Sandie Jones: A másik nő [The Other Woman] – General Press Kiadó, 2019 – fordította dr. Imre Balázs – 352 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-4522-41-6
A másik nő egy olyan regény, aminek az olvasását nem szívesen szakítod félbe csip-csup hétköznapi kötelezettségek miatt. S ha mégis muszáj, akkor szaladsz vissza, hogy megtudd, miként alakul Emily sorsa. Lebilincselő. Egyrészt mert olyan hétköznapi emberekről szól, amilyenek körülvesznek engem is és téged is, másrészt pedig azért, mert a háttérben valami erős és megrendítő titok bujkál. Olyan titok, mely a végsőkig megmarad titoknak, de amelynek hatására visszamenőleg is átértékelődik ez a „majdnem hétköznapi” történet.
Sandie Jones – főállásban – szabadúszó újságíró,
aki sztárokkal, celebekkel és híres emberekkel csinál interjút. Az gyanítom, munkája során megtanulta, hogy a valóságnak mindig több rétege és olvasata van, s ráérzett arra is, miként lehet a látszat(ok) mögé pillantani.
- Ki és miért változtatta mészárszékké a katolikus templomot?
- A hazugság odaát van
- Árulkodó nyomok a sittes angol főrend káprázatos történeteiben
- Papok, akiktől szabadulna a Vatikán is…
Ez a regény, mely a kicsit bolondos, de nagyon céltudatos Emily életének egy szakaszát meséli el egyes szám első személyben. A helyzet nem lehet ismeretlen azok számára, akik már próbáltak úgy párkapcsolatot építeni, hogy a háttérben a „nagy Ő” anyja igazi ellenfélnek bizonyult. Egy rohadéknak (bocsánat!), aki mindent/bármit megtesz azért, hogy a bimbódzó kapcsolatot tönkre tegye. (Lássuk be, tényleg nem véletlen, hogy az anyósviccek elpusztíthatatlan részét képezik kultúránknak. S azok csak a viccek, aminél a valóság sokkal szörnyűbb lehet! Tényleg.)
A párválasztással, az esetek többségében együtt jár a választott pár családja.
Ebben az esetben ott van Adam anyja és testvére, akikkel (nyilván) jó és érdemes lenne egészséges kapcsolatot ápolni. Ugyanakkor, éppen az ismeretlen dinamikájú kapcsolatrendszerek miatt a háttérben mindig megbújnak olyan történetek, melyekre az újonnan érkező nem láthat rá. Adamnak még gyermekkorában meghalt az apja, aki – legalábbis az emlékezésekből eleinte úgy tűnik – csodálatos ember lehetett. Ráadásul Adamnak, egy asztmás roham következtében meghalt az előző barátnője is. Emily eleinte mindkét esetről azt gondolja, hogy tragikus véletlenek eredménye. A jövendőbeli anyóssal vívott küzdelem során, miközben megpróbálja a jövendőbeli férjét saját oldalára állítani, felsejlik, hogy a tragédiák mögött „valami több” lehet. Valami, ami talán megmagyarázza Adam anyjának egyre egyértelműbben ellenséges viselkedését.
Nem lehet empátia nélkül olvasni Emily őrlődését, és ez, meg a lassan-lassan felbukkanó titkok szinte szurkolóvá teszik az Olvasót. Nem lehet nem együtt érezni Emilyvel, aki ráébred, hogy nem a véletlen, s nem is egyszerű rosszindulat motiválja választottja anyját. Az olvasó/szurkoló Emilyvel együtt döbben rá a helyzet fonákságára, s a vélt aljasság nagyságára. Ráadásul teljesen elbizonytalanodik, amikor ráébred, hogy Adam testvérének barátnője tényleg egészen más elbánásban részesül, mint ő…
Az olvasó, éppen mert regényt olvas, végig bízhat abban, hogy a regény végére minden kiderül, s az apró kis részletek a helyükre kerülnek. És ez a várakozás nem alaptalan! Tényleg minden a helyére kerül, de az a hely egyáltalán nem az, amire számítottunk. Sandie Jones újságíróként a kis terjedelmi munkák mestere, mégis, A másik nő bebizonyítja, hogy egy ilyen nagy terjedelmű regényben is képes fenntartani a feszültségek, az olvasói érdeklődést, s olyan meglepetést tartogat, ami miatt az empatikus olvasó visszamenőleg is bocsánatot kér a szereplőktől.
