Kényes témáról van szó, méghozzá a kényes témáknak is egy olyan szegmenséről, amin nem annyira szeretünk csámcsogni, hanem inkább egy “Ez borzasztó..” – jellegű sóhajtással máshova nézünk és máshová gondolunk. A Beszélj Róla! projekt azért jött létre, hogy a gyermekkori szexuális bántalmazás – szakszóval abúzus – áldozatai végre képesek legyenek kitörni a hallgatás fojtogató csendjéből, hogy anoním megoszthassák egymással és a világgal traumatikus történeteiket. Anoni Mara könyvének bemutatója, az Anoni Mara társaság létrejöttének és a Beszélj Róla! honlap elindulásának kapcsán öten gyűltek össze az Örkény Könyvesbolt galériájában, hogy újságírók és külsős érdeklődők tömött heringsorait tájékoztassák a sokkoló téma pszichológiai és jogi aspektusairól, beszéljenek annak művészi feldolgozási lehetőségeiről és bemutassák az új weboldal működését.
“EZ A MI KIS TITKUNK MARAD.”
Először Víg Sára pszichológus definiálja számunkra, mi is pontosan a gyermekkori szexuális abúzus: minden olyan helyzet, amiben egy felnőtt, vagy idősebb, de még nem nagykorú személy egy gyermek fölötti hatalmával olyan módon visszaél, hogy szexuális tárgyként használja fel a gyermeket. Azonban ez egyáltalán nem minden esetben jelent nemi erőszakot. Az abúzus több formában is megjelenhet: lehet: “ártatlan” – például az illető megjegyzést tesz az áldozat valamely testrészére. Következő lépcsőként következhet erotikus vagy pornográf tartalmú videók közös megnézése a gyermekkel – Anoni Mara könyvében ez a …Gólya hozza? című ismeretterjesztő könyv közös olvasása. A legsúlyosabb abúzuskor a simogatáson és testi érintkezés keresztül egészen a nemi aktusig jut el a helyzet. De mielőtt azt gondolnánk, hogy ez a családon belüli erőszak esete, Víg Sára elmondja, nem erről van szó.
Az elkövető nagyon ritkán agresszív: nem fizikai fölényét, hanem a felnőtt szerepéből adódó hatalmi viszonyt használja fel a szexualizált helyzetekhez. Az abúzusért felelős személy nagyon sok esetben ismerőse (vagy épp rokona) az áldozatnak, valamilyen pozitív, bizalmi viszonyulás és kötődés van kettejük között. Az abúzus során ehhez félelem és szorongás is társul, így a gyermek számára egy érthetetlen és zavarodott helyzet alakul ki. Az elkövető és elszenvedő együtt alkot titkos párt.
Ennek folyományaképp az áldozat úgynevezett vákuumhelyzetbe kerül: nem beszélhet róla, mert ez az egyezség, viszont érzi, hogy ez nem helyénvaló aktus, ezért magát is teljes értékű bűnösként tekinti, mert beleegyezett ebbe a paktumba. Ebből következik az áldozatok egyre csökkenő önértékelése, amely egészen felnőtt korukig elkísérheti a gyerekeket.
Az elfogadhatatlannal nehéz szembenézni, ezért inkább nem foglalkozunk vele. Szerintünk van megoldás és esély a gyógyulásra – az első lépés pedig az, ha az áldozatok képesek megtörni a titkukat, amelyben a Beszélj Róla weboldal is szeretne segíteni.
A fiatal pszichológushölgy bemutatása után a szörnyű helyzet gyakorlatias, jogi aspektusaiba nyerhetünk betekintést Dr. Hyross Virág ügyvéd által. Habár a paragrafusok és szankciók szigorú materializmusában vagyunk, a téma itt is számos ellentmondást és nehézséget mutat. A BTK (sajnos nem Bölcsészettudományi Kar, hanem Büntető Törvénykönyv) 196. paragrafusa tárgyalja az ilyen eseteket. Hyross Virág szerint hatalmas pozitívum, hogy szigorították a törvénykezést, így már a cselekvésre való kényszerítés tényét is szankcionálja – az erőszak elkövetése nélkül is megvalósul a BTK törvényi tényállás, és az elkövető akár 5-10 évig terjedő 5-10 évig szabadságvesztéssel is büntethető. Amikor az abúzus lehetősége egy családban felmerül, az eljárás szerint eseti gondnokot rendelnek ki. Ő az a személy, aki elvileg képviseli a gyermek érdekeit, de ez sajnos nem mindig valósul meg a legjobban (“akit ugye az állam fizet, biztos motiválóan” – teszi hozzá ironikusan Hyross). Ugyanis találkozott olyan esettel is, mikor mikor ez a gondnok azt tanácsolta az áldozatnak, hogy ne vádoljon meg senkit, maradjon ki ebből – ami borzasztó. Sok esetben együttműködő pszichológus kollégával és egy ügyvéddel való kooperáció hathatós segítség – mivel a munkáját kevéssé jól ellátó eseti gondnokon kívül sokszor a szülők is beleteszik a maguk rémes részét ezekbe az esetekbe:
Gyermekelhelyezési eljáráskor előfordul, hogy a szülő jogtalan előnnyel akar szert tenni egy abúzus mesével – ezért kell a pszichológus, aki kideríti, hogy a gyerek betanult szöveget mond-e. Találkoztam olyan esettel, mikor a gyermek folyékonyan fújta az egyik szülő által kitalált történetet, majd hamar kiderült, hogy nem tudja, mit jelent a molesztálás szó például, ami elég sokszor előfordult a mondókában. Az ilyen hamis vádak sajnos a valós történetekről vonják el a figyelmet, melyekről ez a honlap is szól.
