Ulrich Gábor titkos jelet rejtett el a Dűne című filmben

Nagy vásznon, moziban nézhető a Dűne, a több tucat nemzetközi fesztivált megjárt, díjnyertes magyar animáció. Az erős atmoszférájú, vizuálisan és intellektuálisan egyaránt izgalmas, borzongató és gondolatébresztő alkotást az Örökbeadás című dráma kísérőfilmjeként vetítik a magyar mozik december 23-tól. Ulrich Gábor rendezővel álmokról, titkos jelekről és a végkifejlet elkerülhetetlenségéről beszélgettünk.

Hány fesztiválnál tart a Dűne? És hány díjnál?

Ezt nem tudom pontosan, egy idő után már csak azokat az országokat számoltam, ahol bemutatták, de harmincnál azt is abbahagytam. Csak „A” kategóriás fesztiválból hat, vagy hét volt. A Magyar Filmkritikusok Díján, illetve a Genfi Kortárs Művészeti Centrum díján még négy-öt kisebb-nagyobb díjat kapott.

Hová tudtál ezek közül elmenni?

Ha belegondolok, szinte sehova. Sokat online tartottak meg és általában az offline fesztiváloknál is mellőzték a külföldi vendégek meghívását.

Történt valami rendkívüli és emlékezetes valamelyik fesztiválon?

Talán a KAFF-ot kell megemlítenem, ahol számos alkalommal fordult elő, hogy idegenek jöttek oda hozzám gratulálni, lelkendezni.

Volt olyan méltatás vagy vélemény a filmmel kapcsolatban, ami különösen jólesett?

Varga Zoltán egy kritikájában a Saul fiát, illetve David Lynch életművét említi a filmemmel kapcsolatban. Azt is megtisztelőnek érzem, hogy egy másik munkámmal együtt a Dűne is bekerült a Magyar filmek 1896–2021 c. lexikonba.

Volt, hogy (vicces) félreértésekre adott okot a cím egybeesése a hollywoodi szuperprodukcióéval?

Igen, valamiért több európai mozi engem is feltüntetett a „nagy” Dűne rendezőjeként, amerikai-magyar produkcióként jelezve a filmet.

Mielőtt megfogalmazódott benned a film ötlete, mit jelentett számodra az a szó, hogy dűne? 

Tizenévesen én is olvastam Frank Herbert művét, később az ebből készült filmet is láttam, de aztán ezek a hatások elhalványultak, maradt a szó eredeti jelentése.

És hogyan alakult ki benned ez a téma?

Egy meglehetősen nyomasztó álmomat szerettem volna megjeleníteni. Ébredéskor csak valami fenyegető, elkerülhetetlen, súlyos tragédia érzete maradt bennem, a konkrét történésekre már nem emlékeztem.

Létező táj inspirált?

Igen, de egyszerre szerettem volna realisztikus és absztrahált jelleget a látványnak, ezért találtam ki a növények mintázatokba való rendeződését.

Hogyan készült a Dűne?

Számítógépes algoritmusok bonyolult kombinációival.

Mennyi ideig készült?

Kis túlzással azt mondhatnám, hogy egy hétvége alatt. A – rendkívül fontos – hangkulisszával Chris Allan Tod sound designer barátom még hetekig dolgozott. Nagyon hálás vagyok neki a végeredményért; ebben a filmben a hangnak kiemelten fontos szerepe van.

Volt olyasvalami benne, amivel sokáig elégedetlen voltál, ezért újra és újra nekikezdtél?

Nem, a többi munkámhoz képest ez nagyon gyorsan, erősen szakadt ki belőlem. Utólag sem változtatnék rajta, pedig ez nálam rendkívül ritka.

Mit jelképez az, hogy mindig kifelé, a középponttól távolodva halad a mozgás?

A hipnotikus látvánnyal, a magába húzó, pszeudo-térrel a végkifejlet elkerülhetetlenségét akartam hangsúlyozni.

Rejtettél el titkos jelet, betűt stb. a fűcsomók közt kirajzolódó geometrikus mintába?

Igen, de nem árulom el, hogy mit.

Milyen volt a Műcsarnok kiállításán viszontlátni a filmet?

Izgalmas szituáció volt, mert amennyit elvett a némaság – bár fejhallgatót is használhattak a kiállítás látogatói – annyival nagyobb hangsúlyt kapott a látvány. Az egyéni olvasatokat, az új és új kontextusok megteremtését nagyon fontosnak tartom a kortárs képző- és médiaművészetben is.

Már a mozikban is látható. Mit érzel ezzel kapcsolatban?

Természetesen örülök. Jó lenne, ha újból megszokottá válna az animációs kísérőfilmek bemutatásának gyakorlata.

Hogyan figyelt fel a forgalmazó a Dűnére?

Egy fesztivál versenyprogramjában látta.

Jársz moziba?

Viszonylag ritkán.

Láttad az Örökbeadást, aminek a kísérőfilmjeként vetítik?

Még nem, de annyi jót olvastam róla, hogy mindenképpen megnézem.

Kinek nem ajánlod a Dűnét? És kinek mindenképp?

Thrillerről van szó, tehát gyerekeknek nem. Remélem, a progresszív, kísérleti filmek iránt nyitottak érdekesnek találják majd.

Min dolgozol most?

Még nem igazán tudom, hogy innen hova tovább… egyelőre marad a fémszobrászat.

A Covid inspirált mint művészt?

Igen, néha versféléket írok, de ezt kicsit szégyellem a költő barátaim előtt.

Megosztás: