Visszatérve kezdeti megszólalásukhoz, reggae stílusú repertoárral lép színpadra a Müpában az Irie Maffia. A szeptember 21-ei koncerten a tizenegy tagú zenekar mellett a Margaret Island énekese, Lábas Viki, a Ladánybene 27 frontembere, László M. Miksa és a húszéves énekes-dalszerző, Azahriah is reggae stílusban újragondolva adja elő saját dalait. MC Columbóval, azaz Kéri Andrással, az Irie Maffia egyik alapítójával és zenekarvezetőjével beszélgettünk a müpás koncertről, az első album sikeréről, a külföldi karrier lehetőségéről és a közönségről.
– Mi az oka, hogy egy koncert erejéig visszatértek az Irie Maffia gyökereihez, a reggae-s hangzásvilághoz?
Kezdetben a reggae határozta meg a zenekar műfaját, aztán ahogy érkeztek az újabb tagok, változott a stílusunk. A fesztiválokra igyekszünk olyan műsort összeállítani, amiben a legnépszerűbb számaink mellet számos dal helyet kap az együttes elmúlt tizenhét évéből. A Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterme ezerkétszáz főt tud befogadni, tehát jóval meghittebb a hangulat, mint egy nagyszínpados koncerten. Egy ilyen helyszínen van rá lehetőségünk, hogy tematikus műsort adjunk elő, ami elsősorban azoknak szól, akik az eredeti Irie Maffia hangzásvilágot szeretik.
– Nagyon nehéz lenne egyetlen stílussal jellemezni a zenéteket. Tudatosan színesítettétek a repertoárt az évek során, vagy egyszerűen ilyen sokféle zenei hatás ért benneteket, és mindenki hozott ebből egy kicsit a közösbe?
Amikor megalapítottuk a zenekart, a reggae, a dancehall és a hip-hop állt hozzánk a legközelebb. Az új tagokkal érkezett a zenei sokszínűség, emellett nyilván a mi zenei ízlésünk is sokat változott az évek alatt. JumoDaddy elindult az elektronikus zene irányába, ami erősen érezhető a dalokon. Élő Marci a különböző dél-amerikai zenékbe ásta bele magát, Sena pedig az afrobeatbe. Többek között ezeknek is köszönhető, hogy változott a zenei stílusunk. Nem korlátozunk senkit, ha bedob egy új ötletet. Valószínűleg attól is sikeres az Irie Maffia, mert nemcsak az öltözetünk, de a zenénk is sokszínű. Talán ebben rejlik a zenekar ereje.
– Egy interjúban említetted, hogy a zenekar egyik legfontosabb kulcspillanata az első nagylemez, a Fel a kezekkel! megjelenése volt 2007-ben. A lemezen több olyan dal is található, amelyek a mai napig elengedhetetlen részei egy Irie Maffia koncertnek. Mai szemmel nézve szerinted mitől lett ennyire sikeres az az album?
Sokat gondolkodtunk ezen a többiekkel. Talán az lehet a titka, hogy jó időben jelent meg a lemez. Akkor zajlott egy komoly zenei arculatváltás és fiatalítás a Petőfi Rádiónál. Nagyon pörögtek a magyar előadók angol nyelvű dalai. Leginkább a kollégista, egyetemista körökből alakult ki az Irie Maffia, a Brains és jó pár zenekar törzsközönsége. Új és izgalmas volt, hogy egy magyar együttes angolul énekel. Sena ghánai származású, Kemon grenadai, mindkettejüknek angol az anyanyelve, ami sokat hozzátett ahhoz, hogy hitelesen hozzuk be az országba a reggae, dancehall, hip-hop zenét. A kollégiumokból szétterjedt, aztán mögé állt a megújult Petőfi Rádió, ami még nagyobb lendületet adott az Irie Maffiának. Akkoriban nem volt sok hasonló stílusú együttes a magyar zenei palettán, és most sincs.
– Sosem játszottatok el a gondolattal, hogy mi lenne, ha külföldön is befutnátok?
Voltak ilyen irányú próbálkozásaink, de hamar kiderült, hogy Magyarországról gyakorlatilag lehetetlen külföldi karriert felépíteni. Olyan háttér kell hozzá, amit önszorgalomból nem lehet létrehozni. Volt jó pár külföldi koncertünk, de sosem sikerült az áttörés. Ahhoz, hogy egy zenekar nemzetközi szinten is látható legyem, óriási anyagi befektetésre van szükség.
