Jonathan Wilson: Futballforradalmak (Akadémiai Kiadó, 2014)
Miután végérvényesen rájöttem, hogy lekéstem arról, hogy focista legyek, kissé eltávolodtam a labdarúgástól. Nem volt ez különösebben tudatos folyamat, csak egyre kevésbé tartottam észben a meccsközvetítések időpontjait és már az újságokat sem a sportrovatnál kezdtem el olvasni. Ennek köszönhetően a tudásom a fociról egy karcsúbb lett és mostanság néha úgy érzem magam meccsnézés közben, mintha nem is bő egy évtized telt el volna azóta, hogy eltávolodtam a focitól, hanem háromszor ennyi idő.
A foci története és taktikai fejlődése az angliai kezdetektől a 2014-es brazíliai vb-ig.
– ez áll a könyv borítóján és elég csábító egy magamfajta tékozló fiúnak. Itt a vissza nem térő alkalom, hogy újra okosakat mondjak, ha a fociról van szó és így vébé idején amúgy is aktuális a dolog. Különösen úgy, hogy a politika után a fociról szeretnek az emberek leginkább alapos háttértudás nélkül messzemenő következtetéseket levonni. A Futballforradalmak című könyv az első, ami Jonathan Wilsontól megjelenik a hárommillió önjelölt fociedző országában.
Jonathan Wilson brit sportújságírót (nem összekeverendő az azonos nevű zenésszel) legtöbben a Guardian munkatársaként ismerhetik. A nagy sikerű Futballforradalmak (Inverting The Pyramid) 2008-ban jelent meg először, az első magyar kiadás pedig a tavalyi bővített kiadás fordítása.
Wilson különben a kelet-európai focival is behatóan foglalkozott és ebben a könyvében is különös hangsúlyt fektet arra, hogy érzékeltesse: lehet, hogy a focival kapcsolatban minden Angliában kezdődött, de a folytatásban más országok is éppolyan fontos szerepet játszanak. Így a legendás angolverő magyar válogatott ugyanúgy fejezetet kap, mint a harmincas évek legendás osztrák válogatottja. Nemcsak a nagy csapatokon szalad keresztül, hanem a szabályok és a futball hátterének változásain is.
És persze a taktika fejlődése a fő csapásirány: ezzel azonban egy cseppet bajban vagyok. Nem azért, mintha nem lenne világos, milyen folyamatok alakították át a csapatok felállásait, azonban mégis van valami halvány hiányérzetem. Jó azt azért tisztázni, hogy inkább történeti áttekintés a Futballforradalmak, mint elméleti; ezt sejteti a relatíve kevés ábra is a könyvben. Persze nincsen ezzel baj, mert így mindenképpen olvasmányosabb könyvet kapunk: Jonathan Wilson lég jól tudja egy-egy fejezetben összeilleszteni a karriertörténeteket, az anekdotákat és az adott ország gazdasági-társadalmi hátterét.
Megrögzött idealista vagyok, éppen ezért sokkal jobban élveztem a könyv első felét, ahol még többnyire amatőr csapatok küzdenek egymással, akik jóformán csak simán felmennek a pályára és kergetik a labdát. Kerestem azt a pontot, ahol az én érzésem szerint a futball elvesztette az ártatlanságát, de az igazságig nem teljesen jutottam el. Abban viszont biztos vagyok, hogy a legnagyobb futballesemény 1999-ben volt, amikor a fantasztikus BL-döntő évében legyőztük a verhetetlennek tűnő negyedik bét.
Félre a tréfát, valóban okosabb lettem a Futballforradalmaktól, olvastam benne sok jó sztorit és a futball fejlődésének szakaszairól sokkal pontosabb képem van. Ennél többet nem is mertem remélni tőle: üdítő színfolt ez a jórészt bulvárkönyvekre és életrajzokra szakosodott magyar sportkönyvek kínálatában, a magamfajta visszakapaszkodók meg eleve örüljenek, hogy már ilyen is van.
