Áprilisban Budapestre látogat Berlin. Nánási Henrik, a Berlini Komische Oper zenei vezetője egy operaelőadáson és egy szimfonikus koncerten mutatja be együttesét a budapesti közönségnek. A magyar dirigens 2012-ben Barrie Kosky művészeti vezetővel kezdte meg munkáját abban az operaházban, mely a közös munka öt éve alatt a világ egyik legfigyelemreméltóbb dalszínházává nőtte ki magát. Nánási Henrikkel pályája alakulásáról, a Komische Operben eltöltött éveiről, és természetesen a budapesti előadásokról beszélgettünk.
• Barrie Koskyval együtt kezdett a Komische Operben, mit jelentett ez az öt év?
Elmondhatatlanul sokat. Főzeneigazgatóként igen sok tapasztalatot gyűjtöttem, mind zenei, mind pedig emberi vonatkozásban. A Barrie Kosky-val való közös munka, aki egy rendkívül energikus és víziókkal teli rendező, hihetetlenül inspiráló. Azt gondolom, ez az öt év speciális időszak volt a Komische Oper történetében és nagyon örülök, hogy ilyen sikeres volt a színház az elmúlt években. Az, hogy telt házzal játszunk szinte minden előadást, nem magától értetődő, és ez nem volt mindig így az intézmény történetében.
• Hogyan emlékszik vissza a 2012-es berlini premier fogadtatására? Gondolta volna, hogy egy legenda indul útjára?
Arra, hogy egy legendássá váló előadás fog születni, senki nem gondolt, abban viszont biztosak voltunk, hogy nem lesz közömbös a fogadtatás, hiszen annyira újszerű, speciális produkciót hoztunk létre. Valójában mindannyian úgy gondoltuk, hogy A varázsfuvola vagy hatalmas siker lesz, vagy hatalmas bukás. Szerencsére az előbbi vált valóra, a Komische Oper-beli produkció pedig elindult a saját megállíthatatlan útján és négy év alatt bejárta a fél világot.
• Az előadásokra még a mai napig szinte lehetetlen bejutni, annak idején lefagyott a jegyrendszer, annyian akartak jegyhez jutni a premier után…
Igen, ez így van, a Komische Operben nemrég átléptük a produkció századik előadását és a mai napig telt házzal játsszuk.
• Ha jól tudom, Ön is nemrég volt túl a századik Varázsfuvoláján. Nem unja még?
A varázsfuvola egy olyan csúcsa az operairodalomnak, amelyben folyamatosan új kincseket fedez fel az ember. Bár hozzáteszem: amikor az elmúlt hetekben tizenhétszer vezényeltem a művet a Párizsi Bastille Operában, a sorozat végén azért nem volt ellenemre egy rövid szünet.
Varázsfuvola – Fotó © Iko Freese
• Mindig együtt turnézik a Komische Oper produkciójával?
Természetesen sok elfoglaltságom miatt nem tudok minden alkalommal ott lenni, de több helyen is vezényeltem ezt az előadást, többek közt a barcelonai Liceu Operaházban.
• …és most Budapesten. A Komische Operben ez az előadás volt a bemutatkozó premierje az intézmény zenei vezetőjeként, most pedig Budapesten is ezzel debütál operakarmesterként. Milyen érzés?
Véletlenek csodás egybeesése. A Varázsfuvola volt ugyanis életem legelső operavezénylése huszonéves karmesterként, majd ez a darab volt első Komische Oper-beli premierem, és most Budapesten is pont ezt a művet vezényelem első operaként. Emellett annak is nagyon örülök, hogy a berlini társulatot elvihetem Budapestre, ebbe a gyönyörű, kulturálisan oly izgalmas városba.
• A varázsfuvolának gyakorlatilag nincsenek díszletei, kellékei és komolyabb jelmezei, mindezek kivetítésre kerülnek. A technika különlegessége, hogy a vetítés követi a vezénylési stílust, és nem fordítva. Hogyan képzeljük ezt el?
Azt elöljáróban tudni kell, hogy ezt a produkciót majdnem két hónapig próbáltuk, amely rendkívül hosszú idő egy operaprodukció esetében. A rendezés, a zenével szorosan összefonódva itt olyannyira milliméter pontosságúan betanított és beedzett folyamat, hogy a próbafolyamat végére teljes mértékben összenőtt a produkció zenei, rendezési és animációs része. Éppen ezért szinte alig érzékelhetőek, minimálisak a kilengések. Egy végtelenül precíz összeállítású produkcióról van szó, ahol semmit sem bíztunk a véletlenre, hiszen azzal akár dominóként dőlhetne össze az egész előadás.
