Antje Schiffers berlini kortárs művész magyar gazdákkal üzletel, busás összegekről azonban szó sincs – ez a biznisz teljesen barter alapú. A képzőművész egy hétig vendégeskedik egy gazdaságban, melyről olajfestményt készít. Antje Schiffers cserébe csupán annyit kér a vendéglátójától, hogy forgasson kisfilmet munkájáról, és avassa be dolgos mindennapjaiba. A projekt címe: Szeretek gazda lenni, az is szeretnék maradni.
A kezdeményezés története 17 évvel ezelőttre nyúlik vissza, nálunk 2017. nyarán indították el Erdődi Katalin kurátorral közösen. Antje Schiffers és Erdődi Katalin először Nagykamaráson jártak Sallai János dinnyetermelőnél, majd Körösszegapátiba látogattak Kovács Orsolya libatenyésztő gazdasszonyhoz, ősszel pedig Szekszárdon vendégeskedtek a borászatban utazó Sárosdi családnál. Eddigi élményeikről és a projektről október 4-én számoltak be a nyáron bezáratott, majd újra megnyitott Aurórában, ahol gazdák által forgatott kisfilmeket is levetítettek, sőt még bort is hoztak magukkal.
Antje Schiffers azért indította a kezdeményezést, mert kíváncsi volt, hogy milyennek látják a farmeréletet a modern gazdák.
Számomra nem csupán az az érdekes, hogy miként része Magyarország kultúrájának a mezőgazdálkodás, hanem az is, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük a gazdáknak munkájuk során.
– vetette fel a kérdést a német képzőművész. Mesélt a magyar dinnyésgazdánál tett látogatásukról is.
Pont szüret idején érkeztünk. Megható volt látni, amikor elindultak a terméssel a Nagybani Piacra, de nem tudták eladni, ezért vissza kellett térniük az egész rakománnyal.
– mondja Antje Schiffers, akinek általában egy hétre van szüksége egy olajfestmény elkészítéséhez. Ennyi idő alatt a farmerek is leforgatják kisfilmjüket. A libatenyésztéssel foglalkozó Kovács Orsolya a fiával együtt vett részt a projektben. Antje elmondása szerint Orsolya nagy szakértelemmel viselte gondját az állatoknak, noha tudvalevő, hogy azok végül vágóhídra kerülnek majd.
Szerintem az élet nem fekete és fehér. Arról is beszélnünk kell, hogyan tudjuk gondját viselni az állatoknak, és természetesen a levágásukról és eladásukról is. Van ebben valamiféle feszültség.
Olajfestmény egy munkagépről
A magyar gazdák mind máshogy viszonyultak a projekthez. Egyikük például azzal a feltétellel vállalta az együttműködést, ha a kisfilmjén semmilyen változtatást nem hajtanak végre, mert szerette volna a vágatlan verziót, a teljes valóságot megmutatni a közönségnek. Antje szerint attól még, hogy a gazdákra bízzák a filmezés egész folyamatát, nem biztos, hogy mindig teljesen hiteles alkotás lesz az eredmény. Romániában például egy bukovinai idős párnál járt, akik az ottléte első napján beöltöztek népviseletbe és leültek piknikezni, mert szerettek volna a tévében látható folklór-műsorokhoz hasonló képet mutatni az életükről. Azt gondolták, hogy a művész ezt várja tőlük és mások is ezt szeretnék látni.
Szóba kerültek az olajfestmények is. A farmerek egészen furcsa kérésekkel fordultak Antje Schiffers-hez, amikor nekilátott a festményeknek. Egy német gazda például azt mondta, inkább a munkagépeit fesse meg, a háza ugyanis ronda. Akadt olyan, akinek a saját háza nem jelentett sokat, ezért inkább arra kérte a képzőművészt, hogy az általa termesztett zöldséget vigye vászonra. Hogy a sokféle technika közül miért pont olajfestményeket készít Antje? Elmondása szerint pont ez adja számára az inspirációt. Élvezi, hogy az útszélen felállított festőállványával a művészekről, az egykori plein air festők kapcsán kialakult, klasszikus képet idézi meg. Az olajfestményt a gazdák által készített filmekre cseréli, így a barterüzlettel a művészethez fűződő elvárásokra és elképzelésekre is rákérdez. A projektbemutató és a borozással egybekötött beszélgetés után az Aurórában levetítettek két gazdafilmet is, de egyelőre még nem a magyar farmerekét – azokat Budapesten először 2018 januárjában láthatja a közönség a Ludwig Múzeumban, a Gazdafilmek éjszakáján.
A „Szeretek gazda lenni, az is szeretnék maradni” programról, a filmekről és a következő eseményekről a projekt weboldalán tájékozódhatsz bővebben.
A nyitókép forrása: Erdődi Katalin
