6 színész, 45 szerep, 1 varázslatos életút: Szepes Mária életének első, körülbelül 40 évét követhetjük végig a Spirit Színház Ne kérdezd ki voltam című előadásában, ami február 5-én és 25-én kerül újra műsorra. A produkció szokatlan formában mutatja be a spiritizmus királynőjének eseménydús életét. Az elődadás egyik szereplője, Nagyváradi Erzsébet mesélt a produkció születéséről, Mária néni csodálatra méltó személyiségéről és az őt körülvevő szeretetteljes, különleges közegről.
Az előadásban több karaktert is alakítasz, de mégis van egy fő alak, akit megtestesítesz. Ő Szepes Mária édesanyja, Kronémer Mária. Hogyan kerültél közel hozzá és lányához? Hogyan készültél fel?
Amikor készültünk az előadásra, Igó Évával (az előadás főszereplője[a szerk.]), Czeizel Gáborral (az előadás rendezője [a szerk.]) és Perjés Jánossal (a színház igazgatója [a szerk.]) felmentünk Szepes Mária lakásába. Ott most is úgy van minden, ahogyan hagyta: érintetlen az íróasztala, ki vannak rakva a fényképei. Megnéztük a ruháit, a tárgyakat, amik körülvették, és megéreztük azt a misztikus légkört, ami körüllengte őt.
Az igazi munka akkor kezdődött, amikor elkezdtünk próbálni. Perjés János régi álma volt, hogy az Emberek és jelmezek című Szepes Mária könyvet állítsuk színpadra. Sok mindent hozzáírtunk az eredeti szövegkönyvhöz, sok mindent ki is húztunk belőle, hiszen nem férhet bele egy előadásba 99 év. A legfőbb feladatunk az volt, hogy megtaláljuk a színdarab stílusát: 6-an játsszunk összesen 45 szerepet, én magam 12 alaknak vagyok a megtestesítője. Ki kellett találni, hogyan legyen különleges az átváltozás, amikor az egyik figurából a másikba ugrálunk. Ez remek lehetőség a színészi képességek megmutatására.
A te fő karaktered Szepes Mária édesanyja. Milyen volt az ő viszonyuk, és a családi közegük?
Mária néni fantasztikus személyiség volt hihetetlen nagy tudással, és ez igaz az egész családjára. Csodálatos és összetartó barátságok bontakoztak ki körülöttük.
Szepes Béla, az írónő férje például megteremtette azt a lehetőséget Mária néninek, hogy ne kelljen dolgoznia: otthon volt és írt. A munkái közül sokáig csak a Pöttyös Panni sorozat jelenhetett meg, a nagy művei a hetvenes években kaptak publicitást, akkor kezdődött az ő igazi „Szepessége”.
De ez az összetartás, egymást segítés az egész családra kiterjedt. Szepes Béla kétszeres olimpiai ezüstérmes és többszörös magyar bajnok volt gerelyvetésben, aztán karikaturistaként kezdett dolgozni több lapnál. Kiköltöztek Berlinbe, Mária szülei pedig itt maradtak. Nekik nem ment túl jól Magyarországon, úgyhogy Béla kihívta őket. Külön ezért béreltek egy nagyobb lakást, ahová az egész család beköltözött. Támogatták egymást.
Egyébként Szepes anyukája maga is alkotó ember volt, ráadásul médium. A magyar filmgyártás úttörői közé tartozott, ebbe a munkába Mária nevelőapukája, Galánthay Balogh Béla is bekapcsolódott, ahogyan a kor más fantasztikus személyiségei is, mint Kosáry János zongoraművész és felesége, Réz Lola írónő.
Milyenek voltak a mindennapok ebben a kivételes társaságban?
A házaspár nagyon dús életet élt. Amikor például Béla síoktató volt a Kékestetőn, Mária néni bent a szálláson társalkodónőként vett részt a közösségi életben. Mindig is sok ember melegedett az ő tüzénél.
Viktor (Mária bátyja, Scherbach Viktor [a szerk.]) is és Mária néni is sokat segítettek azoknak, akik betértek hozzájuk. Viktor tisztán látó volt, Mária néni pedig sokat foglalkozott asztrológiával.
Az előadás végén van egy hangbejátszás, amiben fantasztikus, egész életre szóló bölcsességeket fogalmaz meg.
Neked változtatott valamit az életeden ez a szerep?
Azt vettem észre magamon, hogy rendkívül sűrű álmaim vannak, de a kollégáimat is megérintette a téma. 12 szerepeben óriási ajándék lubickolni, és én ezt nagyon élvezem.
Hallatszik is a hangodon, hogy szereted….
Meg kell említenem Évát (Igó Éva, az előadás szereplője, vele készült interjúnk itt olvasható), aki tüneményes személyiség, hihetetlen pozitív kisugárzása és életszemlélete van. Inspiráló volt az a majdnem másfél hónap, amíg együtt dolgoztunk. Mindig érződik az előadáson, amikor a színészek szeretik egymást.
Neked mi a viszonyod a spiritualitáshoz?
Abszolút hiszek benne. Vannak olyan földöntúli erők, amik segítenek megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, megfogni a megfoghatatlant. Hiszem, hogy ahogyan az életünket éljük, annak lesz valami következménye a következő életünkben.
Az előadásban van egy komoly jelenet, amit Szepes Mária édesanyja mond:
„végtelenből végtelenbe tartó zarándokok vagyunk, összetartozunk…”
Ha egy színész ilyen szép gondolatokat játszik, muszáj, hogy valahogy hatással legyenek az életére.
Sokat segített az előadás létrehozásában a Szepes Mária Alapítvány. Nekik hogy tetszett a produkció?
Meg voltak hatva. Az Alapítvány elnöke (Almási Gábor [a szerk.]) elragadtatással beszélt az estéről. El nem tudta képzelni, hogy ezt a szerteágazó regényt hogyan lehet színpadra alkalmazni…
Óriási siker a produkció, én pedig boldog vagyok, hogy részese lehetek!