Alapvető kikötés volt részemről, hogy nem vezényelek egy computer mechanizmusára, így az animációkat az én zenei elképzeléseimhez igazították. Természetesen van néhány olyan rész is, ahol a kellő hatás érdekében az animációhoz igazítottam a zenét, például ilyen az előadás végén lepergő gyors képsorozat, mely gyakorlatilag összefoglalja a mű egészét.
• A rendezés egy képi ötletparádé. Van kedvenc jelenete/karaktere?
Azt hiszem, rendkívül jól sikerült az Éj királynőjének második áriája, talán ez a kedvencem.
• Korán elment Magyarországról, a Bartók Béla Konzervatórium elvégzése után a bécsi Zeneakadémiára járt. A Budapesti Zeneakadémián felcsendülő koncerten két osztrák zeneszerző műveit vezényli. Véletlenül alakult így, vagy tudatos volt a műsorválasztás?
A műsorválasztásban szerepet játszott az az aspektus, hogy nagyon sokat éltem Ausztriában. 18 éves koromtól Bécsben tanultam, majd hosszú évekig ott éltem. Egy olyan műsorral szerettem volna Budapestre jönni, amelyben ötvöződik az én személyiségem, a Komische Oper története – hiszen Korngoldnak Berlinhez is jelentős köze volt –, és Mahler révén magyar vonatkozású is. Így a műsor egyfajta szimbolikus ötvözete az osztrák, német és magyar zeneiségnek.
• Mondana néhány szót a szólistáról, Michael Barenboimról? Pontosan egy évvel ezelőtt dolgoztak együtt a Komische Operben, akkor Bartók Béla II. hegedűversenyét játszotta.
Michael Barenboim nagyszerű hegedűművész, aki előszeretettel játszik 20. századi és kortárs műveket, főként Schönberget, Boulezt és Berget, ezért is szerettem volna, hogy ő legyen tavalyi berlini koncertünk Bartók szólistája. Megemlíteném, hogy ő nem csupán szólista, hanem vérbeli zenekari muzsikus is, hiszen édesapja, Daniel Barenboim West-Eastern Divan nevű zenekarában volt koncertmester, és a mai napig időről-időre fellép a zenekarral. Éppen ezért pontosan tisztában van a szólista-zenekar-karmester hármas ideális viszonyával, így ragyogó vele együtt dolgozni.
• Ezek szerint tudatos döntés volt, hogy nem egy magyar zeneszerző művével készülnek a budapesti koncertre.
Azt a fajta zenei kultúrát szerettük volna megmutatni, amiben mi élünk és alkotunk. Erich Wolfgang Korngold, aki Berlinben debütált zongoristaként, ezer szállal kapcsolódik Berlinhez. A maga idejében rendkívül népszerű zeneszerző volt, sajnálatos módon ma ritkábban játsszák a műveit. Érdekes véletlen, hogy Korngold hegedűversenye egyúttal egyfajta premier is lesz, mivel mind Michael Barenboim, mind én első ízben adjuk elő a művet.
• Apropó, premierek: mesélne a jövőbeli projektjeiről?
A Tavaszi Fesztivál után Valenciában a Werther premierjét vezényelem. Az azt követő hónapokban elsősorban Richard Strauss zenéjével foglalkozom, Elektrát dirigálok San Franciscóban és Salomét a Covent Gardenben. Azután szimfonikus koncertek következnek Atlantában, Tokióban és Olaszországban, melyeken szintén Strauss műveit állítottam a középpontba. Ezeket követően a Római Operaház, illetve a New York-i Metropolitan-beli debütálásomra készülök.
Nánási Henrik – Fotó © Jan Windszus Photography
• Végül hadd kérdezzem meg, van-e olyan esemény, ami különösen érdekli a Budapesti Tavaszi Fesztivál programjai közül?
Minden évben újra és újra csodálattal tölt el, hogy milyen sokszínű a Budapesti Tavaszi Fesztivál palettája. A jazzkoncertektől kezdve a kiállításokig minden megtalálható a programban. Ha időm engedné, bizonyosan elmennék Daniele Gatti és a Mahler Chamber Orchestra koncertjére, vagy Ivo Pogorelich zongoraestjére, de a jazzkoncertek és a kiállítások között is sok a nagyon hívogató. Sajnos azonban ezek valószínűleg csak kívánságok maradnak, hiszen csak három napot vagyunk Budapesten az együttessel…
