Ez a hang üvöltőbb a fájdalomnál – a börtönök Mercédeszéből

Ütemes csapkodás hallatszik a Trafó Galéria félhomályában, fenyegető, vészjósló, nyomasztó. Keressük a hang forrását, szinte az ütemre lépünk. Amikor megtaláljuk, a hang elnémul, és egy, az arcát nem vállaló férfi kezd beszélni a vászonra kivetített videón. 

Többek között arról, hogy a verések hangja ütemesen fut végig a falakon, de nem lehet eldönteni, hogy honnan terjed a hang: egyetlen kínzóhelyiségből vagy celláról cellára? A korbácsolás éles hangját sem hallani, sokkal inkább olyan, mintha valaki éppen egy falat bontana le.

„Nyilvánvalóan fájdalmas annak, akit éppen ütnek. Ez a hang azonban sokkal üvöltőbb a fájdalomnál.”

A férfi beszédét ismét megszakítja az ütemes csapások hangja, így pedig, hogy már kontextusba is tudjuk helyezni, még nyomasztóbb hallgatni.

A ma Bejrútban alkotó, ám korábban a londoni Goldsmiths-en diplomát szerző Lawrence Abu Hamdan videójában egy, a hírhedt szíriai Saydnaya börtönt megjárt túlélő meséli emlékeit. A Walled Unwalled című 20 perces filmben a falak és az azokon átszűrődő hangok vizsgálata kapja a főszerepet. Olyan eseteket láthatunk, ahol a falakon áthatoló hanghullámok perdöntő bizonyítékként szolgáltak egy-egy jogi ügy során. Ezek közül egy eset a fentebb említett rész, amely a szíriai börtön akusztikai vizsgálatára, valamint az egykori fogvatartottak emlékeire épül, és abból az NDK által a 60-as, 70-es években kifejlesztett börtönépítészeti archetípusból eredeztethető, amelyben a hang terjedése központi szerephez jut: a börtönök Mercedesének nevezett épülettípus nemcsak a fogvatartottak felügyeletét segítette, hanem mentális megtörésüket is.

„Ilyen a hangja, amikor valakinek a lábát, a hátát vagy a testének egyéb területét korbácsolják.”

– a néző pedig agresszív csattanásokat hallhat, a videón azonban nem lehet kivenni, hogy pontosan milyen eszközzel idézik elő a hangot a készítők.

A fogvatartottak egyike sem láthatta a börtönt. Mielőtt beléptek, bekötötték a szemüket és sötét cellákba hurcolták őket, ahol csak az ütések hangja törte meg a néma csendet. Fültanúi voltak csupán az eseményeknek, a szemüket a kínzások alatt is csukva kellett tartaniuk. A sötétségben és csendben fokozatosan finomodott és éleződött ki a hallásuk a legapróbb zajokra is, így megtanulták megkülönböztetni az ütések más-más típusait, a kínzásra szolgáló eszközök különböző hangjait, az őrök lépteinek koppanását vagy éppen a cellaajtók zárának kattanását.

Legalább ennyire kifinomult hallással rendelkezik a „Vak Sherlock Holmes”-ként is emlegetett Sacha van Loo, aki olyan, mint egy szuperhős: hét nyelven beszél, – köztük oroszul, arabul, valamint szerbhorvátul – és nemcsak a telefonon tárcsázott billentyűk hangjából képes azonnal beazonosítani az adott számsort, hanem azt is meg tudja állapítani, hogy az illető egy zajos étteremben vagy éppen egy zsúfolt reptéren tartózkodik-e.

Az antwerpeni rendőrség munkatársa nélkülözhetetlen a terrorizmus elleni harcban: akcentusok százát képes megkülönböztetni, ami nagyon jól jön például egy telefonos lehallgatás során. A brit multimédia művész Imogen Stidworthy róla készült Sacha című videója is látható a kiállításon. A születése óta vak Sacha telefonos lehallgatások felvételeit analizálja. Az akcentusból, a beszédmódból vagy éppen rejtett nyelvi kódokból olyan értékes információkat szűr ki, amely nyomra vezetheti a rendőröket. Egy alkalommal például a nyomozók képtelenek voltak megállapítani egy gyenge minőségű hangfelvételből, hogy milyen származású a kábítószercsempész, és tévesen arra következtettek, hogy marokkói, ami félrevitte az ügyet. Sacha azonban kifinomult hallásának köszönhetően megállapította, hogy albán az illető, ez pedig hozzájárult az ügy sikeres felgöngyölítéséhez.

A cseh származású Roman Štětina Studiono. 2. (Slapstick) című videójában szereplő férfi a pilseni Cseh Rádió egyik eredeti és nem használt csapójával imitál puskalövést. Az épület Kelet-Európa első rádióállomásának készült, ám mire 1956-ban átadták, az 1940-ben tervezett létesítmény technológiai szempontból már régen elavultnak számított. A bizarr „puskalövés” hangja jól illeszkedik a kiállítás anyagába: mintegy bevezeti (avagy levezeti, ki, mikor nézi meg a videót) azt a fajta kettős, a privát és a publikus tér szimbolikáját, amelyet a falakon áthatoló hanghullámok is jelképeznek.

Mögöttes hangok zaja – Trafó Galéria

Látogatható: 2020. szeptember 5. – október 18.
Kiállító művészek: Lawrence Abu Hamdan, Andreas Fogarasi, Roman Štětina, Imogen Stidworthy
Kurátor: Szalai Borbála

Megosztás: