Egervári Mátyás és Vizeli Máté: „A közönséggel együtt létezünk, nekik játszunk”
Ez év elején hallottam először a Góbét élőben játszani, és azóta minden nap meghallgatom egy-két számukat. Zenéjük első néhány taktusa és Várai Áron énekhangja is azonnal magával ragadott, és azóta nem ereszt. Október 5-én, a Müpában ünneplik fennállásuk 15 éves évfordulóját. Kétszer ötven percben adnak áttekintést – némi csavarokkal – az elmúlt időszakról. Igazi örömzene lesz ez, melynek során a közönség minden porcikájában megtapasztalhatja a zenekar egyik legfőbb célját, jelesül azt, hogy bebizonyítsa, a magyar népzene vagy akár a Kárpát-medence szerte létező népzene igenis alkalmas arra, hogy a mai könnyűzenei világba is beépítsék, és ezzel igényes magyar könnyűzenét hozzanak létre. Vizeli Mátéval a zenekar alapító tagjával és Egervári Mátyással beszélgettünk, akik számos hangszeren, brácsákon, hegedűn, gitáron, kobozon, cimbalmon, tamburabrácsán, dudákon, furulyán és fuvolán is játszanak.
Kinek az ötlete volt annak idején a zenekar megalapítása és hogyan történt ez?
Vizeli Máté: A Bartók Béla Konzervatóriumban zeneszerzés szakon is tanultam. Az egyik, ehhez kötődő koncerten, az egyik évfolyamtársunk, Kiss B. Ádám meghallotta a Country szvit című darabomat, és ezen felbuzdulva még aznap este felhívott, hogy szerinte kellene írnom egy ugyanilyen darabot, de úgy, hogy a magyar népzenét dolgozzam fel. Én kaptam is ezen az ötleten, és megszületett a Transylvanian szvit című művem. Azzal az együttessel, amelyikkel előadtuk, úgy gondoltuk, milyen jó lenne megtanulni autentikus magyar népzenét is játszani, és végül ezzel a négy taggal alapítottuk meg a Góbét 2007-ben.
Mátyás milyen úton került a zenekarba?
V.M.: Ő is komolyzenét tanult, cimbalmot, és akkoriban nagyon kevesen játszottak a konziban ezen a hangszeren. Egy másik zenekarból már ismertem őt, csak ott ír zenét játszottunk együtt, és dudát is tanult már akkor, erre pedig szintén szükségünk volt a Góbéban. Így felkértük, hogy legyen a csapatunk tagja. Szimán Kristóf nevű bőgősünk volt a negyedik tag.
Egervári Mátyás: Cimbalmon akkoriban Bach átiratokat játszottam leginkább, és nagyon sok kortárs zenét. A Főiskolára pár évet klasszikus szakra jártam, majd népzene szakra is.
Komolyzenét tanultatok, most népzenei dallamokat ötvöztök könnyűzenei stílusokkal. Hogyan férnek meg ezek az egészen különböző stílusok a művészetetekben?
V.M: Jól, de azért az, hogy ez így legyen, nem olyan egyszerű, mint ahogyan most kimondtam. Nyilván mindannyiunknál van egyfajta zenei világ, amit az illető többet tanult vagy jobban érdeklődik iránta, és akkor nála az a fő irányvonal. Viszont mindenki érdeklődik a többi, általunk használt egyéb zenei stílus iránt is, és főleg aziránt, hogy ezeket hogyan lehet összeházasítani. És itt van tulajdonképpen a dolognak a nyitja. Azt szoktam mondani, hogy a Góbé zenéje az asszociációkon múlik. Eszembe jut például egy népzenei dallam, és arról rögtön eszembe jut valamilyen könnyűzenei stílus is, vagy akár egy komolyzenéből hozott harmóniavilág, amivel ezt egyből össze lehet párosítani. Ezt az ötletet valamelyikünk lehozza a próbára, és hatan elkezdünk dolgozni vele úgy, hogy mindenki hozzáteszi azt, ami még eszébe jut róla. Ezek azért lassan formálódnak, mert arra mindig törekszünk, hogy minőségi zenei anyagokat adjunk ki a kezünkből.
