Valószínűleg nem vagyok egyedül azzal a kétségbeeséssel, amely a színházi szezon vége felé jelentkezik. Amikor a kulturális sajtó megtelik a színházak évadzáró előadásainak híreivel, a magamfajta színházfüggő kapkodó keresésbe kezd a nyári előadások után.
Nem lehetett ezzel másképp Zsámbéki Gábor, Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas rendező, színházigazgató, érdemes művész, a Budapesti Katona József Színház alapító tagja sem. Ugyanis éppen ötven évvel ezelőtt, akkor még főiskolásként az ő fejében született meg a gondolat, hogy a színházi előadások nyáron Szentendrére költözhetnének. Elképzelése éppen rímelt a kultúrpolitikai akaratra, mely azt célozta, hogy Szentendre a művészetek városává váljon.
Az Art Capital rendezvénysorozat egyik programjaként nyílt meg a Szentendrei Képtárban a Díszletek közt című kiállítás, mely a Szentendrei Teátrum elmúlt ötven évét dokumentálja. A magyar színházkultúra emblematikus helyszínén több mint félezer színházi produkciót láthatott a közönség, az elsőt 1969. július ötödikén. A Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatóinak kezdeményezésének élére Békés András, az Operaház akkor már elismert rendezője állt, a megvalósításhoz szükséges anyagi támogatást pedig a fővárosi és a városi tanácstól sikerült megszerezni. Az Art Capital június 9-én tartott eseményén Szilágyi Zsófia Júlia, a kiállítás kurátora kalauzolta végig a látogatókat a tárlaton.
A kiállítás három nagy téma köré csoportosítja a bemutatott anyagot. Foglalkozik a Szentendrei Teátrum helyszíneivel, a koprodukciós bemutatókkal és a saját előadásokkal.
A Teátrum az ország egyik első szabadtéri színháza volt. A közönség színpadhoz való közvetlen ültetése és az előadásokra jellemző improvizatív színész- és darabvezetés teljesen újszerű színházi élményt biztosított.
A tárlat célja nem csupán az elmúlt ötven év felidézése, de a színházi dokumentumok gyűjtésének fontosságáról is szól, ugyanis a tárlat anyagának összeállítása időnként komoly kihívás elé állította a kiállítás rendezőit.
A Szentendrei Teátrum helyszíne kezdetben kizárólag a Fő tér volt. A szentendreiek örültek a színházi kezdeményezésnek, valamifajta szabadságélménnyel is párosult a szabadtéri előadások ténye, hiszen gyülekezni, az utcán közösen bármilyen aktivitást folytatni nem, vagy csak nagyon szigorú korlátok között lehetett.
A Fő teret lassan kinőtték az előadások, a díszlet, illetve maguk az előadások korlátozásokat is jelentettek az ott, illetve a tér közelében lakók számára. Így a színházi játékok a MűvészetMalomba és a Városháza udvarára is beköltöztek. Az előadások plakátjait helyi grafikusok készítették és készítik a mai napig is, többek között Balogh László, Deim Pál, Kocsis Imre, Margit Szabolcs, Szánthó Imre plakátjait láthatjuk.
Képernyőkön rövid klipekben jelennek meg a három különböző helyszínen futott előadások részletei. Pénzérmék is készültek a Templom téri játékokhoz, ezekből is láthatunk néhány darabot. Évente változott, hogy melyik budapesti színház kapta meg azt a feladatot, hogy nyárra előadásokat hozzon Szentendrére. A koprodukciós előadások elmúlt ötven évének plakátjait különböző színek különítik el egymástól attól függően, hogy melyik helyszínen futott az adott darab. Jeleneteket bemutató fotókat láthatunk többek között a Bánk bán – Junior, A vihar, a Paraszt Biblia, A falu rossza, az Egy kiállítás képei, vagy a Figaro házassága előadásairól.
A prózai darabok mellett operaelőadások is szerepeltek a repertoárban. A saját bemutatókkal foglalkozó teremben láthatjuk Kentaur a Kései találkozás című darabhoz készült díszlettervét, illetve Keserű Ilona, Laczkovich Piroska jelmezterveit is. Igazi kuriózumnak számít Psota Irén kiállított jelmeze, melyet a Pikko herczeg és Jutka Perzsi című, az első magyar operaként számon tartott előadásban viselt.
A Szentendrén bemutatott előadásokkal kapcsolatosan először az volt a koncepció, hogy a drámatörténet nagy darabjai kerüljenek bemutatásra, így Shakespeare és Goldoni darabjai rendkívül népszerűek voltak.
A szabadtéri színjátszás a hagyományostól ma már távol álló elemeket is tartalmazott, előfordult például, hogy az előadás előtt a színészek jelmezeikben a Duna-parton vonulva toboroztak nézőket az előadáshoz. Ennek az újfajta stílusnak köszönhetően rengeteg főiskolás dolgozott a nyári előadásokon, nagyon jó tanulási terep volt számukra a Szentendrei Teátrum. Gyermekelőadásokra és felolvasószínházra is sor került a Teátrumban.
Szentendre tudvalevőleg a képzőművészek, festők városa is. Érdekes az a kurátori kezdeményezés, mely igyekezett felkutatni azokat a festményeket, amelyek a Szentendrei Teátrumot ábrázolják. Iványi Katalin több alkalommal is megfestette a Szentendrére költözött színházat. A tárlaton Kulisszák mögött című festménye látható.
