a megfigyelt ember napi operatív információs erdélyi szalon
+ Irodalom

A kultúra veszélyes a hatalomra

A titkosszolgálatok jelentései néha többet árulnak el a jelentőkről, mint a megfigyeltekről. Napi Operatív Információs Jelentések…

A megfigyelt ember / Napi Operatív Információs Jelentések / 1979-1980Erdélyi Szalon Kiadó, 2020 – szerkesztette Bank Barbara és Soós Viktor Attila – 664 oldal, keménytáblás kötés védőborítóval – ISBN 978-615-6016-56-0

Megfigyelés egy változó világban

Az elmúlt években lezajlott digitális forradalom a vitathatatlan sikerek mellett számos-számtalan negatívumot is magában hordoz, míg egyik oldalon a szabadság lehetősége és záloga, addig a másik oldalon legalább ennyire veszélyes a szabadságra. Egyrészt lehetőséget teremt arra, hogy az információk korábban elképzelhetetlen sebességgel terjedjenek, s annyi embert érjenek el világszerte, amennyiről korábban – mondjuk a Magyar Népköztársaság idején – álmodni sem lehetett. Más sokkal egyszerűbbé és könnyebbé vált az esetleges „célszemélyek” megfigyelése, s ha kell, adatok – amelyek eltüntetéséhez korábban komoly papírzúzó és a-égető kapacitás kellett – néhány gombnyomással eltüntethetők… vagy, és erre is van példa bőven, kiszivárogtathatók.

Hosszan lehetne sorolni, milyen előnyökkel és hátrányokkal jár a technikai civilizáció fejlődése, de ez jelen esetben csak annyiban fontos, hogy ma egészen más feltételek kellenek ahhoz, hogy olyan információforrások megmaradjanak és/vagy nyilvánosságra kerüljenek, mint a múlt század ’80-as éveiben keletkezett Napi Operatív Információs Jelentések.

A Napi Operatív Információs Jelentések

a Magyar Népköztársaság működésének és anatómiájának fontos dokumentumai, önleleplező módon nem csak a megfigyeltek, de a megfigyelők működési módozatait is feltárják. Fontos iratok, melyeket elsősorban kutatók szoktak forgatni, s melyek tártalmáról – és formájáról – az érdeklődők általában csak áttételesen szoktak értesülni. Hiszen ahhoz, hogy értsük is, ami a – javarészt írógéppel lekopogott és kézzel javított – jelentésekben áll, szükség van némi háttérismeretre.

Az A megfigyelt ember című 1981-1982

címen megjelent kötet azért is jelentős, mert hatalmas jegyzetapparátusa – és precíz névmutatója – segítségével érthetővé és értelmezhetővé teszi azt, amivel „az utókor képviseletében” általában csak a kutatók és az érintettek találkoztak ilyen tömegben. A jegyzetek segítségével kirajzolódik a Csoóri körüli „szellemi holdudvar” ugyanúgy, mint a Csoóri Sándort és kapcsolatait megfigyelő gépezet. A jelentések között akadnak határozottan érdekesek, melyeknek tartalma akár a folyamatban lévő életműkiadáshoz is szolgálhatnak adalékkal. Vannak jelentések szép számmal, melyekből a határon túli magyarság akkori helyzetéhez kapunk információt. De akadnak olyan, csip-csup ügyekről szóló dokumentumok is, melyek inkább a „hivatal” erőlködéséről szólnak…

„Szigorúan titkos!” és „Különösen fontos!”

Szinte minden jelentés fejlécén ott van a két kifejezés, előbbi a dokumentum minősítése, utóbbi pedig a kezelési utasítás. Úgy tűnik, a korabeli apparátus számára minden Csoórival kapcsolatos információ különösen fontos volt. De, ha távolabbról nézünk az elképesztő mennyiségű Napi Operatív Információs Jelentésre, az lehet a gyanúnk, hogy az akkori hatalom számára a kultúra volt a fontos. Látták, tudták és értették, hogy egy megoldandó, de megoldhatatlan problémával állnak szemben, s az, amit ők koordinálni, elfojtani és irányítani akarnak, sokkal erősebb, mint a hatalmi szó.

A kultúra veszélyt jelent a kulturálatlan és bárdolatlan hatalomra.
Talán ma is…

A kultúra veszélyes a hatalomra
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top