Igen, egész picire, mert annyira, de annyira! Büszke is vagyok, és meghatott. Pont arról írtam a múltkor, hogy Vácon nincs semmi. Semmi olyan, ami a kulturális szükségleteimet kielégítené. Szerencsére más is így gondolta, és megszervezte a Váci Irodalmi Szalon-t. Nem miattam, hanem maga miatt. Mert ő is szeretné jól érezni magát ebben a városban. Ennek már öt éve. Senki nem gondolta volna, hogy egy évadnál tovább kitart a lelkesedés. Mert nem csak ez kellett hozzá, hanem közönség is, akik egyre növekvő számban vesznek részt a rendezvényen. A siker töretlen, most kellett nagyobb helyre költözni, mert már nem fértek el az érdeklődők. Pedig a pálya nehezített volt.
A „vidéki” rendezvények általában a könnyű szórakoztatásról szólnak. Azt hiszik, hogy ez kell, vígjáték, bohózat, olcsóság. Ne kelljen gondolkodni, csak nevetni, hogy elűzzük a gondjainkat és arra a másfél órára eszünkbe se jussanak. Mert ugye, mi sírva vigadunk. De én nem akarok se sírni, se vigadni. Én gondolkodni szeretnék.
A sikeres évek mögött két nő áll, Matkovich Ilona és Ch- Molnár Éva. A hátuk mögött pedig egy lelkes váci irodalomrajongó csapat. Akik annyira azok, hogy mindig megtöltik a szalont, és annyira nyitottak, hogy akkor is eljönnek, ha nem ismerik az írót. Kíváncsiak, mint a beszélgetőtárs Ilona, aki azokat hívja el ide, akiket ő is szeret. És a szeretet körbeér, mert a beszélgetések alatt a nézőkből hallgatók, aztán olvasók, majd rajongók lesznek. Teljesen bevonódnak. És ugye azt is tudjuk, hogy minden sikeres nő mögött még több támogató nő áll? Ez itt szemmel látható, hiszen a szalonjárók legalább hetven százaléka nő.
A huszonötödik vendég, Térey János költő, író, műfordító. A közönség pedig vendégszerető, az est végén Térey – rajongó.
Miért legyél Térey-olvasó? – avagy útmutató a rajongáshoz, tíz lépésben!
- A lézerfókusza Budapestre helyezve. Ír a város ismerős és ismeretlen helyeiről, pitiáner és nagyszerű embereiről, a múltról és a jövőről. Ha itt élsz, azért szereted, ha meg nem, akkor azért, mert de jó, hogy ilyenekkel mifelénk nem találkozni, mert ugye a pornófilmrendezők is csak fővárosiak lehetnek. !
- Amikor a fiam Budapesten kezdett gimnáziumba járni, megmutatott nekem egy másik látásmódot is a várossal kapcsolatban. Ezt tudja az író is. Hogy ne csak nézzek, hanem lássak is, plusz képzavarral: olvassak is. Urbanista megközelítés, jó történetekkel és már imádjuk is Téreyt.
- A középosztályról ír. Arról, amit ismer, és amiről szerinte most nem divat írni. Pedig az irodalom fogyasztói és a színházak látogatói ők. Róluk ír, nekik.
- Amikor az Asztali zenét kiadták Moszkvában, és Bulgakov Fehér Gárdájához hasonlították. Minden, ami Bulgakov, az csak jó lehet, meg szuper, szóval, ha egy mondatban mindkettő – Bulgakov és egy Térey – szerepel, akkor azt hiszem, csak egy dolgot tehetsz. Nem, mert kettőt. Elolvasod a Fehér Gárdát (újra) és persze Téreyt is.
- A legfrissebb kötete a Legkisebb jégkorszak, amiben egy izlandi vulkán kitörésével Európa apokaliptikus helyzetbe kerül. Ilyen már történt pár éve, csak elmaradt az apokalipszis. Még.
- Szereti az agyát használni. Olvass orosz klasszikusokat!- mondja. Ahol rengeteg a név és a szereplő, de mindig tudni kell, hogy ki kicsoda és mit akar. Elbutulás ellen tökéletes gyógymód, ám sajnos ma nem divat. Mármint az agyhasználat.
- Ambivalens a viszonya az internettel. Jó, de időrabló, és képmutató. Ha nem vagy fenn, akkor nem is létezel, de ha igen, akkor annak a megjelenésnek intenzívnek kell lennie, ami sok, sok idő.
- El kell hagyni a túl kényelmes világot – csak Térey szereplőinek, de az olvasók is kapnak. Mert őket meg fejbe kell kólintani, nem simogatni.
- Úgy hitte – ma már nem így gondolja, – hogy az irodalom az az, ami nem emlékeztet emberi beszédre, és hogy egy hexameter bonyolultabb, mint az ábrázoló geometria. Vagy mégsem?
- Egy női magazinnál volt olvasószerkesztő. És tanult belőle. Ezt, most nem úgy kell érteni, ahogy ennek ellenére, hanem úgy, hogy mindenből lehet és kell is tanulni. Még abból is, amit mások lesajnálnak.
A Váci Irodalmi Szalon következő vendége 2017. november 10-én Varró Dániel.
