Szinte mindenki látta azt a Coco Chanel-filmet, amelyben Audrey Tautou játszotta a főszerepet. A filmből is ismerős lehet Émilienne d’Alençon neve, hiszen Gabrielle Chanel előtt (mellett) ő volt a vidéki nemes és lótenyésztő Étienne Balsan szeretője.
Émilienne másfél évtizeddel volt idősebb Cocónál, és az Étienne birtokára még komolyabb életterv nélkül kerülő, a férfiaktól anyagi támogatást váró Chanelnek ő adja az ötletet, hogy ne táncoljon, inkább válassza a divatot, hogy biztosíthassa anyagi függetlenségét.
Gabrielle és Émilienne később is jó barátok maradtak, a kurtizán egyike volt azoknak, akik először viseltek uniszex szabásvonalú, fűző nélküli, kényelmes Chanel ruhát.
A szerző szerint a korszak egyik legszebb és legokosabb kurtizánja is volt, akinek nemcsak sminktanácsadási és szépészeti trükköket tartalmazó könyve jelent meg, de verses kötete is.
Émilienne szépségét a kor francia női ámulva figyelték, el is híresült egy mondása: „Szépnek lenni külön szakma.”
A táncos- és színésznői életet végül egy zsoké miatt adja fel, később pedig eluralkodik lóverseny-szenvedélye is, anyagi problémái adódnak. Ám élete végén egy másik zsoké mellett végre megtapasztalja azt, amikor egy férfival nem kell alkut kötni a támogatásért, nem dísznek tekinti, hanem valaki szimplán önmagáért szereti.
Émilienne d’Alençon Európa leghírhedtebb kurtizánja, ha csak a kisujját felemelte a színpadon, férfiak rezdültek össze a nézőtéren. Márpedig a nézőtéren sokszor nem akármilyen rangú emberek ültek: hercegek, vikomtok, grófok.
Émilienne akár egy hosszan tündöklő életet is megalapozhatott volna ezzel a ragyogással, ám sorsa mégis szomorú véget ért.
Vajon milyen mítoszok állnak Émilienne d’ Alençon élete mögött, aki az 1890-es években a Folies Bergère színházának legnagyobb sztárja volt? Mi előzte meg ezt a fullasztó csillogást, és milyen árnyékok vetültek rá később? És vajon milyen nehéz gyerekkor volt a motorja annak, hogy valaki ennyire vágyjon mások szeretetére, az elismerésre és a csillogásra?
Pamela Binnings Ewen Párizs királynője című, Coco Chanel életéről szóló regényével már bebizonyította, hogy nemcsak a történelem, de a lélek kulisszái mögé is képes betekintést nyújtani. A korabeli helyszínek, életmód, szokások ábrázolásán túl olyan erős láttató erővel ragadja meg egy-egy történelmi figura alakját, hogy szinte kortársunknak érezzük, aki elsuhan mellettünk. Európa legismertebb kurtizánjának életét a szerző erős ecsetvonásokkal festi meg, nem hagyva el a fények mellett a sötét részeket sem.
A szerző több kiadást megért Coco Chanel életéről szóló, kiváló történelmi regénye után megjelent tehát egy újabb regény egy hasonlóan drámai és határozott nőalakról. Émilienne d’ Alençon élete felidézi, hogy a Belle Époque Párizsában, milyen álmokat dédelget egy szegény sorsú, árva lány, aki aztán Európa legvágyottabb nője lesz. A nyomorgó, facipős Émilienne Andréból, akit anyja el akar adni, hogy pénzhez jusson, hogyan lesz a nevével az alençoni csipke lágyságát megidéző, selyemcipőkben és ragyogó ruhákban járó Émilienne d’Alençon?
Párizs a világkiállításra készül, amikor Émilienne lejön a „dombról” maga mögött hagyva a Montmartre koszfészkét, hogy ő maga is olyan magasra emelkedjen, mint a háromszáz méteresre tervezett, szenzációszámba menő Eiffel-torony.
A híres kurtizánok Párizsban a Belle Époque, a „szép korszak” idején élték virágkorukat – a francia forradalom, a napóleoni háborúk és a kommün utáni viszonylagos béke idején, amely Franciaországban 1871-ben kezdődött, és 1914-ben, az első világháborúval ért véget. Émilienne d’Alençon, Liane de Pougy és Carolina Otero, A három grácia néven ismert utolsó, egyben leghíresebb, legszebb, kurtizánok életét végig botrányok övezték. Az első világháború végére azonban a kurtizánok élete eltűnt a történelem süllyesztőjében.
A kurtizán sokkal több volt szimpla szeretőnél, akit általában elrejtettek szeretője családja és a nyilvánosság elől. Ehelyett a királyok, hercegek és gazdag arisztokraták büszkén mutatkoztak nyilvánosan káprázatos kurtizánokkal a karjukon. Amellett, hogy valóságos vagyonokat költöttek a lányokra, a gavallérok mesés ékszerekkel ajándékozták meg őket, nemritkán lovas hintóval, teljesen berendezett otthonnal és szolgákkal, sőt akár hatalmas birtokokkal együtt. Az efféle gavallérok gyakran jogi megállapodást kötöttek a kurtizánokkal, ez vagyont és életük végéig szóló biztonságot nyújtott számukra, még akkor is, ha időközben elváltak útjaik.
A könyv fülszövege:
Az első világháború előtti évek Párizsában Émilienne volt a legszebb nő, aki után minden szív dobogott. Kislánykorában szegény sorban nevelkedett a Montmartre-on, de világéletében vonzották a nagyváros tündöklő fényei. Hamarosan a legnépszerűbb varieté, a Folies Bergère sztárja lett, királyok, hercegek szeretője, és egész Európa egyetértett abban, hogy ő a leggyönyörűbb. A boldogság azonban hamar elillan, a szépség és fiatalság törékeny kincs. Hová lesz a szerelem? A háború előszelétől borongóssá váló kontinensen Émilienne ifjú barátnőjének, Coco Chanelnek markáns elképzelései vannak arról, hogyan is kell túlélni e férfiközpontú világban. Émilienne a túlélésért küzd, miközben Coco csillaga egyre emelkedik.
