A megfigyelt ember / Napi Operatív Információs Jelentések / 1979-1980 – Erdélyi Szalon Kiadó, 2020 – szerkesztette Bank Barbara és Soós Viktor Attila – 664 oldal, keménytáblás kötés védőborítóval – ISBN 978-615-6016-56-0
Megfigyelés egy változó világban
Az elmúlt években lezajlott digitális forradalom a vitathatatlan sikerek mellett számos-számtalan negatívumot is magában hordoz, míg egyik oldalon a szabadság lehetősége és záloga, addig a másik oldalon legalább ennyire veszélyes a szabadságra. Egyrészt lehetőséget teremt arra, hogy az információk korábban elképzelhetetlen sebességgel terjedjenek, s annyi embert érjenek el világszerte, amennyiről korábban – mondjuk a Magyar Népköztársaság idején – álmodni sem lehetett. Más sokkal egyszerűbbé és könnyebbé vált az esetleges „célszemélyek” megfigyelése, s ha kell, adatok – amelyek eltüntetéséhez korábban komoly papírzúzó és a-égető kapacitás kellett – néhány gombnyomással eltüntethetők… vagy, és erre is van példa bőven, kiszivárogtathatók.
- Ahol kibukik a politikai rendszer minden bornírtsága…
- Csoóri Sándor kedvelhette Che Guevarát!
- Amikor Csoóri Sándor közel hajolt a földhöz…
- Krisztus lábával nem lehet… – Csoóri Sándor összegyűjtött versei
- Nem lehet évtizedekig zsibbadásban tartani egy nemzetet…
Hosszan lehetne sorolni, milyen előnyökkel és hátrányokkal jár a technikai civilizáció fejlődése, de ez jelen esetben csak annyiban fontos, hogy ma egészen más feltételek kellenek ahhoz, hogy olyan információforrások megmaradjanak és/vagy nyilvánosságra kerüljenek, mint a múlt század ’80-as éveiben keletkezett Napi Operatív Információs Jelentések.
A Napi Operatív Információs Jelentések
a Magyar Népköztársaság működésének és anatómiájának fontos dokumentumai, önleleplező módon nem csak a megfigyeltek, de a megfigyelők működési módozatait is feltárják. Fontos iratok, melyeket elsősorban kutatók szoktak forgatni, s melyek tártalmáról – és formájáról – az érdeklődők általában csak áttételesen szoktak értesülni. Hiszen ahhoz, hogy értsük is, ami a – javarészt írógéppel lekopogott és kézzel javított – jelentésekben áll, szükség van némi háttérismeretre.
Az A megfigyelt ember című 1981-1982
címen megjelent kötet azért is jelentős, mert hatalmas jegyzetapparátusa – és precíz névmutatója – segítségével érthetővé és értelmezhetővé teszi azt, amivel „az utókor képviseletében” általában csak a kutatók és az érintettek találkoztak ilyen tömegben. A jegyzetek segítségével kirajzolódik a Csoóri körüli „szellemi holdudvar” ugyanúgy, mint a Csoóri Sándort és kapcsolatait megfigyelő gépezet. A jelentések között akadnak határozottan érdekesek, melyeknek tartalma akár a folyamatban lévő életműkiadáshoz is szolgálhatnak adalékkal. Vannak jelentések szép számmal, melyekből a határon túli magyarság akkori helyzetéhez kapunk információt. De akadnak olyan, csip-csup ügyekről szóló dokumentumok is, melyek inkább a „hivatal” erőlködéséről szólnak…
„Szigorúan titkos!” és „Különösen fontos!”
Szinte minden jelentés fejlécén ott van a két kifejezés, előbbi a dokumentum minősítése, utóbbi pedig a kezelési utasítás. Úgy tűnik, a korabeli apparátus számára minden Csoórival kapcsolatos információ különösen fontos volt. De, ha távolabbról nézünk az elképesztő mennyiségű Napi Operatív Információs Jelentésre, az lehet a gyanúnk, hogy az akkori hatalom számára a kultúra volt a fontos. Látták, tudták és értették, hogy egy megoldandó, de megoldhatatlan problémával állnak szemben, s az, amit ők koordinálni, elfojtani és irányítani akarnak, sokkal erősebb, mint a hatalmi szó.
