Ránki György: Pomádé király új ruhája, Müpa, 2022. október 30.
Napra pontosan komponistája születésének 115-ik évfordulóján tűzi műsorára a Müpa Ránki György első igazi sikert hozó művét, a Hans Christian Andersen A király új ruhája című meséjéből írt Pomádé király új ruhája című gyermekoperát.
Az első munkáit tizenkét éves korában komponáló Ránkinak minden kétséget kizáróan ott a helye a legkiválóbb XX. századi magyar zeneszerzők panteonjában, hiszen nem csupán az 1945 utáni magyar filmgyártás egyik legtermékenyebb zenekészítője volt, de szimfóniát, operát, balettet, zenekari és kamaraműveket éppúgy írt, mint ahogy ő jegyzi az első magyar musicalt, az 1961-ben bemutatott Egy szerelem három éjszakáját is.
Tanulmányait Kodály Zoltán és Lajtha László mellett folytatta, ők plántálták belé a népzene szeretetét, amely jó néhány művében visszaköszön, köztük a Pomádé király új ruhájában is. De hasonlóképpen értette a könnyűzenét és a dzsesszt is, melyek elemeiből színes, eklektikus stílust hozott létre: olyan zenei nyelvet, amelyben a virtuozitás és a könnyedség kéz a kézben jár. Vallotta (és bizonyította): a zene minősége nem a műfajától, hanem alkotójának kvalitásától és szándékától függ.
A két évig Londonban és Párizsban élő, ott többek között a brit animációs film atyjának számító John Halas mellett tevékenykedő komponista több alkalommal is dolgozott a humorban verhetetlen Romhányi Józseffel, egyik közös munkájuk, a népszerű bábsorozat, a Mekk mester zenéjét jó néhány generáció fütyülte végig az ovitól az élet iskolájáig vezető úton. (Kettejüknek könnyű volt egy húron pendülniük, lévén – a magyar írók és költők alkotásaiból előszeretettel ihletet merítő – Ránki számára az irónia és empátia egyformán esszenciálisnak számítottak, csakúgy, mint a „Rímhányó” esetében.)
Ezen kvalitások azonnal tetten érhetőek az Andersen-mese átdolgozásában is, amely ilyeténképpen könnyedén talál utat gyerek és felnőtt szívéhez egyaránt. A darabot Ránki eredetileg 1950-ben, a Magyar Rádió felkérésére, rádiós gyermekoperaként vetette papírra (mint a 2018-ban restaurált eredeti kéziratból kiderül, nem is egy változatban), majd három évre rá egész estés színpadi művé dolgozta át. Az elképesztő sikert hozó előadás Kossuth-díjat ért, ami visszatekintve talán azért lehet csak meglepő, mert Károlyi Amy szövegei a személyi kultusz időszakában bizony igencsak áthallásos jelleget kölcsönöztek a műnek.
De úgy tűnik, a zsarnokság figyelmét elaltatta a meseformátum, no meg Ránki végtelenül szellemes, a groteszktől és a zenei idézőjelektől sem visszariadó muzsikája, amely a zeneszerző legendás hangszerelői képességével párosítva igazi örökzöldet eredményezett. Ránki görbe tükre a nevetés erejével fenyegeti a mindenkori hatalom képmutatásra és félelemre épülő bástyáit, fülbemászó dallamai pedig azokat is megszólítják, akik inkább csak könnyed szórakozásra vágynak tanmese helyett. (Itt kell megjegyezni, a mű 1972-es felújításakor az akkori verzióból már kimaradt a szatirikus társadalombírálat, csakúgy, mint a szerelmi szál.)
Az évtizedek során fényéből és frissességéből mit sem vesztett darabot Toronykőy Attila, az építészmérnökből lett rendező először 2009-ben, az Operában vitte színre, ekképpen tehát biztosak lehetünk benne: október utolsó hétfőjén egy jól kiérlelt előadás szem- és fültanúi lehetünk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Annál is inkább, mert a rutinos rendező partnerei – a kiváló szólisták, valamint a Discantus Énekegyüttes mellett – ezen a délelőttön a vele gyakorta együtt dolgozó Oberfrank Péter karmester és a Sinfonietta Erudita csapata lesznek, vagyis azok a társművészek, akikkel a nagysikerű Operamatiné-sorozat keretein belül például a (Nepp-Dargay-Romhányi-féle) Szaffi előadását is színpadra állítják. Vigyázat, a király meztelen!
