Pontosan ilyenek lehettek azok az európai telepesek, akik pár száz éve áthajóztak az új kontinensre, és szinte a semmiből építették fel Amerikát a két kezükkel. Ők jutnak eszembe mindig, amikor Martijn Doolaardot nézem, ahogy a kalapjával és a régimódi ruhájában az egyszerű remeteéletét éli az olasz Alpok hegyi világában. Hétről hétre tölti fel a lenyűgöző youtube videóit, amelyek szinte már önmagukban művészi alkotások. Minimalista, természetközeli, kevés beszéd, semmi harsányság, meditatív tűnődés, gyönyörködés, töprengés, már-már zen. Csodálatos felvételek a hegytetőn átélt hajnalokról, esti kenyérsütésről, sátorozásról, viharokról, rejtélyes éjszakai állathangokról, szóval mindarról, amit egy városi lakóparkban nehezen él át az ember.
Martijn, ez a különös holland kalandor
pár éve körbebiciklizte a földet, aztán kitalálta, hogy felköltözik egy hegyre, és ott fog élni. Viszonylag olcsón megvett egy hegyi telket egy olasz falu fölött 2000 méter magasságban, amin két régi kőépület állt, állatok legeltetéséhez szolgáltak a régmúltban. Úgy tűnt, hogy Martijnt nem ijesztette meg a zord körülmény, hanem a kis terepjáróval eltökélten felhajtott, egy egyszerű sátrat felvert, és szépen lassan elkezdte felújítani az épületeket. Idővel nagyobb sátorba költözött, majd napelemet telepített, szerszámokat vitt fel és alapanyagot. Megfontoltan és kitartóan halad. Sztoikus nyugalommal cipeli a gerendákat, küzd az esővel, hóval, szúnyoggal és szerszámokkal, miközben lassú, ráérős, de kitartó szorgalommal éli magányos hétköznapjait. Építkezik, fúr-farag, betonozik, tetőt cserél, ha kell viharral küzd és egyebekkel, szóval éli ott a sajátos ritmusú és különös hegyi életét. Néha látogatók jönnek hozzá, akik besegítenek az építkezésbe, vagy csak tűnődnek ott együtt a hegyek és a felhők festői szépségében. A történésekről pedig minden héten beszámol youtube videókban. Nagymamám a Szabó család folytatólagos rádiós családregényét hallgatta hétről hétre, én pedig Martijn Doolaard hegyi kalandjait követem.
Lenyűgöz a munkabírása,
szívóssága és a kreativitása. Mondom, ilyennek képzelem azokat az embereket, akik szinte a semmiből építették fel Amerikát a két kezükkel. Martijn Doolaard nem egy országot épít, csupán két kis épületet és egy nagyobb kertet fent a hegy tetején. A pszichológia és a mandalák világából korábban már megismertem, hogy az efféle szimbólumoknak önmagukon túlmutató, sokkal messzebbre néző üzenetük van. Szerintem Martijn valójában önmagát építi ott a hegy tetején, igazán nemes és bölcs módon. Saját személyiségét csiszolja, fúrja és faragja, hogy önmaga legjobb és legigazibb verziójává váljon. Jó ezt látni, lenyűgöz. Úgy, ahogy a távoli őseink is, akik az óhazából kivándorolva építettek fel egy új kontinenst. A nagy amerikai író, Walt Whitman is tisztelettel rója sorait az Újvilág telepesei előtt a Pioneers! O Pioneers című versében:
Have the elder races halted?
Do they droop and end their lesson, wearied over there beyond the seas?
We take up the task eternal, and the burden and the lesson,
Pioneers! O pioneers!
All the past we leave behind,
We debouch upon a newer mightier world, varied world,
Fresh and strong the world we seize, world of labor and the march,
Pioneers! O pioneers!
Írta: Séra András, a tűnődő Kolostor Őre
