Dr. Hecker Walter – Brenyó József – Dr. Pataki Balázs: A Kisbéri Ménes története. A kisbéri-félvér ló sorsa – Erdélyi Szalon Könyvkiadó, 2020 – 452 oldal, keménytáblás kötés védőborítóval – ISBN 978-963-9885-87-5
Vannak olyan könyvek, amelyeket szívesen olvasunk ágyban heverve, vagy – mert most jön ennek az ideje – a strandon. Vannak olyan kötetek, amelyeket – legalább egy ideig – mindenhová magunkkal viszünk. A Kisbéri Ménes története nem ilyen. No, nem azért, mert ne lenne végtelenül izgalmas, hanem azért, mert ez egy olyan könyvtest, ami kiköveteli magának a tiszteletet. Nagy és súlyos – egy kényelmes fotelban, ölben tartva még csak-csak, de asztalhoz ülve, a széket magunk alá húzva az igazi. Meg kell adni a módját!
- Az oláhok Erdélybe törése és a máig tartó következmények
- Elátkozták Seuso ezüst edényeit?
- Itthon nyugszik a határokon kívül elhunyt magyar százados
- Wass Albert esete a fizika törvényeivel a XXI. században
- Ahol kibukik a politikai rendszer minden bornírtsága…
A majd félezer oldalon, száz tucat releváns képpel gazdagon illusztrált kötet történelmi áttekintést ad arról, hogy miként lehetett Kisbér, ez a ma is mindössze ötezer lakosú kisváros a magyarországi lótenyésztés – sőt, a monarchiabeli lótenyésztés – egyik fellegvára.
Batthyány-birtokból királyi ménes
A közép-európai történelem sajátos fordulatai közé tartozik, hogy a Kisbéri Ménes – abban a formában, ahogy az utókor büszke lehet rá – egyáltalán létrejött. A terület a XVIII. század óta a Batthyány család birtokát képezte. Bizonyára ez így is maradt volna, ha B. Kázmér (1807-1854) nem lett volna az 1848-49-es forradalom és szabadságharc aktív részvevője (főispán, kormánybiztos, külügyminiszter), aki Kossuthot követte az emigrációba. Távollétében halálra ítélték és birtokait elkobozták. Ez a birtokelkobzás az, ami megteremtette az alapot a Kisbéri Ménes (Magyar Királyi Állami Ménes) megteremtéséhez és évszázadon át tartó sikereihez.
A könyv lótörténelmet ír,
s nem kell ahhoz szakembernek lenni, hogy ennek a történetnek az aprólékos feldolgozását élvezettel olvashassuk, hiszen a lótörténelem egyben „embertörténelem” is. Belepillanthatunk a ménes létrejöttének és kialakításának folyamatába, s nem csak azt figyelhetjük meg, hogy kik, miként, milyen szempontok alapján építették a ménest, de azt is, hogy ez milyen eredményeket hozott.
Kisbér, Kincsem, Imperiál
Mondhatnánk a felsoroltakról, hogy a lótörténelem jeles alakjai. Főleg Kincsem, akinek megismételhetetlennek tűnő sikerei máig foglalkoztatják a szélesebb közvéleményt ugyanúgy, mint a lótenyésztőket vagy a lósport szerelmeseit.
Ebből a könyvből mindent megtudhatunk ezekről a nagyszerű állatokról, akiknek családfáját a nemesi családok genealógiájához hasonló precizitással vezetik, s akiknek versenyteljesítményétől hangos volt a korabeli sajtó. De ennél is többet mond el az A Kisbéri Ménes története, hiszen tisztázza a homályos pontokat (a történelem „viharaiban” sok irat elveszett), és kitér arra is, hogy ezek a lovak – túl a versenyeken – miként lettek a magyar lótenyésztés részévé.
A gyászos vég…
… a Kisbéri Ménest sem kerülte el. A szocializmus alatt a távlati gondolkodás hiánya, a kicsinyes szűklátókörűség, a múlt eltörlésének szándéka tett pontot a magyar lótenyésztés történetének kisbéri fejezetére.
„Nehéz objektíven megközelíteni a kérdést, […] mert az évtizedek alatt rengeteg fájdalom, elfojtott érzelem rakódott le a kisbéri emberekben, a ménes egykori dolgozóiban, és sok téves információ is napvilágot látott.
Ha a hatvanas években az utcán szóba is került a ménes sorsa, akkor csak elpárásodott tekinteteket látott az ember, sziszegve szitkozódtak a bátrabbak, de nyíltan erről senki nem mert beszélni. Főként annak fényében érthető ez a fájdalom, hogy a kisbéri emberek és a környékbeli települések lakói számára bő száz éven keresztül büszkeséget, és majd ezer embernek biztos megélhetést jelentett a ménes léte. Itt nem csak azokról van szó, akik a szűkebben vett méntelepi, ménesi, ménesbirtoki dolgozók és családtagjaik voltak, hanem azokról is, akik ezen intézmények számára rendszeresen dolgoztak mint iparosok: borbélyok, szabók, cipészek, bognárok, díszkovácsok, bádogosok, ácsok, kőművesek, kereskedők, kistermelők, vendéglősök, fuvarosok stb..”
Egyedi, és izgalmas fejezete a magyar történelemnek a kisbéri lótörténelem, s ami igazán döbbenetes, hogy egyediségében is általánosítható: pontosan nyomon követhető, miként herdáljuk el és prédáljuk fel azokat az értékeket, amelyeket eleink szorgos munkája megteremtett.
***
Személyes megjegyzés: a könyvet élvezettel forgattam, úgy is, hogy én magam nem ápolok szoros viszonyt a lovakkal. Nem járok lovagolni, bár kicsiny gyermekkoromban néhányszor ültem lovon. Mégis, volt a könyvnek olyan pontja, ahol megrendültség vett rajtam erőt, ugyanis ebben a kötetben kellett szembesülnöm azzal, hogy gyerekként az a Makkos Vilmos tett fel a nyeregbe, akinek ebben a könyvben külön fejezet jutott.
Vili bácsi a lótörténelem része.
