Deák Csillag-Kölüs Lajos
Kis művészettörténelem
Miró mottója: „Én nem találok ki semmit, én mindenre rátalálok.”
drMáriás szekszárdi kiállításán szám szerint tizenhat mű sorakozik egymás után a színházi előtérben. A művész hol csípős, hol humoros, hol meghökkentő mondatokkal tárta a látogatók elé a képekhez kötődő gondolatait, érzéseit. Néhány mondatunkat kurzívval jelöltük.
Mi motivál egy embert? A szeretet és a harag. A saját kelet-európai svejkes félreérthető módban én csak tévesen tudom értelmezni a világot, senki sem foghatja rám, hogy rosszhiszeműen vagy rosszindulatból követem el a műveim. Uram bocsá, az is megeshet, hogy rosszul látok, rosszul festek. Hogyan lesz ebből valami hívatlan vendégként egy műteremben és névtelenül, hogyan viszi be oda a bőrét, az ő bűnét, vagy az ötletét vagy történetét az ember, az sok mindentől függ.
A bemutatott képek a kelet-európai téves vagy kettős látásnak egyfajta vizuális példái. Neves nagy képzőművészekre utalva láthatunk képeket, amelyekben a vágyott kép és esztétikai maximum találkozik a történelmi, politikai, háborús és egyéb személyiségekkel. Akarva-akaratlanul is kötődünk a földi dimenzióhoz, amelyben vágyunk valami másra. A kettő találkozásából jó esetben születhetnek olyan helyzetek, amelyekben úgy érezzük, hogy valami visszaköszönt, vagy valami találkozott.
Kedvenc festőm Egon Schiele egyik képét értelmezem át, abban Kádár János jelenik meg, egy hős tapasztalt figurájaként. Csábító szavával egyfajta melankóliát tud megjeleníteni, meleg ölelést, biztonságot, amit az emberek a mai napig megélnek. Kádár János kacérkodik. Fekszik, női teste van, olyan, mint egy isten. Elképesztő, hogy éppen a rendszerváltozás hajnalán halt meg, azon a napon, amikor Nagy Imrét rehabilitálták. Kádár János kacérkodik, nem is akárhogy, felhúzza a szoknyáját, mit neki a gulyásfőzés, ha ilyen kapós, lesz így is mit aprítania a levesbe.
Hiperporalizált világban élünk. A katalánok és a spanyolok égtája nem a legharmonikusabb történet, de a szembeállás lehet egyfajta együvé tartozás is. Franco nem öli meg Joan Mirót, mert megfesti az ő portréját. Tehát a legnagyobb emberek is lehetnek hiúak, ha portré készül róluk, azzal hálálják meg, hogy a festőt nem zárják ki az élők sorából. Franco kikukucskál az űrbe, és csillagokat lát, nem a kézigránátokat, bombákat.
Elgondolkozhatunk azon, hogy miért élünk olyan világban, ahol általában a legnegatívabb emberek válnak a legnagyobb sztárokká. Kim Dzsong úrról kevesen tudják, hogy a legelitebb iskolákat és egyetemeket Európában fejezte be, de visszatérve a hazájába, tudja, hogy mit kell tenni. Ezért keményvonalasan mutatja az irányt. Mark Rothkót, jeles avantgard festőt híva segítségül (Kim Dzsong Un méltatja a modern művészetet), a letisztult fénykép méltatja, hogy a cél igen is a transzcendens.
Gavrili Princip száz éve elkövetett egy olyan performanszt, amelyről elég sok vita van a mai napig, hogy milyen értelemben volt nacionalista, milyen értelemben volt őrült, terrorista vagy éppen nemzeti hős. Nemrégen egy hatalmas szobrát avatták fel Belgrádban. Annak tudatában vagyunk, hogy Tanja Miscevic vezeti az Európai Unióval folyt tárgyalás delegációját, és nem lepődhetünk meg rajta, hogy ő a helyi tradíció képviselője, más célja van, és más az értékrendje, mint az Európai Uniónak. Azok piacot akarnak, ezek meg szabadságot. Gavrilo Princip szerint az Európai Unió kirekesztő a csatlakozni kívánó országokkal szemben.
