Szerb Antal: A hammelni patkányfogó – Szépmíves Könyvek, 2018 – Sajtó alá rendezte: Kovács Attila Zoltán – 240 oldal, keménytáblás, cérnafűzött kötés védőborítóval – ISBN 978-615-5662-56-0
Tulajdonképpen érthetetlen, hogy miért kellett egy évszázad a megjelenéshez, hiszen ahogy a rádióelőadások, úgy ez a mesejáték is a a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában hevert. Nem tudom elképzelni, hogy a kutatók nem olvasták, s ha olvasták, akkor nem feltételezem, hogy nem bűvölte el őket. Az iskolai füzetben megbúvó kéziratos szöveg a maga bátorságával – vagányságával – igazán üdítő.
- Miért lett Szerb Antal negyvenhárom évesen nyugdíjas?
- Végre feltárul a V. 5262/208 számú dosszié titka!
- Tovább folyik a nyomozás Radnóti Miklós után!
Persze, innen nézve – az életmű tükrében – már nem esik nehezünkre felfedezni benne a későbbi Szerb Antal-szövegek jellemzőit. A tizennyolcadik életévében járó nagykamasz gondolkodására érezhetően rányomta bélyegét a piarista gimnázium légköre, és az akkori katholikus gondolkodás kiemelkedő alakjának, Sík Sándornak mentori tevékenysége. Szerb ekkoriban aktív cserkész, és önképzőköri tag, sőt elnök, akiről tudjuk, kísérletezett az írással. Az ismert a patkányfogó mese átirata persze nem csak az intézményes oktatást dicséri, hiszen átüt a szövegen Szerb Antal személyes érdeklődése is. Ahogy erre könyv utószava is utal:
„…És nem lenne Szerb Antal-mű, ha nem csavarodna el a meseszál a teozófia, az alkímia, a vértanúk és a rózsakeresztesek felé. A Rosarium említése, a vértanúk szerepeltetése vagy a Villanovai Arnoldra utalás mindezt erősíti, ahogy az alkímia beemelése sem öncélú kísérletezgetés hozománya, hanem Szerb korai érdeklődésének precíz lenyomata (Theophrastus Bombardus Paracelsus, a Monomania Melanchin Retrica, vagyis a »patkányozott nehézkór«, különféle csodaszerek és bűvös balzsamok, az alcahest, az alkimista oldószer, Azoth, vagyis az élő-folyékony ezüst: a középkori orvostudomány vélt vagy valós titka-tudása), ha úgy tetszik, a lázadás, a zendülés és a szellemi útkeresés remek példája. 1919-ben Szerb mintha már felülvizsgálná a piaristáktól és a cserkészektől kapott »muníciót«, a szellemvilág érdekli, Ibsen, Shaw, Calderon, Wilde, Strindberg áll szembe mindazzal, ami a pozitivista irodalomfelfogás és a tekintélytisztelet.”
Meglepő módon azonban még ennél is többről van szó, hiszen a történet telis-tele van olyan apró „finomságokkal”, melyek miatt ízig-vérig huszadik századi művel állunk szemben, az ifjú író fantáziáját nem kötötték gúzsba az elvárások és a sztereotípiák. Például a patkányok nem csak egyszerű tömeget képeznek, hanem a városlakók mindegyikének saját, jellemző patkány adatott – ezek ugranak elő az áldozatok szájából, amikor azok a patkányfogóval beszélgetnek.
„(A polgármester lehajtja fejét, a szájából kiugrik a görbelábú erszényes patkány és befut a kútba. A polgármester összerezzen, kiegyenesül.)”
A molnár szájából barna galléros patkány, a kereskedőéből hatlábú patkány, a plébánosból fekete patkány, a kántorból tarka patkány, az orvosból nagyfejű patkány ugrik elő, s mindegyik beszalad a kútba. Csak egy beteg kislány van, akiben nem patkány lakik, hanem egy kisegér. A történet vége felé előkerül a patkányok főnöke, a patkányember is:
„Embernél nagyobb patkány a teste, tizenhat lába van, mint megannyi lapát, a feje emberfej, óriási vastag patkány bajuszokkal. Nekiugrik a gyerekek körének…”
S hogy Szerb Antalnál miként végződik a történet? Azt sajnos nem árulhatjuk el. Kiderül a könyvből, melynek különössége, hogy az író változtatásait, betoldásait és kihúzásait is jelző szövegközlés bepillantást enged az alkotói folyamatba, s emellett az eredi kézirat fotóit is közli.
Vajon mit szólt volna, mennyire lett volna lelkes a fiatal Szerb Antal, ha tudhatta volna, hogy XXI. századi cseh kutatók szerint a hammelni patkányfogó történetének valóságalapja van? E szerint az alsó-szászországi Hameln közeléből származó olmützi püspök, Bruno hozatott volna szülőföldjéről szász telepeseket Dél-Morvaországba, Vyskov környékére, ahol a huszita időkig létezett egy Hamlíkov, tehát Kis Hameln nevű település. A rejtélyes furulyás, aki a legenda szerint százharminc gyereket csalt magával, igazából a püspök toborzója volt. Talán egy szerzetes, barna csuhában.
