Mint mindenből, Bibliából is készültek és készülnek gyerekeknek szóló, leegyszerűsített változatok. Nekünk is volt vagy háromféle, egymás mellett tároltam őket kábé két és fél méter magasan, a legfelső könyvespolcon, ahová már felmászni sem tud gyerek. Nem mintha megátalkodott ateista lennék, a Biblia kultúrtörténeti jelentőségével is tisztában vagyunk, az sem feszélyezett volna minket, hogy úgynevezett „nehéz témák” kerültek volna elő (ha a görög-római mondavilág és a Shakespeare mesék belefértek esti mesének, a bibliai történetek sem ütötték volna ki a biztosítékot a srácainknál).
De egyszerűen rémesek voltak, azok a gyerek-Bibliák.
Az egyik elferdített, lebutított történetekkel volt tele, a másik nyelvezete nem sokkal volt egyszerűbb, mint a Károli-Bibliáé, a harmadik illusztrációi, nos, azok pedig olyanok voltak, mintha az én kicsi pónim képi világát kereszteztük volna egy ókeresztény ikonosztázéval. A fentiek következtében gyermekeim bibliai műveltsége meglehetősen alapszintű maradt, egészen addig, míg rá nem találtam a Koinónia Kiadó kötetére.
Jézus meséskönyve, a Biblia – így a cím.
Gyakorlatilag mindent elmond a könyvről, már a briliáns illusztrációkon kívül. Mert elsősorban Jago (többszörös díjnyertes angol illusztrátor) képei teszik fantasztikussá és gyerek-közelivé ezt a kiadványt. Mert ezek a képek nem szépek. Csodálatosak, érzékletesek, ízlésesen harsányak, megvan bennük a bibliai tájak színpompája, de nem giccses és nem hivalkodó. A rajzoló bátran váltogatja a nézőpontokat, meglepő, idegen perspektívákat választ, nem fél torzókat, elnagyolt, félbehagyottnak tűnő figurákat papírra vetni. Még humorizálni is van mersze, nem vaskos, harsány viccekkel persze, csak finom, kedveskedő kis fricskákkal (kedvencem a Ninive – Nem Ninive útjelző tábla Jónás történeténél). Egyszerűen jó kézbe venni ezt a könyvet, gyereknek és felnőttnek egyaránt, lapozgatni, nézegetni akár.
És szerencsére a szöveg majdnem olyan jó, mint a képek. A könyv koncepciója, hogy a Biblia történeteit egy gondolat, a Krisztusi megváltás gondolatának a történetére fűzi fel. Nagyon szépen igazodik ez a gondolatmenet a megújuló-félben lévő egyházak, de még több kisegyház tanításaihoz is. A történeteket erősen leegyszerűsítette a szerző, Sally Loyd-Jones, de a legtöbb helyen szerencsésen elkerülte a bugyutaság, a sziruposság csapdáját (amibe előszeretettel potyognak bele egyéb, vallásos gyerekkiadványok). Mind az Ószövetségből, mind az Újszövetségből bekerült az összes fontos történet, követhető a Biblia belső, logikai rendje. A felnőttek minden bibliai mese előtt megtalálhatják a vonatkozó versekre való utalást, tehát ha esetleg tovább kérdez, érdeklődik egy gyerek, könnyűszerrel utána tud nézni a szülő az „eredetiben”.
Minden történetet Isten
végtelen szeretetének bizonyítására használ fel a szerző. Ez egy kicsit furcsa Noé és az özönvíz (és főleg akik nem kaptak jegyet a bárkára) esetében, Szodomát és Gomorrát nem is említve (nem is említik), de alapjában véve üdvözlendő, gyerekeknek-felnőtteknek boldogító ez a megközelítési mód.
A magyar fordításért Zágoni Balázs (Barni-könyvek) felel. Egyszerre próbált alkalmazkodni a Biblia és a modern beszélt gyerek-ifjúsági nyelv követelményeihez – és nagyon jól sikerült megoldania ezt a szinte lehetetlen feladatot. A szöveg mondatai egyszerűek, világosak, könnyen követhetőek, a szóhasználat pedig csak itt-ott csúszik el a köznapiság igénytelensége felé (a hamburger és a manóba! kissé helyzet-idegennek tűnik). Ugyanakkor nagyon „menő” a nyelvezet: biztos vagyok benne (és személyes tapasztalat is), hogy szívesen olvassák a gyerekek.
A Biblia tényleg elképesztően fontos ahhoz, hogy az emberek, a gyerekek megértsék az őket körülvevő világot, huszonegyedik századi Európát. Akár hívők vagyunk, akár ateisták, nekünk, szülőknek kutya kötelességünk megismertetni gyerekeinket a Könyvek Könyvével. Erre a Jézus meséskönyve, a Biblia tökéletes megoldás. Igazi hiánypótló, régen várt kiadvány. Köszönjük a Koinoniának!