E.M.: Van egy filozófiám arról, hogy a zene az valamifajta önmagában való egység, a stílusok pedig ennek az ornamentizálását, egyedi stílusjegyeit tartalmazzák, és ez arról szól, hogy hogyan használjuk fel a zenét mint nyersanyagot. Ez a fajta gondolkodásmód az egész Góbéra jellemző, hogy ha fogunk egy adott, kötött népzenei elemet, például egy csárdás dallamot, akkor ha szeretnénk, teljes mértékben el tudunk vonatkoztatni attól, hogy az egyébként egy csárdás. A hangjegyeket nézzük, a körülötte levő struktúrát. Az, hogy ezt hogyan tudjuk díszíteni, újraformálni az már más kérdés, és ez mindig egyedi lehet. Magunkat sem skatulyázzuk be abból a szempontból sem, hogy népzenészek vagy jazz zenészek vagy komolyzenészek vagyunk-e. Hiszen a komolyzene, ahonnan mi is érkeztünk, önmagában véve is egy többszáz éves olvasztótégely.
Ki a hangadó a zenekarban? Van-e vezetőtök vagy a különböző munkaterületeket felosztjátok és ez egy jól működő, demokratikus alapon tevékenykedő közösség?
V.M.: Szerintem eléggé demokratikus. A szervezési részeket fel kell osztanunk egymás között, Matyi főként a külföldi ügyeinkkel foglalkozik, Áron inkább a hazai szervezési ügyekkel, amelyekbe néha én is beszállok, hozzám az oktatási jellegű és a népzenei felkérések tartoznak. Zeneileg pedig mindenki hozzáteszi azt, amit a posztjából adódóan a legeslegjobban hozzá tud tenni. Áron és Zoli mint dobos- meg basszusjátékos, és Matyi a sokféle hangszereiből adódóan a zenei alap megalkotásáért felelnek, Matyival általában mi ketten a harmóniákért felelünk, bár egyébként abba már sokszor Zoli is – nagyon helyesen – beleszól. A téma-ötleteket elsősorban énekesünk és hegedűsünk hozza, mivel ők dallamot énekelnek vagy játszanak. Így tudjuk ezeket egységbe gyúrni a próbán. Én elméletileg ki vagyok nevezve művészeti vezetőnek, de ebből a szempontból ez nem sok mindenben nyilvánul meg. A műsorösszeállításokban van szerepem, vagy ha egy döntést konkrét határidőre meg kell hozni, azt fel szoktam vállalni. De inkább azért az a jellemző, hogy hatan, közösen hozzuk össze a dolgainkat.
E.M.: Az énekesünknek és a hegedűsünknek, Várai Áronnak és Rigó Mártonnak van alapvetően egy repertoárjuk, hogy mi az, amit szeretnek, mit nem, mi áll jól nekik, tehát az, hogy milyen népdallal foglalkozunk, az tőlük eredeztethető. Ehhez próbálunk mi is idomulni. Átkötő témákat mindannyian írunk, de amikor klasszikusabb harmóniát kíván egy dal, azt Máté szokta csinálni, a könnyűzeneieket én és most már Zoli is, de mindig Máté segédletével, mert ő elég jártas mindenben. A szervezést Áronnal már annyira felvállaltuk, hogy erre egy külön vállalkozást is szeretnénk létrehozni, mi napi 6-8 órában foglalkozunk a zenekar ügyeivel. A többiek ezt nem tudnák megtenni, mert tanárként dolgoznak. A miénk hibrid demokrácia, mert nem hozunk olyan döntést, amivel ne lenne mindenki kibékülve, akkor sem, ha tudjuk, hogy az bizonyos pontokon fájni is fog. Nagyon fontos számunkra, hogy a zenekaron belül a lelki egészség jó legyen, a csapategység a legfontosabb.
A Müpa-koncertetek 15 évre tekint vissza. Visszatekintésről fog szólni az estétek vagy a jelennel is foglalkoztok?