„ÉN IS ÁLDOZAT VAGYOK.”
A jogi tények után harmadik felszólalóként Bozsik Yvette társulatvezető és művész szólalt meg egészen más, személyes hangvételben.
Még mindig nagyon nehéz erről beszélni… az elkövető a nagybátyám volt, aki bele akart nyúlni a bugyimba, mikor tizenkét éves voltam. Anyukámnak szerencsére el tudtam mondani, így hatalmas családi botrány lett belőle és kiderült, hogy nem én vagyok az egyetlen; a családban több kislánnyal is megtette ugyanezt. Ez az eset nem csak a gyerekkoromat de a munkámat is meghatározza. Készítettem a Katona színház számára egy darabot Lánykertben címmel önfeloldásként a saját életemből. Úgy gondolom, hogy a művészetben az ember testének felhasználása segítségével megszabadulhat a terhektől, így a nézőknek is lehetőséget adva a feloldáshoz.
„SZÉP SZERELMI TÖRTÉNETKÉNT OLVASTAM..”
Kőrössi P. József író, akinek gondozásában megjelent Anoni Mara könyve, eddig kiadott könyveiről és témába vágó olvasmányélményeiről beszélt:
Ilyen, vagy ehhez hasonló témában eddig az Ami szétesik című könyvet adtam ki, amely Woody Allen és a kínai kislány elcsábításáról szól, valamint Nabukov Lolitáját. Az utóbbi története szerint a férfi beleszeret egy 9-10 éves kislányba, és elcsábítja az anyját, hogy megszerezhesse a gyereket – szép szerelmi történetként olvastam, ami akár elfogadható is volt. Egyik könyvet sem úgy értelmeztem, mint abúzustörténeteket – az egész dolog felkavaró súlyára csak a Bűn vagy bűnhődés ébresztett rá. Majd olvasás közben eszembe jutott egy saját élményem: gyerekként buszon elkezdett simogatni egy pasas. Nem tudom milyen hatása lehet az életemre, de azt hiszem mindenkinek lehet ilyen abúzustörténete. Számomra az irodalomban és a művészetben az alkotások művészi értékét tudom leginkább értelmezni és elfogadni. Könyvkiadóként eddig közömbösséget figyeltünk meg a témában, szeretnénk ez ellen tenni, csakúgy, mint a magyar társadalom szemérmessége és hárítása ellen.
Végül Fábián Andrea gyógytornász foglalta össze a honlap létrejöttét néhány szóban:
Önként, szívvel-lélekkel vállalt rész a Beszélj Róla projekt. Sorozatosan szembenézünk az akadályoztatottság problémájával: nehéz elmesélni ezeket a történeteket – és ugyanolyan nehéz meghallani is azokat. Ha a látencián kívüli statisztikákat nézzük, akkor egy harminc fős teremben ülhet három abúzus áldozat is – a kimondatlanság pedig nem csak őket, de a társadalmat is megbetegíti, ugyanis ha tíz emberből egy az áldozat, ki a maradék? Elkövető? Rokonok? Szülők?
Az oldalon névtelenül, regisztráció nélkül megoszthatják az áldozatok a történetüket – sokszor életükben először. A történetküldési lehetőségen kívül egy mondatot is be lehet küldeni. Az amerikai példára (The Unbreakable Project) létrejött kezdeményezés szerint azt a mondatot írja le az áldozat, amelyet az erőszaktevő mondott neki, így benne tartva a gyermeket a helyzetben. Néhány sokkoló mondat a Beszélj Róla! oldaláról:
“ÚGY SEM HISZ NEKED SENKI.”
„Ezt szeretik a kislányok. Az én kislányommal is ilyet szoktunk játszani. Látod, milyen jó?”
“NE HAZUDOZZ, TUDOM, HOGY EZT AKAROD.”
„Ezt nekem kell neked megmutatnom, megtanítanom, hogy mit hogyan kell csinálni.”
Mi szeretnénk, hogyha terjedne a kezdeményezés és Anoni Mara könyvének híre is. Úgyhogy hárítás és érdektelenség helyett terjesszük a projektet – ugyanis nem tudhatjuk, hogy a mi tíz ismerősünk közül ki lehet az az egy, aki számára több, mint nem idegen ez a téma.
