KRÚDY A LEGNAGYOBB?
„…regényében nincs egyetlenegy üdítő hely sem, mindenütt az unalomnak terméketlen, életet megfojtó homokja.”
Most vasárnap 140 éve született.
Számomra a legnagyobb magyar író.
Mások számára lehetnek mások a legnagyobbak – ma az ízlés világában működik az egyetlen valódi demokrácia.
Persze nem ő volt kora ünnepelt írója, hanem Tormay Cécile és Herczeg Ferenc. („Azok meg kik?” – kérdi az unokám.)
Azok az ítészek anno, akik a kritikai életben számítottak valamit, elismerték Krúdy zsenialitását.
Mások… Mások kritikáiból az alábbiakban közlünk néhány rövid részletet a szerzők megjelölése nélkül, mert nem érdemlik meg, hogy nevük fennmaradjon. (Ez tanulság.)
„…mélyre süllyedt Krúdy »írásművészete«. Nehezen mozgó, formátlan, akárhányszor unalmas történetek, mintha az író képzelete kimerült volna a tárgy kigondolásában s a mese megalkotására már nem futotta volna belőle. Eleven, szerves cselekvény helyett nagy kínnal tovább vonszolt köznapi vagy furcsa, de egyképpen hihetetlen históriák; húsból, vérből, idegekből álló emberek helyett ösztövér bábok, amelyekre a szerző a vonások rikító tarka köntösét aggatja: művészetnek is, mulatságnak is kevés.
(Téma: Krúdy Gyula: A betyár álma.)
„Krúdy Gyula azok közé a hosszú lére eresztett stílusú írók közé tartozik, akik mesteri munkát produkálnak abban, miként lehet egy témátlan, szétfolyó históriából regény-limonádét gyártani.”
(Téma: Krúdy Gyula)
„A lüktető élet megfogásához tágabb pupilla, izmosabb tehetség, reálisabban néző szem, erősebb világítás kell. Kevesebb líra, átfogóbb koncepció. /…/ Szűk világnézet, durva nők, romlott szüzek, apacslelkű perverz liliomok, akik megrugdalják rajongóikat. Tehetetlen, kitartott férfiak, elaljasodott apák, akik saját lányaik prostituálásán örülnek…. /…/ A cselekmény gyér, megkomponálatlan, tele logikai hibákkal s rossz pszichológiával.”
(Téma: Krúdy Gyula: Nagy kópé)
„…nem korrajzot ír, és így azt a sok pajzánkodó anekdotát, amit tollára gyűjtött, csak színesítő, édesítő cukorkának szánhatta. …/…/ …a regény meséjével, általában a regényírás művészetével nem törődik.”
(Téma: Krúdy Gyula: Hét bagoly)
„…sohase hangsúlyozza a történetet, mint valami riportot; a hangulatát akarja megfogni a meséjének, de pikáns történetei egyhangúak, és amire az író számított, hogy mentségük lesz e novelláknak, a pikáns ízük, épen az teszi őket egyformává, untatóvá.”
(Téma: Krúdy Gyula: Szindbád. A feltámadás.)
„…a Napraforgó nemcsak érdektelen, hanem fárasztó, üres, sivár és száraz is, elejétől végig. Ebben különbözik a Szaharától. Az afrikai forró homoksivatagot helyenként üde, zöld oázisok szakítják meg – Krúdy regényében nincs egyetlenegy üdítő hely sem, mindenütt az unalomnak terméketlen, életet megfojtó homokja.”
(Téma: Krúdy Gyula: Napraforgó)
És végezetül néhány dicsérő mondat 1913-ból A vörös postakocsi kapcsán – névvel feljegyezve:
ADY ENDRE (FIGYELŐ):
„De könnyes, drága, gyönyörű könyv ez… Szerelmetes, mindenkitől nemesen különböző, erős poéta írása, s ez magában biztosítja sokáig az életét azokban, akik a tegnapi ifjúságunkat akarják megtalálni.”
„Miután… végig olvastam Krúdy Gyula könyvét, »A vörös postakocsit«, a következő száraz eredményekre jutottam:
Nem lehetetlen, sőt nagyon valószínű, hogy Krudy Gyula az a regényíró, a kire régen várunk. (Én szerettem volna az lenni, de különféle, leginkább jellemhibák miatt lemaradtam. Titkon, néha, még mindig van reménységem, hogy megjavulok.)
Nem mérlegelem az értékeket: általában és egészében el vagyok ragadtatva. Boldog vagyok. Mintha valamim volna, valaki jót tett volna velem: ez az új könyv rám való hatása.
Ilyesmit és így nem látott még magyar író. Külföldi se sok.”
Nógrádi Gábor
