Fiatal képzőművészek tárlata nyílt meg a tatai vár török kori bejárójában. A rusztikus kövekből épült boltozatos folyosó, mely a zordabb időkben az egyik bástyához vezetett, mostanság kiállítási térként működik. Az esemény kurátorai Kövesdi Mónika művészettörténész és Kammerlohr-Kovács László festőművész tavaly gondolták úgy, hogy a barlangként is meghatározható helyszínre tematikus képzőművészeti pályázatot hirdetnek, aztán annak sikerén felbuzdulva idén „Út/Utazás” tárgykörben várták a munkákat.
A tatai Kuny Domokos Múzeum művészettörténésze, Kövesdi Mónika szerint ezeket az alkotásokat az életkorból adódó lendület „huzata” tapasztotta a klasszikus művészettől tán idegen falakra. Ami azért is örvendetes, mert megfogalmazása szerint:
A cél az, hogy a kortárs képzőművészet, méghozzá a fiatalok – művészeti egyetemek növendékei, illetve a pályán épphogy elindult ifjú alkotók – művészete gyökeret verjen a történelmi falak között, felhasználva annak a kontrasztnak a hatását, amit középkori vár, és a falai között működő történeti múzeum közege adhat.
Megjegyezzük, a tárlaton az évek számában már nem, de szemléletükben nagyon is ide illő művekkel, két olyan művész képviselteti magát, mint a baji szőlőhegy remetéje, Muzsnay Ákos (Zivatar, papír, vöröskréta), és a tatai Lévai Ádám, aki (Vacsora a halállal /Szindbád utazása Gasztronómiában III./papír, ceruza, tempera) értékes grafikai munkásságának újabb fejezetét nyithatja meg ezzel a sorozattal.
Lévai Ádám munkája
A tematika természetesen a legszélesebb értelmezést kínálta a művészeknek, akik nem riadtak vissza attól, hogy azt a legszabadabban értelmezzék. Megközelítéseik legalább akkor változatossággal bírnak, mint a megvalósításhoz alkalmazott módszereik. A figyelmes látogató, ha mágnesként nem vonzzák a nagyobb táblaképek, akkor már a belépéskor felfedezheti Birkás Mona performence-nek, „sellő rekonstrukció” egy nagyvárosi szökőkútnál, fotódokumentációját. Gombos Zsófia Vagabond-jának (olaj, vászon) vörös felületén hiperrealista tyúkok tipegnek a baromfiudvarból ismert pózokban.
Görözdi Lilla munkája
A sötét tónusú és szabályosnak tűnő alkotások sorából kifehérlik Görözdi Lilla Utazás űrhajóval (vegyes technika) című képe, az itt-ott érdesebben felvitt fehér árnyalatú színbe s száradt gyermeki ceruzarajzok felé, meglehetős elszántsággal két preparált halfarokuszony halad. Lendvai Péter Gergely színes linómetszete mintázott mélytengeri halat idéz (Messenger), Varga Bálint Parabola antennája (grafit, farost) talán a magasból érkező képjeleken való hiábavaló utazásra utal, míg Varga Benedek Prófétájának (pasztell) zilált vonalai másfajta szellemvilág értelmezéséhez nyújthatnak kapaszkodót. Görözdi Rita (Lilla ikertestvére) vehette át a Mecénás Alapítvány díját az Út a szigetre (papír, kréta) sorozatáért, melyek légies könnyedségű rajzai a belső utazás megválaszolhatatlan kérdéseit teszik fel.
Görözdi Rita munkája
Tóth Norbert Giotto 2.-je a kő és bronz fizikai és esztétikai egymásra hatásának vizsgálata, Monok Balázs ready made-je (Utam során megkopott) bakancs, pénztárca, aprópénz installációban fogalmazza meg az út lényegét, Csernátony Lukács László Korean child with mask-ja (papír, vegyes technika) lefolyó rózsaszínével fest képet egy másik világról. Horváth András elgondolkodtató, egyedi fekete-fehér hungarocell nyomataival van jelen a tárlaton. Mórocz István a Zóna I. sajátos grafikai eljárásával (alulmaratás, hidegtű, mezzatinto) különös távolodó táj érzékletét kelti a nézőben, melynek ellenpontozása lehet Kammerlohr-Kovács László olajfestményének összetartó, szétnyíló színekben. Halmi Horváth István kasírozott vászonra vitt akrilje a vonalakból képzett mértani tér fegyelmezettségében talál felfedezni valót.
Méry Beáta díjnyertes képe
Tata város díját Méry Beáta kapta meg három szőnyegtervéért (olaj, vászon, monotípia), amelyek soha nem volt egzotikus utazások emlékét is őrizhetik. Mint a képzelet.
Írta: Kakuk Tamás
