Falk Miksa: Erzsébet királynéról. Visszaemlékezések – Szépmíves Könyvek, 2017 – sorozat: Sorsok és életek – 128 oldal, keménytáblás kötés védőborítóval – ISBN 978-615-5662-10-2
Van abban valami igazán rejtélyes, ahogy „a magyar nép” – bizonyos esetekben – nem csak kiegyezik elnyomóival, de meg is szereti őket. Legnehezebben magyarázható példája ennek – Kádár János mellett – Ferenc József osztrák császár és magyar király. Természetesen végigfuthatunk a történelmi eseményeken, kezdve a szabadságharc leverésével és végezve az uralkodó halálával, megnézhetjük, hogy miként változott az uralkodó szemlélete és hozzáállása, de azt hiszem a magyarok szeretetére és rajongására ez nem/sem ad magyarázatot.
Kisebb jelenségeket felsorolhatunk, hogy tisztuljon a kép, de összeállni akkor sem fog. Az viszont kitűnik, hogy az uralkodó(ház) megítélésének változásában – egyrészt a magyarok megnyerésében, másrészt a császár „hajlításában” – elévülhetetlen érdemei voltak Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach-nak (1837-1898, továbbiakban: Sisi).
Azt, hogy miféle asszony lehetett valójában, nem könnyű megfejteni. Annyi bizonyos, hogy számos méltatója, híve és rajongója volt, akiknek szavát – éppen a rajongás okán – érdemes kritikával kezelni. (De semmiképp sem elvetni!)
„A felséges asszonynak szabadelvű, semmiféle előítélet vagy elfogultság által meg nem zavart nézetei mellett mindenki természetesnek fogja találni, hogy ő, minél jobban ismerkedett meg a monarchiánk viszonyaival – értjük azon viszonyokat, melyek az 50-es és a 60-as években fennállottak –, hogy ő rokonszenvét napról napra fokozódó mértékben Magyarország felé fordítá. Az ő éles szeme felismerte, hogy a magyar nemzetben a Habsburg-dinasztia erkölcsi erejének egy kimeríthetetlen kincsét találja, amely azonban sem nyers erőszak, sem ravaszság, hanem egyedül őszinte, szívészes jóakarat által hódítható meg.”
A világra nyitott és kíváncsi asszony szívesen vette körül magát magyarokkal. A magyar nyelvre – még a jegyessége alatt – a tragikus sorsú Majláth János (1786-1855) oktatta, később Sisi a kisnemesi származású, kecskeméti Ferenczy Idát(1839-1928) vette maga mellé társalkodónőnek. Majd képbe került az elszegényedett magyar-zsidó családból származó Falk Miksa(1828-1908), aki abban a szerencsében részeltetett, hogy magyar nyelvre oktathatta Ferenc József feleségét.
„Máskor valami politikai témáról beszélgettünk, egyszer csak e kijelentéssel lep meg őfelsége:
– Én úgy hallottam, hogy a legcélszerűbb kormányforma mégiscsak a respublika.
Körülnéztem, vajon nem dőlnek e rám a régi habsburgi császárlak falai, mert ilyet császárné és királyné szájából bizonyosan még nem hallottak. Kérdésemre, hogy kitől hallá ezt őfelsége, azt felelé, hogy gyermekkori tanítójától, gróf Majláth Jánostól.”
A Szépmíves Könyvek által megjelentetett kötet Falk Miksa Sisivel kapcsolatos emlékeit gyűjti egybe, s bár nem mentes a rajongástól, mégis – lévén szó konkrét kapocsról a két ember között – izgalmas olvasmány, ami (általában) a szemtanú hitelességével mesél. S ezek a meg- és átélt történetek az igazán izgalmasak, hiszen a különböző mendemondáknak és legendáknak – melyek Falk Miksára is hatottak – se szeri, se száma.
A legizgalmasabbak talán azok a töredékek, melyek arról szólnak, hogy a császárné miféle tiltott iratokat és könyveket olvasott titkon, s az őt magyar nyelvre oktató Falk Miksa példáján keresztül az is kiderül, hogy ezekhez miként jutott hozzá.
„– Megvan-e önnek ezen könyv? – kérdé a felséges asszony.
– Az egész monarchia területén az szigorúan el van tiltva – volt az én válaszom.
– Nem azt kérdeztem – monda ő –, hanem hogy meg van-e önnek? – Nem mertem felelni. – Látom már, hogy megvan. Hozza el nekem.
– De felséges asszonyom…”
