Fiatal képzőművészek tárlata nyílt meg a tatai vár török kori bejárójában. A rusztikus kövekből épült boltozatos folyosó, mely a zordabb időkben az egyik bástyához vezetett, mostanság kiállítási térként működik. Az esemény kurátorai Kövesdi Mónika művészettörténész és Kammerlohr-Kovács László festőművész tavaly gondolták úgy, hogy a barlangként is meghatározható helyszínre tematikus képzőművészeti pályázatot hirdetnek, aztán annak sikerén felbuzdulva idén „Út/Utazás” tárgykörben várták a munkákat.
A tatai Kuny Domokos Múzeum művészettörténésze, Kövesdi Mónika szerint ezeket az alkotásokat az életkorból adódó lendület „huzata” tapasztotta a klasszikus művészettől tán idegen falakra. Ami azért is örvendetes, mert megfogalmazása szerint:
A cél az, hogy a kortárs képzőművészet, méghozzá a fiatalok – művészeti egyetemek növendékei, illetve a pályán épphogy elindult ifjú alkotók – művészete gyökeret verjen a történelmi falak között, felhasználva annak a kontrasztnak a hatását, amit középkori vár, és a falai között működő történeti múzeum közege adhat.
Megjegyezzük, a tárlaton az évek számában már nem, de szemléletükben nagyon is ide illő művekkel, két olyan művész képviselteti magát, mint a baji szőlőhegy remetéje, Muzsnay Ákos (Zivatar, papír, vöröskréta), és a tatai Lévai Ádám, aki (Vacsora a halállal /Szindbád utazása Gasztronómiában III./papír, ceruza, tempera) értékes grafikai munkásságának újabb fejezetét nyithatja meg ezzel a sorozattal.
A tematika természetesen a legszélesebb értelmezést kínálta a művészeknek, akik nem riadtak vissza attól, hogy azt a legszabadabban értelmezzék. Megközelítéseik legalább akkor változatossággal bírnak, mint a megvalósításhoz alkalmazott módszereik. A figyelmes látogató, ha mágnesként nem vonzzák a nagyobb táblaképek, akkor már a belépéskor felfedezheti Birkás Mona performence-nek, „sellő rekonstrukció” egy nagyvárosi szökőkútnál, fotódokumentációját. Gombos Zsófia Vagabond-jának (olaj, vászon) vörös felületén hiperrealista tyúkok tipegnek a baromfiudvarból ismert pózokban.
A sötét tónusú és szabályosnak tűnő alkotások sorából kifehérlik Görözdi Lilla Utazás űrhajóval (vegyes technika) című képe, az itt-ott érdesebben felvitt fehér árnyalatú színbe s száradt gyermeki ceruzarajzok felé, meglehetős elszántsággal két preparált halfarokuszony halad. Lendvai Péter Gergely színes linómetszete mintázott mélytengeri halat idéz (Messenger), Varga Bálint Parabola antennája (grafit, farost) talán a magasból érkező képjeleken való hiábavaló utazásra utal, míg Varga Benedek Prófétájának (pasztell) zilált vonalai másfajta szellemvilág értelmezéséhez nyújthatnak kapaszkodót. Görözdi Rita (Lilla ikertestvére) vehette át a Mecénás Alapítvány díját az Út a szigetre (papír, kréta) sorozatáért, melyek légies könnyedségű rajzai a belső utazás megválaszolhatatlan kérdéseit teszik fel.
Tóth Norbert Giotto 2.-je a kő és bronz fizikai és esztétikai egymásra hatásának vizsgálata, Monok Balázs ready made-je (Utam során megkopott) bakancs, pénztárca, aprópénz installációban fogalmazza meg az út lényegét, Csernátony Lukács László Korean child with mask-ja (papír, vegyes technika) lefolyó rózsaszínével fest képet egy másik világról. Horváth András elgondolkodtató, egyedi fekete-fehér hungarocell nyomataival van jelen a tárlaton. Mórocz István a Zóna I. sajátos grafikai eljárásával (alulmaratás, hidegtű, mezzatinto) különös távolodó táj érzékletét kelti a nézőben, melynek ellenpontozása lehet Kammerlohr-Kovács László olajfestményének összetartó, szétnyíló színekben. Halmi Horváth István kasírozott vászonra vitt akrilje a vonalakból képzett mértani tér fegyelmezettségében talál felfedezni valót.
Tata város díját Méry Beáta kapta meg három szőnyegtervéért (olaj, vászon, monotípia), amelyek soha nem volt egzotikus utazások emlékét is őrizhetik. Mint a képzelet.
