“Best of Me című új albumom eddigi művészi utam esszenciája, olyan dalok gyűjteménye, melyeket zenei példaképeim írtak és inspiráltak. Remélem, hogy másokat is inspirálnak majd a saját útjukon.”
(Cory Henry)
Liszt Ferencről mindenki tudja, hogy virtuóz volt, legendás, zenekari hanghatást keltő zongorajátékkal és fantasztikus szerzeményekkel. Az október 8-án megnyílt Liszt Ünnep nemcsak arra jó, hogy őrá emlékezzünk, hanem hogy feltegyük a kérdést: kik azok a kortárs művészek, akiknek életútja, művei, színpadi megjelenése ma is felidézi a Liszt-jelenséget? Cory Henry, a csupán 34 éves amerikai művész mindenképpen helyet kér ebben a sorban. Már kétéves korában játszott zongorán és Hammond-orgonán, és ha ez nem lenne elég: ötévesen arról híresült el, hogy bármilyen dalhoz bármilyen hangnemben képes zongorakíséretet rögtönözni. Hiába magasodtak fölé a felnőttek, már ekkor ráragadt a tiszteletteljes “Henry mester” név. És a sikerszéria szerencsére nem tört meg, mint annyi csodagyerek életében, hanem azóta is folytatódik…
Templom és dzsemmelés
Akárcsak nagy elődje, Liszt, akiről mi is megírtuk korábban, milyen transzcendens vetületei voltak egy-egy zeneművének, Cory Henry indulásában is fontos szerepet játszott a templom. Szüleivel kezdett járni a misékre, és négyéves korától már minden héten zenélt is a gyülekezetnek. Később úgy emlékezett, hogy ez volt az első alkalom, amikor megérezte, milyen lehet konzekvensen a zenével, zenéből élni. Viszont arra is ráérzett, hogy csak az egyházi zene nem lesz elegendő a fejlődéshez, így nem állt meg itt. Szeretett sportolni, például kosárlabdázni, és rájött, hogy a zenei életben is olyan közeget keres, ahol nemcsak támogatást és közös munkát, hanem barátságos versengést is találhat. Középiskolás korára állandó résztvevője lett az úgynevezett “dzsemmelő” zenei eseményeknek, ahol erős mezőnyben fejlesztette zenei és improvizációs tudását. Nem csoda hát, hogy a mai munkáin is érezhetjük mind a gospeles, mind a jazzes hatásokat.
Az a sok közös munka…
Lisztről tudjuk, hogy nemcsak magányosan alkotott, hanem szoros munkakapcsolat és barátság fűzte jó pár pályatársához, például Berliozhoz és Wagnerhez. Cory Henry ebben is hasonlít a nagy elődre, hiszen munkásságában kiemelt szerepet töltenek be a más előadókkal felvett dalok és a közös koncertturnék. Tizenkilenc éves korától három teljes évig Kenny Garrett jazz-szaxofonista turnés csapatának állandó tagjaként járta a világot, azóta pedig Yolanda Adams gospelénekesnőtől P. Diddy rapperig rengeteg híresség szerepel a listáján: olyan nagy nevek is, mint Bruce Springsteen vagy Lenny Kravitz. Egy ideig egy Snarky Puppy nevű zenekarban is játszott, akiknek a főként instrumentális, improvizatív jazz a fő profilja. Innen azonban Henry 2018-ban kilépett, hogy több időt tölthessen a szólókarrierjével.
Hat címben egy élet
Habár a turnézást már 2006-ban elkezdte, csak 2014-ben jutott el odáig, hogy szólólemezt adjon ki. Ennek az igen találó First Steps (Első Lépések) címet adta. A Billboard sikerlistán rögtön két előkelő helyre került, a legjobb jazzlemezek és a legjobb debütáló lemezek közé. Henry következő, 2016-os albumának címe Revival (Újjászületés), és egy koncertfelvételen alapul. Két évvel később megalapította saját zenekarát, így az Art of Love (A Szeretet Művészete) című harmadik lemezt már mint Cory Henry & The Funk Apostles adták ki.
2020 elején Henry és Lenny Kravitz javában készülődtek közös turnéjukra, amikor váratlanul beütött a járvány: nemhogy az útból nem lett semmi, de Henry még a saját hűséges “apostolaival” is csak Zoomon tudott próbálni. Mondanivalója viszont mindenképpen volt, így hát megszületett a Something to Say (Valamit mondanék), majd az év végén egy karácsonyi lemez is. Idén pedig megérkezett a hatodik, a Best of Me, talán a legkitárulkozóbb, legőszintébb album mind közül. Egymást váltogatják rajta az instrumentális és az énekes számok: Henry legalább négy hangszeren játszik itt, gyönyörű búgó hangját pedig kifejezetten andalító hallgatni. Az utolsó dal egyaránt köszönetnyilvánítás a közönségnek, a szeretet és odaadás kifejezése, valamint egy zenei hitvallás megfogalmazása, hiszen ahogy Henry mondja:
“A zene nyelve univerzális, mindenki megértheti”.
Nem véletlen, hogy ezt a gondolatot átemelte abba a nyilatkozatba is, amellyel néhány napja bejelentette, hogy a budapesti Liszt Ünnep egyik fellépője lesz. Annak a Liszt Ferencnek az emlékére fog nálunk zenélni október 21-én, akiről sokan megírták már, hogy hiába beszélt folyékonyan több európai nyelven is, azért az igazi anyanyelve mégiscsak a zene maradt. És ha megnézzük, honnan indult és hol tart most, muszáj eltűnődnünk, hogy talán Cory Henryre is igaz ez…
