Talán ez az a titok, ami útra kelt, és az sem véletlen, hogy Tolna megyei Tamásiban találtak római házi szentélyt Fortuna Istennő szobrával. Mi, táborlakó irópalánták és publikáló irodalomrajongók hálánkat szeretnék tolmácsolni Fortunának, és a Szekszárdi Magasiskola támogatóinak, hogy itt lehetünk. Babits rózsáit és Mészöly Miklós aszkéta kajibáját is megismerhetjük. Nem mindennapi alakalom egy egész hetet a bor, mámor, irodalom városában eltölteni. Köszönjük. Isten áldja meg a várost bőséges terméssel, amely a szabadság és derű mannáját, minden ősszel megóvja a rothadástól.
Tüzesen süt le a nyári nap sugara az ég tetejéről a Szekszárdi Magasiskolára.
Délelőtt tíz órakor pontosan és párhuzamosan indult a próza kurzus Péterfy Gergely és a verskurzus Vörös István vezetésével. Czifra György hat rövid szövege vidám hangulatot teremtett, mert „félpercesei” mészölyi pontosságon kívül humorral operálnak, a szellemi szellőztetés elkerülhetetlen. A tárgyilagos objektivitás Szabadegyetem című szövegében oly mértékben beindította egy öntudatos női lélek képzeletét, hogy ideális párkapcsolatról ábrándozva, azonnal kiment a biztosíték a Magyar Irodalom Házában, Mészöly Miklós Polcz Alain segítségével megelevenedett „budoárjában”. Ezt már nem bírta elviselni a rendszer. Forgács Péter Van egy hely című munkája személyesen megérintett, Péterfy Gergely nyelvműves „faipari” hasonlattal megfaragtatta Péterrel az elbeszélést, ami transzgenerációs történelmi traumát dolgoz fel a Kerekes család történetén keresztül.
Az ebéd az Ízlelőben ízes lett csakúgy, mint hétfőn. Rövid városi túrán felkerestük újságíró szobatársammal Mészöly – akkor meg Molnár – Miklós szülőházát a Bezerédi utca 129-ben, ahol egy körfolyosós polgári ház áll büszkén, patináját megőrizve az utókor számára. A Főtéren megcsodáltuk a térköveken és szökőkúton túl nem csak a gyönyörű leanderbokrokat es szőlőtőkéket, hanem a magyar történelem nagy alakjait is, akik közül a nagylelkű, birtokadományozó Bezerédi család, éppúgy nem hiányozhatott, mint Kossuth es Petőfi.
A délután Szilasi Lászlóval Babits pincéjében alkotómunkával folytatódott. Mindenkinek saját ízlése szerint lehet választani az „utcán heverő matériákból” egy oldal terjedelemben.
Rövid kávészünet után a „Porcelánbolt” Kukorelly Endre es Orcsik Roland segítségével a Magyar Irodalom Hazába költözött, ahol Orcsik Roland az Olvasókönyv előzményeiről egy soványka kedvencről is kérdezte az írót, akiből ennek hatására kijött a „pejdagogusz”. Hasznos tanácsokon kívül felhívta figyelmünket az irodalmi kánonba be nem került, kiváló neoavantgárd szerzőkre, akik a közvélekedéssel ellentétben szervesen hozzájárultak a magyar prózafordulathoz, szövegeikkel mintegy előkészítették azt. A tudatos kultúrafogyasztáson kívül a naplóírásra és a jegyzetelésre hívta fel a figyelmet, valamint az úgynevezett diskurzustérbe való belepésre ösztönzött, műfajfüggetlen reflexiókra a magaskultúráról. Ismerjük meg egymást és a magyar képzőművészeket, akik számosabban képviseltetik magukat, mint a magyar irodalom „segédmunkásai”. Az élet katasztrófákkal van tele, helyreállítást sürgetett.
A Vármegyeházára siettünk a „porcelánboltból”, ahol Szkárosi Endre es Sós Dóra beszélgetett. Szkárosi Endre lenyűgöző performanszot adott elő, és beavatást nyertünk a magyar beatkorszakba, valamint a Szkárosi életmű szerves részét képző hangzó költészetbe és slam poetry műfajába. Sós Dóra értő kérdéseire feltárult előttünk egy „külön” világ, egy sokoldalú, összetett életműbe kaphattunk betekintést.
A Bormúzemban zárult az este, ahol kiváló szekszárdi borok társaságában, kellemes borvacsora után, amire mint „éhező sáskák” vetettük rá magunkat, Mészöly Miklós díjas íróink saját szövegeikből tartottak felolvasást, amely nem nélkülözte a humort és a kihangosítást.
Szekszárd, 2017.07.11.
Fürst Izabella Ilona
