A feleség engedelmesen vetkőzik, ágyba bújik, aztán megkérdezi: – Nem jössz Imrikém? Nem bújsz hozzám? (Baranyai László kisregénye folytatásokban)
– Hát ide meg én nem mennék be – mondja pár házzal arrébb Hujber.
– Miért, ki lakik itt? – kérdi Hollányi.
– A polgármester, az a faszkalap. Aki ellen a maga veje a névtelen feljelentést írja.
– Aki a fákat kivágatta?
– Pontosan. Meg a többi disznóság… Szarik az a falura. A sok barom – gondolja -, úgyis megválasztanak.
– És megválasztják?
– Persze hogy. Merthogy az emberek tényleg barmok. De engemet már nem érdekel… az ő bajuk…
– Azért én megismerkednék vele, nézzünk be – proponálja Hollányi.
Odaállnak az ablakhoz, benéznek… de csak a feleséget látják odabent. Éppen lefekvéshez készülődik. Ugyanakkor zajt hallanak a hátuk mögül – a polgármester, Vácz Imre teszi be a kertkaput és jön a ház felé. Dülöngélni nem dülöngél, de azért látszik rajta, hogy ivott.
Dúdolgat. -Van fokosa, van bicskája, hitvány embert négybe vágja, hejj, hejj, hejj, hejj, hejj, hejj!
Most tér haza valahonnan, ahol nyilván ez a nóta vette be magát a fülébe. Bemegy, köszön a feleségének. Az megkérdezi:
– Milyen volt a buli?
– Semmi különös. Tudod, nem tehetem meg, hogy nem megyek el, ha hívnak… halálba untam magam.
Hujber Antal oldalba böki Hollányit. – Hogy hazudik! „Semmi különös”? Ezt figyeld!
Szarka Marciéknál vagyunk a buliban, kábé egy órával a polgármester hazatérte előtt. Ő is jelen van. Kisebb-nagyobb mértékben már mindenki be van állva, megy a nagy dajdajozás, mulatozás. Üvölt a zene, majd’ mindenki vele üvölti: – Van fokosa, van bicskája, hitvány embert négybe vágja, hejj, hejj, hejj, hejj, hejj, hejj, úgy énekel!
– Hé, Marika, gyere csak ide! – szól oda a polgi Szarka Marci feleségének.
– Tessék, Imre bácsi – áll elé az.
– A Marci… ivott ugye egy keveset?
– Ivott, de még bírja.
– Bírja, de már nem sokáig. Mondd… kefél téged ez rendesen?
Marika fel van háborodva. Vagy csak úgy tesz, mintha fel lenne?
– De Imre bácsi, hogy lehet ilyet kérdezni..?
– Ugye, hogy nem kefél. Na ide figyelj… ezt fogod, és mielőtt lefeküsztök, beadod neki – azzal egy tablettát nyom a kezébe. – Az italába tegyed bele.
– Mi ez? – kérdi a nő.
– Altató. Elalszik rögvest. Utána átjövök, és jól megfarkallak, rendbe’?
– Na de Imre bácsi… – de valahogy nincs már igazi felháborodás Marika hangjában.
– Egy szót se halljak! Menj vissza a többiekhez, beszélgess. Még az éjjel átjövök, úgy készülj!
Hujber fel van háborodva. – Ehhez mit szól? Ez volt egy órája. Most meg adja itt az unalmast. És figyelje csak… a felesége poharába is beletesz az altatóból…
– Igyál, aztán az ágyba! Megyek én is.
– A feleség engedelmesen vetkőzik, ágyba bújik, aztán megkérdezi: – Nem jössz Imrikém? Nem bújsz hozzám?
– Fáradt vagyok, nehéz napom volt ma… majd holnap.
– Az asszony hosszút ásít, nyújtózkodik, elfészkeli magát. – Olyan álmos lettem hirtelen… szerbusz… áááá…
Polgármesterünk szólongatja: – Teri… hé, Teri alszol?
– Alszik – nyugtázza.
– Hát akkor… bíztatja magát – megyek Mari, indulok! Szemrevaló asszonka! A csöcsin el lehetne nyomni a bolhát… hú, úgy szétbaszom… Csak játssza az ártatlant, de közben rafinált, hú de rafinált! Térdre, négykézláb!, a férje ott horkol, ő meg csak tekergeti a farát… alig várja, hogy bevágjam…
Hirtelen megdöbben. – És ha nem áll fel?
– Már hogyne állna? – nyugtatgatja magát. – Erre a vénasszonyra persze, hogy nem, de egy friss húsra!
Próbáljuk csak ki… – letolja a gatyáját, kézbe veszi a farkát, megpróbálja keménnyé varázsolni – így… miért nem megy? … – liheg, egyre erősebben.
– Mennie kell, menni szokott… – egészen megrémül. – Hé, te ne szórakozz velem… Ez így nem jó, persze, gondolni kell valamire… térdel, igen, nyúlj hátra, mondom neki, húzd szét a pinádat, hátra nyúl széthúzza… de miért nem megy?… -nyögdécsel, nagyokat liheg, csattogtat.
Hujber jól mulat. – A marhája! Menjünk, ezzel ellesz egy darabig.
– Szép kis falu a maguké.. – kezdi mondani Hollányi, de Hujber azonnal kijavítja: – A magáé is!
– Jó, akkor az enyém is.
– Szóval?
– Szóval szép kis falu ez itt. Máshol a csalogány, itt meg a polgármester farka csattog.
Folyt. köv.
AZ ELŐZŐ RÉSZEK:
Éccakai őrjárat 1. – Horpad a sír
Éccakai őrjárat 2. – Zsoli, a sírverő
Éccakai őrjárat 4. – Fasor, kifli
Éccakai őrjárat 5. – Tömőfa. Stílfűrész, tartalék benzinnel
Éccakai őrjárat 6. – Nagyfröccs és cserkó. Égi hablaty
Éccakai őrjárat 7. – Pirospaprika, kiszórva
Éccakai őrjárat 8. – Kisember meg a nagy felesége
Éccakai őrjárat 9. – Kereszt a járdaszélen