Hitlert nem tudjuk elfelejteni, nem tudunk vele mit kezdeni, tudjuk, hogy szörnyű szörny volt. Mert állandóan szörnyre kell gondolni, sokan a kontráját képzelik, hogy mindenképpen szörnynek lássam. Ez a kép lágyítani próbál a helyzeten, kelet-európai groteszk eszközével élve álmomban Hrabal megjelent, mondjuk rá, lefestettem Botero stílusában Hitlert, aki hiába várja a szeretőjét, aki lehet, hogy nő vagy férfi, mellette van a római sisak, és levitézlett, sajnos ez a nagy harcos, magányos. A modern túrizmus jegyében Hitler szeretőjére vár a Savaria-ünnepen.
A következő kép nagyon kellemetlen, nem is mondanék róla semmit, de hát muszáj. Pont egy katona hegedül, egy olyan háztetőn, amelyen nem lenne szabad. A hegedű az eredetin is ilyen méretű, ettől lesz a képnek varázsa. Vona Gábort nem csoda, hogy a háztetőn látjuk, zöld földönkívüli, így vonja magára a figyelmet, az idegenek már a kéményben vannak, Chagall megtanítja repülni. Vona Gábor hegedül a háztetőn.
A kelet-európai diktátorok között volt egy igazi dzsentri, vagy úriember, marsallá is kikiáltotta magát. Sok fényképen hullámos a frizurája beültetett vendéghaj volt. Erotikus utalás, hogy nagyon hosszú a cigaretta. Ő volt Jugoszlávia Humphrey Bogártja. Mi nem láthattuk ott a Casablancát, ez állt rendelkezésre. Ebbe a képbe (Tito elvtárs szebben cigarettázik, mint Humphrey Bogart) kell beleképzelni a történetet. Tito elfüstölt, maga a füstkarika, de elegánsan viseli, hogy szívatják.
Utána szoktam járni a helyzetnek, embernek. Brezsnyev elvtársról olyan videókat láttam, hogy nagyon szerette az autókat, esténként tudott csak, lezárva a környéket, úgymond a saját háza körül autózni. Nem tudott kibontakozni az autók iránti szeretete, a borzasztó nagy felelős szerep miatt. Brezsnyev elvtárs bohóckodik. Brezsnyev elvtárs bohóckodna, de sírni kéne, csókos szája vérben úszik, ez nem festék, de sok a vörös szín, Y kromoszómája is vörös, átörökíti.
A következő kép egy az egyben színtiszta gyalázat, én meggyilkolnám, aki ezt elmerte követni, mert ez az ember érzéketlen, kulturálatlan, amorális (Rákosi Mátyás Modigliani műtermében). Rákosi elvtárs vajdasági születésű ember volt. Ezen a heverőn elmereng, a dolgozó népért aggódik, két ügyfél között várakozik. De továbbra is marad az állítás, nem a zsemle kicsi, hanem a pofátok nagy.
A szörnyűséget nem szeretik, mert a túrizmusnak nem barátja. Charles Manson most is börtönben szorong. Azért szorong, mert évek óta nem ölt meg senkit. A gumikesztyű a megtisztulás jelképe, reméljük, hogy egyszer feltörlik a padlót Manson után. Charles Manson szorong, mert évek óta nem ölt meg senkit.
Mi magyar emberek melankolikusak vagyunk, elveszítettük a tengert. A szerbeknek volt egy híres mondása: Szeretnek nevetni azon, hogy a magyaroknak nincs tengerük, de mégis vannak nekik tengeri csapatai. De nem ez az érdekes, hanem a tenger, a végtelen, a melankólia. Horthy Miklós tengerszemmé válik. Horthy Miklós szomorúan visszanéz az Azúr végtelenből.