V.M.: A koncert első fele a régebbi időkből összeválogatott dalokból áll majd, de most csak az első lemezig mentünk vissza, tehát népzenei összeállításokat nem tettünk a műsorba. Összefoglaló jellegű válogatást adunk az első három lemezünk anyagából. Olyan vendégeket is meghívtunk az estre, akik régebben is felléptek velünk, de közülük sokakat most más szerepbe állítunk, mint amelyekben az előző alkalmakon szerepeltek, vagy más számokban fognak közreműködni. A koncert második felében a legújabb lemezünkről fogunk játszani, illetve elméletileg két vadonatúj szám is szerepelni fog, amit most hallhat a közönség először.
A vendégekről mit lehet elárulni?
V.M.: Vannak népzenei körökből ismert meghívottaink, például Herczku Ági, Porteleki László, aki kicsit a mentorunk is, és Sárkány Berci ütőhangszeres is velünk lesz.
E.M.: Cross over műfajból érkezik hozzánk például Babcsán Bence, aki főként balkáni és délszláv zenét, Hargitay Peti, aki ska-t és reagge-t játszik. Az egész koncepciónk most az lenne, hogy megmutassuk, a tizenöt év alatt kikkel állt össze a repertoárunk vagy kik azok a zenészbarátaink, akik hatással vannak ránk. Például lesz olyan zenész, akit személyesen én még nem ismerek, de a dobosunknak és a bőgősünknek barátja, és nagy hatással van az ő zenéjükre. A zenei, barátság-béli alma materünk bemutatására is lehetőség nyílik most.
V.M.: Ennek fontos eleme az Anima Musicae Kamarazenekar, aminek alapítói Matyival közös évfolyamtársaink voltak a Bartókban, és a Góbéval majdnem egy időben alakultak. Lesz egy fúvós kar, akik a koncert több pontján is megjelennek majd, lesz például egy rapper is, Busa Pista személyében. Szokolay Dongó Balázs is velünk lesz, aki a fúvós hangszerek egész arzenálján játszik, és Ferenczi György a Rackajam frontembere, akiknek a zenéje szintén sokszor hatással volt ránk. És még sok más barátunkat is várjuk a színpadra közös zenélésre ezen az estén, a kétszer ötven percbe szerencsére sokan beleférnek, például Magyaróvári Viktor alias Kayamar, aki olyan számban fog szerepelni velünk, amit még sohasem adtunk elő élőben, csak a lemezen volt hallható eddig.
Számotokra mi az a néhány legemlékezetesebb pillanat, amire szívesen gondoltok vissza az elmúlt évekből?
E.M.: A Talentométer verseny, amit megnyertünk 2011-ben biztosan ilyen. De előbbre megyek, a már említett Transsylvanian szvit című darab már eleve ide tartozik szerintem. Több emlékezetes turnénk is volt, például Fehér-Oroszországban, illetve ilyen a Tallin Music Week és a Viliandi Folk Fesztivál, de ami számomra nagyon-nagyon emlékezetes, az az albumainknak a stúdiófelvételei. Ezeket nagyon szerettem. De ha most jobban belegondolok, tulajdonképpen minden próbáról tudnék öt ilyen pillanatot mondani.
V.M.: A lemezek számomra is mindenféleképpen ilyenek, a madridi turnénk is nagyon emlékezetes, illetve Manchasterben a Góbéfest, amelyet az ottani magyar és székely származásúak alapítottak. A mostani nyári turnénknak volt egy francia, belga és luxemburgi része, ami nekem szintén maradandó élményeket adott, és a Baltikumban is szép pillanataink voltak. Ezek szervezési munkái sem egyszerűek.
Voltak nehéz pillanataitok is?
V.M.: Biztos vagyok benne, hogy minden zenekar életében vannak hullámvölgyek. Tagcseréink is voltak, ilyenkor mindig újra kellett építeni valamit. Lehetnek egyet nem értések is, amikből ki kellett mászni, de hál’ Istennek még mindig olyan emberek voltak ebben a zenekarban, hogy ez sikerült, és ebből a szempontból azt is mondhatjuk, hogy szerencsések vagyunk. Viszont láttunk magunk körül ezzel ellentétes példákat is.