– Egy tavalyi interjúban Kemon azt mondta, hogy te fogod össze az együttest. „Én általában az ilyen „lekenyerező” zenekarvezetői státuszt nyomom” – nyilatkoztad akkor. Hogyan kell ezt elképzelni? Hogyan tudod egyben tartani a zenekart a nehezebb időkben?
A lekenyerező talán nem a legjobb kifejezés. Májusban felléptünk a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Feszült hónap volt, rengeteg próbán voltunk túl és ez érződött a tagokon is, úgyhogy elmentünk lazítani. Zenekarvezetőként nem áll közel hozzám az agresszív, elnyomó attitűd. Mindenkinek meghallgatom a véleményét és igyekszem úgy intézni a zenekar ügyeit, hogy az mindenki számára kényelmes legyen.
– Tizenhét éves a zenekar, sokan rajtatok nőttek fel. Korosztályt tekintve mennyire változott a törzsközönségetek? Nehéz feladat megszólítani a mai tizenéves korosztályt?
A mai tizenéveseket borzasztó nehéz megszólítani, ezt nem is tartjuk prioritásnak. Ahogy más együtteseknél, úgy nálunk is megfigyelhető egy természetes változás a közönségnél. Akik már családot alapítottak, nyilván nem tudnak minden héten jönni a koncertjeinkre. A régebbi közönségünk egy-egy nagyobb bulinkra eljön a Budapest Parkba vagy egy klubkoncertre, de folyamatosan fiatalodik a tábor.
– A szeptemberi müpás koncerten Lábas Viki, László M. Miksa és Azahriah lesznek az est vendégei. Milyen koncepció alapján választottátok ki őket?
László M. Miksa a Ladánybene 27 frontembere, így ő egyértelmű döntés volt egy reggae tematikájú koncerthez. Lábas Vikit és Azahriah-t azért hívtuk meg, mert az volt a célunk, hogy nekik és nekünk is kihívást okozzon, hogy hogyan tudnak működni egy ilyen stílusú produkcióban. Baráti viszonyban vagyunk velük és szerencsére örömmel elfogadták a meghívást. Az Irie Maffiában Senán kívül nem volt női előadó, ezért is lesz izgalmas Lábas Viki mint meghívott vendég, Azahriah pedig friss név. Jelenleg a dalok kiválasztása és áthangszerelése folyik. Nagy munka lesz, hogy bizonyos dalokból hogyan tudunk reggae vagy ska verziót varázsolni.
– Milyen szempontok alapján áll majd össze a repertoár?
Leginkább régi dalokat gondolunk majd újra, amik kiestek a műsorból és keveset játszottuk őket, emellett aktuális számokat is újra hangszerelünk, hogy beleférjenek a koncert zenei koncepciójába.
– Mennyire más egy fesztiválhoz képest a Müpában fellépni? Más a közöség hangulata, másképp kel feltüzelni őket?
Egy müpás fellépés sokkal meghittebb, bensőségesebb, mint egy fesztiválos buli vagy klubkoncert. Mindkettőt nagyon szeretjük. Számunkra augusztus közepén véget ér a nyári szezon, és jó érzés lesz ráfordulni a beltéri, kicsit meghittebb hangulatú koncertekre.
– 2015-ben a zenekar tízéves évfordulója kapcsán azt mondtad, hogy az lesz a következő nagy kihívás, hogy fenntartsátok a közönség érdeklődését. Mennyire nehéz feladat ez manapság?
Talán ez a legnehezebb. A kezdeti hype és hirtelen jött népszerűség is nehéz lehet egy zenekarnak. Egy sikeres szám 3-4 évig óriási lendületet adhat egy előadónak, de utána jön a legnehezebb kihívás, hogy ne váljon unalmassá, ne ismételje önmagát, képes legyen megújulni és pótolja a kiöregedő közönségét. Úgy érezzük, hogy ezt a feladatot sikerült abszolválnunk. Ezt mutatja, hogy folyamatosan nő a nézőszám a Budapest Parkos fellépéseinken. A legfontosabb, hogy megmaradjon a zenekari egység, márpedig úgy érzem, hogy az Irie Maffia nagyon hisz a jövőjében.