Trockij hatalmas szerelembe keveredett Frida Kahloval. Majd lassan romantikussá vált. Egy napon valaki bekopogott hozzá, hogy üldözi Sztálin rendőrsége, rejtse el. Beengedte a házába, sőt leültette, beszélgettek, majd utána Trockij el kezdte újságját olvasni. Az ember elővett egy jégkalapácsot, és fejbe vágta Trockijt. Tehát a kegyelem, a kereszténység vesszőparipája, eszköze, vagy mondott eszköze, gyöngévé tette a nagy harcost. Azt a bizonyos jégcsákányt elvitték Amerikába, és dollár tízezrekért eladták, és ki van állítva egy magángyűjteményben. Abban gyönyörködnek az emberek, hogy azzal a jégcsákánnyal lett megölve a nagy anarchista. Trockij jógázva visszanéz. Szarva közt a tőgyét, rossz helyen keresi Frida Kahlo sűrű szemöldökét.
Dubuffet-t, a brutális művészet, a szellemileg elmaradottak művészete érdekelte, amely művészet a piaci hatásoktól, a racionális dolgoktól mentes. Úgy van félrenézve Dubuffet, hogy megjelenik rajta a nagy cenzor, Aczél György, nem kevés dolgot betiltott, ugyanakkor erénye is volt, hogy legalább értett is ahhoz a dologhoz, amikhez kellett. Meglátogatta Dubuffet-t az ő műtermében, belépett oda, és azt mondta, vigyázz. Aczél György felvételét kéri a Fideszbe.
Mi közép-európaiak általában egy bizonyos illatot vagy szagot hordozunk magunkkal kulturálisan és egyéb vonatkozásban, hát akkor mondok egy olyan történetet, amely nem felhőtlen, hanem felhős. Nem messze a galériától lakik a mai napig ez a híres ember, Ratko Mladic, aki többek között nyolc ezer srebrenicai áldozatért felelős, ugyanakkor az ő ottani fogsága a mai napig nem dőlt el, ez a nyugat egyfajta szégyene. A kettő keveredéséből jött létre egy olyan helyzet, amelyben Ratko Mladic ott ül és kénytelen nézni a holland tévét, és már annyira unja az egészet, hogy legszívesebben meghalna, és hiába imádkozik. Ferenc pápához imádkozik, mert azt látja. Ratko Mladic tévedésből Ferenc pápához fohászkodik Hágában.
Ferenc pápa, akiről azt hallottuk, hogy gonosz mosollyal van ábrázolva (Ferenc pápa okostelefonnal harcol a gonosz ellen). Szerintem nem. Ez csak egy impresszionista tükröződés, lehet, hogy egy lángoló város előtt áll, azonban megnyugtató az, hogy kapott egy okos telefont karácsonyra, amelyen megjelenik egy fehér galamb, a béke szimbóluma, és mivel ő helyi, nullás tarifával hívja a mennyországot, tulajdonképpen azonnal tudja közvetíteni az aktuális híreket, fel tudja vázolni, hogy mi is várható. Minden jobbra fordul. Reméljük. Ferenc Pápa GPS-el keresi a gonoszt és okostelefonon küld békegalambot az űrbe.
A norvégok általában iszonyatosan jó fejek és természetesek, vannak közöttük tömeggyilkosok is, sőt tömeggyilkosabbak, mint nálunk, mi is sokszor agresszív népnek tűnhetünk, de alapvetően jók vagyunk, sőt. Breivik verseket szaval, amelyeket talán egyikünk sem olvasott. Anders Breivik Néró verseit szavalja a Költői Szabadság fesztiválon.
drMáriás: Forradalmi mindenszentek című kiállítása, 2014.07.08. – 2014.07.18., Babits Mihály Kulturális Központ, Márványterem, 7100 Szekszárd, Szent István tér 10.
