Miután Sárosdi Lilla színművész zaklatással vádolta Marton Lászlót, a Vígszínház volt igazgatóját, Radnóti Zsuzsa dramaturg levelet írt Marton László színházi és rendezői érdemeiről. Erre a levélre válaszol most Baranyai László író (akivel egy korábbi interjút itt olvashatsz):
Kedves Zsuzsa,
engedjen meg pár szót a Marton-hozzászólásával kapcsolatban.
Martont egy – tulajdonképpen hamis és kompilált, de működő – generál-morál alapján egyszerűen nem lehet védeni. Tudom, hogy ez túlzó hasonlat, de Rudolf Höss imádta a szomszédjai kislányait, aranyos volt velük, és mindig vitt játékbabát a szülinapjukra.
Remélhetőleg – sőt, biztosan! – lecsitul a balhé körülötte, ha nem is a régi mederben, de azért folyik tovább nagyjából minden.
Úgy gondolom, hogy minden mellette érvelő védőszó ellene felhozható érveket vált ki – a Magáé is. (Míg a támadások éppen a védelmét erősítik; szegény ember, ennyit azért nem érdemel, megkapta már, minek tovább bántani.)
A Maga szavaihoz:
Ahogy írja, színházi ügyekben, színházon belül makulátlan úriember volt. A színésznőket nem zaklatta. Én Sukoróról ismerem futólag, biztos, hogy mint a falu egyik esze, ott is gentlemanlike viselkedett.
De éppen ez az: férfiként sosem a nyomot hagyó, a helyben, vagy később megnyilvánuló ellenállást kiváltó nőket, lányokat vegzálta, hanem a számára értéktelen, semmitmondó, eldobható, lecserélhető, védekezésre és visszavágásra képtelen csajokat. És ez tényleg tipikus vadászösztön. Pontosabban: vadászgató.
Hazugság lenne, ha nem említeném meg, hogy bennem is – mint sok már férfiban – van ilyen vágy.
Csakhogy én egyrészt félelemből (mi lesz, ha kitudódik?), másrészt az áldozatok iránti empátiából nem teszek ilyesmit. Azaz korábban, míg a jelenleginél sokkal aktívabb voltam, sem tettem. Könnyebbséget jelentett, hogy változó korosztályban három lányom van… az ő jelenlétük valahogy nem hagyta, hogy nagyon beinduljak a zsenge csajokra.
Lényegében gyenge férfi (és talán gyenge ember is), aki nem magához méltó, vele egyenrangú szexuális társakkal éli ki a nemi vágyait. (De hát Maga talán még jobban tudja mint én, hogy ki nem gyenge ember? És még nagyon sok mindent nem csinálhatunk úgy, ahogy szeretnénk.) Aki nem törődik vele, hogy rombol, fájdalmat okoz, életeket tesz tönkre a maga kéj-kívánalmai miatt.
Valóban, rettenetesen kemény leckét kapott. De ahogy írtam, minden elmúlik (ismeri a Kozma György által írt Balaton-számot? – a jó is elmúlik, a rossz is elmúlik…), és talán képes lesz újrarendezni magát. (És akkor már legyen szóvicc: újra rendezni).
Ebben Maga nyilván segíteni fogja. És én is ezt tenném, ha közeli ismeretségben lennék vele.
Üdv Zsuzsa, köszönöm, hogy meghallgatott.
Baranyai Laci
