Gulisio Tímea: A bibircsók
A hétvégi BDSM-buli kissé hardcore-ra sikeredett. Olyannyira, hogy a sürgősségin kötöttem ki. Nem volt egyszerű kimagyarázni, hogy szakadt le a bal mellbimbóm.
– A kutya harapta le.
– Altassák el!
– De szeretjük.
– Neveljék meg!
– Próbáljuk. Nem akart semmi rosszat, csak játszott.
– A nyakát is a kutya szívta ki, he? – röhög az asszisztens.
Kiderül, hogy a mellbimbó transzplantációt nem támogatja a tébé. (Pedig nem volt egyszerű megújíttatni a taj-kártyám, így hogy se nem dolgozom, se nem tanulok.) Vagy fizetek egy millát, vagy úgy maradok. Dubajozni fél mellel nem mehetek. Kölcsönt nem veszek fel, úgysem tudnám törleszteni.
– Valami más megoldás, mégiscsak?
A doki belemerül az adatbázisba.
– Mázlista! Éppen most érkezett egy…
– Mellbimbó?
– Bibircsók. Akarom mondani, szemölcs. Hát, ööö, tudom nem az igazi, szoptatni nem tud vele, de átmenetileg talán megteszi.
A mérete végül is hasonló. Miért ne? Rövid gondolkozás után már elő is jegyeztetem magam műtétre. Még mielőtt meggondolnám magam, nekilátnak. Két nővérke secperc alatt levetkőztet. Az ágyammal együtt gurítanak a műtőbe. Egy injekció, és már egyre lassabban ugrálnak a békák a zöld mennyezeten.
- Gulisio Tímea: Kikapcsolta az övem, és a hasamat csókolgatta…
- A leszbikus szerelem tiltott útjai – interjú Gulisio Tímeával
- Gulisio Tímea: MELLesleg (18+)
Szépséges, szemüveges, barna kontyos nő ébreszt. Könnyeimet törölgeti, pedig nem rémlik, hogy sírtam volna. Nem fáj semmim – a gyógyszerek hatása, mondják, majd megtudja este. Bal cicimen aprócska kötés. Ennyi az egész? Meg se kottyant, mint a foghúzás. Másnap már távozhatok is. Szeretném már látni a kicsikét. Alá-alá kukkantok a gézlapnak. Alig véres. Majdnem olyan, mint a másik. Csak a színe sötétebb. Mindig odavoltam a barna bimbókért. Ha nagyobb didim lenne, be is kapnám.
A kontrollon mindent rendben találnak.
– Azért ezt a pár szálat kihúzom – mondja csak úgy mellékesen a doki, és csipesz után nyúl.
– Neee! – sikítom, magam sem tudom, miért védem. Egy nőnél a szőrös mellkas sem túl szép látvány, hát még a szőrös bimbó. De az enyém.
– Maga mit szólna, ha valaki egyszer csak elkezdené tépkedni a haját.
Mire az orvos csak nevet. Megviselte a változás, van ez így, gondolja.
Pedig korántsem viselt meg. Sőt! Ilyen aktív társasági életem még sosem volt. Lakásom nyüzsög az új barátoktól, akik mind őt akarják látni. És érinteni. Kézzel, szájjal, és minden mással. Egymásba nyúló orgiánk fénye és illata csalogatja a látogatókat, akár Vénusz légycsapója a rovarokat.
Mint mindenki, én is azt tanultam otthon, hogy kurvának lenni szégyen, ám az erkölcs-csőszöket is meglágyítaná a sikamlós bankókötegek látványa. Ki hinné, de a szőrös bibircsók jobban jövedelmez, mint bármi, amit eddig csináltam. Kit érdekelnek a cikkek, a festmények? Ez már itt a posztposztmodern, az értelmetlenség, a kiüresedettség kora. Az elme kijárta magasiskoláját. Az érzékeket már nem izgatja semmi. Belefásultak a szadomazo korbáccsal érzéketlenné vert hátába. Tudják, hogy a pornóban semmi sem valódi, csupán a drogokkal felduzzasztott nemi szervek. Elég átszabatott puncit látott már a farkuk, a szájuk. Elég orkszexet, és tündeszopást. Más kell! Valami, aminek szépségét eddig senki nem fedezte fel. Valami, ami már meg se hökkent. Túl van azon. Alpárisága, szabálytalansága emeli a magasztosság lényegtelenségébe. Ahol bármi megtörténhet.
Sorban állnak érte. Térdre buknak érte. Épül a luxusnyaralóm Malibun. Vezetni tanulok, mert a garázsban vár piros Lamborghini Aventadorom.
Csak apróság zavar: Őbibircsóksága fáj és vérzik a sok törődéstől. Tengeri uborkaspermával, meg gyémántzselével kenegetem, de mindhiába. Nem hagyhatom abba, még nem! Még nincs elég lóvém megvenni a tévészékházat, meg a MÁV-ot. A Müpa nem elég, a szórakozáson és művészeten kívül a praktikusságra is gondolni kell.
Telnek a hetek, hónapok. Egy reggel kéjesen simítok végig mellemen. A döbbenettől azonnal kivágódik szememből az álom. Eltűntek a szőrszálak. Már eddig is rohamosan fogyatkoztak, de hogy a három legszexibb, leghosszabb is cserbenhagyjon? Ezt nem teheti velem!
Próbálom hideg fejjel körbejárni a dolgot. Már van pénzem, megműttethetném, kicseréltethetném egy igazi mellbimbóra. De akkor oda a népszerűség, és a pénz. Végül abban maradok, hogy hátha nem veszik észre.
Már nem is hiányolom a szőröket, mikor a hó végi számvetésemben szembesülök azzal, hogy naponta csökken a kuncsaftköröm. A fenébe.
A szőrbeültetés mellett döntök. Ezek a plasztikai sebészek arra se mondtak nemet, mikor egy nő komplett sárkánnyá varratást kért. Csak ne cserélték volna össze a kartonunkat…