E.M.: A legtöbb mélypont a személyi összeférhetetlenségekből adódott a múltban. Ilyenkor lépett közbe mindig Máté. Olyan jellegű mélypont, ami azt jelentette volna, hogy az egész zenekar valami nagyon rossz úton indul el, olyan viszont nem volt. Volt olyan zenei időszak, amikor kicsit poposabb irányba mentünk el, azt Máté és én nem annyira jól éltük meg. A zenénk teljesen önálló dolog, és ezt mindig azok csinálják, akik szeretnék is csinálni. Soha nem a személyek határozták meg a Góbét, hanem a Góbé határozta meg a személyeket ilyen szempontból.
Miben egyedi szerintetek a Góbé zenekar és minek köszönhető ez a 15 éve tartó, töretlen siker?
V.M.: Annak a zenei világnak, amit már említettünk, és annak, hogy a különböző könnyűzenei stílusok mellett magát a népzenét annyira behatóan ismerjük, hogy megpróbáljuk megtalálni a hozzá legesleginkább passzoló műfajt, ahogyan legjobban fel lehet dolgozni az adott dallamokat. És ezért úgy gondolom, hogy nem nagyon van olyan számunk, ami erőltetett, egy koherens egységet alkotnak nálunk ezek a dolgok egymás mellett. Én ezt ilyen színvonalon és egységben nem nagyon hallottam másik zenekartól, legalábbis ugyanebben az elgondolásban. Más elgondolásban igen, mondjuk elektronikus zenében. A másik fontos dolog, hogy a basszusgitáron kívül más elektromos hangszert nem használunk, és Zoli érkezése előtt még ez sem volt jellemző.
E.M.: Szerintem sokaknak, és főleg a fiataloknak jelent alternatívát az, hogy azt látják, hogy olyan hangszereken játszunk, amelyeket ők a nagyszüleik nemzedékéhez tartozónak gondolnak vagy ők maguk játszanak ugyan rajta, de még nem jutott eszükbe, hogy ezeken ilyen jellegű zenét is lehet csinálni, mert kétféle zene van a fejükben, az, amit játszanak és amit egyébként hallgatnak. Nálunk megtapasztalhatják, hogy ennek a kettőnek nem kell ilyen élesen elkülönülnie, hanem játszhatják azt a zenét is a hangszerükön, amit hallgatnak. Meg tudunk újulni, és minden számunkat más stílusban csináljuk, ez egy elég egyedi dolog. Nagyon sokféle hangszeren játszunk, és folyamatosan képezzük magunkat, hogy újakat is meg tudjunk szólaltatni, és ettől rendkívül sokszínű a hangképünk.
Miért ajánlanátok a közönségnek a koncertet?
V.M.: Mert mi ott leszünk, mi biztosan elmegyünk erre az estre! Akik eleve szeretik a Góbét, nekik azért lehet érdekes, mert mint mondtuk, rengeteg vendégzenésszel nagyon izgalmas dolgokat fogunk csinálni azokon a számokon belül, amelyeket már ismernek, és ezért így még bizonyosan nem hallották őket. Akik pedig még nem ismernek minket, azoknak ezt a fajta Góbés zenei világot, amit mi próbálunk kialakítani, a kétórás koncertben szinte a teljesség igényével bemutatjuk. Aki ezt a produkciót meghallgatja, utána elmondhatja magáról, hogy ismeri a Góbét, annyira színesen sikerült a műsort összeállítani. Reméljük, hogy kedvet kapnak ahhoz, hogy a jövőben is eljöjjenek a koncertjeinkre.
E.M.: Aki nem ismeri a Góbét, és könnyűzenét hallgat, de nem foglalkozott a népzenével vagy nem szereti, az lehet, hogy most ezáltal fogja megszeretni. Aki a népzenét szereti, az most ezáltal lehet, hogy megszereti a könnyűzenét is. Aki pedig ismeri a Góbét, arra azért számítunk, mert a közönség az, akivel mi létezünk és akinek játszunk. Ez egy ünnep is lesz a számunkra, és azokkal szeretnénk ünnepelni, akik szintén úgy érzik, hogy velünk szeretnének ünnepelni, mert van közünk egymáshoz. Mindenkit arra biztatunk, hogy örüljenek nekünk, mert mi is örülünk nekik!
