Gotthard-Szebényi – lasts of a dying breed – MÜPA, 2022.június 23.
Gotthard Mihály (vagy ahogy a nemzetközi dzsesszvilágban jobban ismerik: Mike Gotthard) és Szebényi Dani régi „tettestársak”. Amióta – bő évtizeddel ezelőtt – összeakadtak egy dzsesszverseny kulisszái mögött, szinte elválaszthatatlan párt alkotnak. Nem csupán az köti össze őket, hogy egy időben jártak a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, hanem az is, hogy olybá tetszik: egymás nélkül nem is tudnak már zenélni.
Szerencsére nem is nagyon kell, tehetnénk hozzá – de inkább gondolkozzunk el azon, mi az, amitől a nem csupán a szakírók, de a gitár legjobb honi virtuózai által is rendszeresen egekig magasztalt Mike, valamint az Artisjus- és Petőfi Zenei díjas billentyűs, dalszerző, énekes Dani közös produktumai annyira különlegesnek számítanak. Már az is Derrick legyen a talpán, aki képes pontosan meghatározni, milyen műfajban alkot a két ifjú (na jó, koraharmincas) titán, hiszen bevált formákra fittyet hányó, masszív megszólalású, de a pszichedéliát sem nélkülöző zenéjükben (mindig változó arányban) keverednek a blues, a rock, a funk és a dzsessz elemei. Ezen felül mindketten kirándultak már az élőhangszeres, fesztivál-kompatibilis popzene területére (az Ocho Macho, illetve a Kowalsky meg a Vega soraiban), de hallhattuk közös felvételüket a Squid Game (Nyerd meg az életed) című népszerű tévésorozat kísérőzenéjeként is.
A zenészcsaládba született, a dob(verők) iránt már az óvodában érdeklődést mutató Gotthard hétéves kora óta él a hat húr bűvöletében, kezdetben autodidakta módon fejlesztette magát, aztán többek között Mohai Tamás, Babos Gyula, Horányi Sándor és László Attila kezei alatt pallérozta tehetségét. Intellektuális, improvizatív gitárjátékát egyszerre jellemzi érzelmesség és rendkívül erős, kirobbanó energia, talán ennek is köszönhető, hogy olyan könnyen megtalálja a helyét bármilyen zenei közegben. A szélesebb közönségrétegeknek, többek között, a Random Trip soraiból ismerős Szebényi Dani ötévesen kezdett zongorázni, de egy Keith Emerson-bakelit hatására a szintik és orgonák jóval izgágább világa felé fordult, hogy aztán ott is ragadjon a rock, a dzsessz és a különféle fúziós muzsikák határvidékén.
A hazai dzsessz-színtér két legtehetségesebb (és egyben legelfoglaltabb) muzsikusának első közös zenekara a – Kovács Dávid basszusgitárossal és Szumper Ákos dobossal közös – Mooters volt, amelynek megszűnése után a nevével mindent elmondó Blues MD vitte tovább a zászlót. A mostani produkció és különféle alkalmi társulások mellett együtt zenélnek az Electric Shock nevű formációban is, és természetesen szólóprodukcióik szintén elképzelhetetlenek a másik vibráló energiákat felszabadító játéka nélkül. (Gotthard – első szólólemeze, a 2016-ban megjelent Intellectual Brutality után – mostanában készül a második, saját nevét viselő korong kiadására, de a tervek szerint Szebényi debütalbuma is hamarosan a zenerajongók polcain díszeleghet majd.) Többször játszottak már együtt a közös albérletükben anno állandó „slágerlista-vezetőnek” számító Tribal Tech alapítójával, a basszista Gary Willis-szel, de Binder Károly, vagy éppen Borlai Gergő is a rendszeresen visszatérő muzsikusbarátok közé számítanak.
A megszokott zenésztársak (Gudics Martin – basszus, Tóth István – gitár, Kovács Miki – dob, Mogyoró Kornél – perka) mellett ezen az estén különleges vendégek is emelik jelenlétükkel az esemény fényét: az Ivan & The Parazol soraiból ismert duó (Balla Máté gitáros és Vitáris Iván énekes) mellett a hőseinkkel nemrégiben godfater. néven közös bandát alapító Tátrai Tibusz, a magyar gitárosok koronázatlan királya ad majd empatikus választ arra, hogy vajon tényleg kihalófélben vannak-e a jó zenészek Magyarországon.
