A Bábel-Est lényege a közös produkció, ettől lesz egyedi és megismételhetetlen az előadás.
Az éjszaka, az álmok, a jelenések, a sötétség és a ragyogás áll a január 27-ei Bábel-est központjában: a Müpa összművészeti sorozatában a Meszecsinka, a Tünet Együttes, a The Walkabouts vezetőjeként ismert Chris Eckman és Szijj Ferenc lép színpadra. A Meszecsinka együttes (tagok: Oláh Annamari – ének, fuvola, Biljarszki Emil – gitár,billentyűk, Krolikowski Dávid – ütőhangszerek, Vajdovich Árpád – nagybőgő, basszusgitár) intim hangulatú, pszichedelikus világzenében utazik. A zenekar hét nyelven énekel, felléptek többek között Lengyelországban, Ausztriában, Horvátországban, Szlovéniában Bulgáriában, és turnéztak már az Egyesült Államokban is. A Meszecsinka két alapító tagjával, Oláh Annamarival és Biljarszki Emillel beszélgettünk a kezdetekről, a dalírásról, Amerikáról, és persze a január 27-ei Bábel-Estről is. Interjú.
– Először 2008-ban léptetek fel közösen Oláh Annamarival kisFóka néven. Mikor és hogyan lett a kisFókából Meszecsinka?
Emil: Az még nem egy új irány kezdete volt, egyszerűen a többiek a Fókatelepből nem értek rá. Később meguntuk a másokra való várást, megjelentek közös alkotások. Ezek egy részét a Fókateleppel csináltuk meg, de volt, ami nem fért a zenekar vonalába. Így lassan kialakult a közös projekt.
– Annamarival a színpadon kívül is egy párt alkottok. Ez mennyire hat a Meszecsinka zenei világára?
Emil: A Meszecsinka zenei világának a magja a mi kapcsolatunk, alkotói és emberi értelemben. A „húsa” pedig a teljes zenekar, mint egy baráti és alkotói egész. A kapcsolat a dalainkban is kifejeződik, hol direkt, hol közvetett módon. Korábban egymásra néztünk, most egy irányba nézünk.
– Dalaitoknak fontos jellemzője a pszichedelikus, melankolikus, intim hangvétel. Az alkotói munkához nyilván szükséges egyfajta érzelmi állapot. Több zenésztől is hallottam, hogy főleg akkor ír számot, ha épp szomorú. Ti mikor, hogyan írjátok a dalaitokat?
Annamari: Dallá formálni a bánatot gyógyír. A legutóbbi lemez dalai pont ilyen szomorú, olykor elég nehéz időszakban is íródtak, és nekem nagyon sokat segítettek túllépni. De a szomorúság csak egy szelete az egésznek. Ott vannak az álmok, a szerelem, a hála, a harc, a boldogság, élet és halál.
Nálam spontán módon zajlik az írás, időre biztos nem tudnék, csodálom azt, akinek megy. Ahhoz tudnám hasonlítani, mikor fojtogat a sírás, és végül kitör, és csak potyognak a könnyek.
Vagy mikor nagyon nevetned kell, és próbálod bent tartani, de végül nem tudod irányítani, és kitör belőled a féktelen nevetés, szóval valami ilyesmi. Néha van olyan, hogy érik bennem valami, és próbán, mikor csak úgy imprózunk, tör ki belőlem.
– Korábban turnéztatok is az Egyesült Államokban, nemrég New Yorkban játszottatok. Milyen élmény a tengerentúlon fellépni? Mennyire más a befogadói attitűd?
Annamari: Amikor ott van az ember, megérti az amerikai filmeket, és semmi nem tűnik túlzásnak.
New York nagyon elfogadó és befogadó, valóban megcsap a szabadság szele, és nem néznek rád furcsán, ha nem a megszokott dolgot csinálod.
A zenénket is nagyon szerették, pedig nem megszokott. Egy kedves ismerősöm, aki kint él, azt mondta koncert előtt, mikor épp izgultam, hogy csak csináljuk, amit szoktunk, nem kell megfelelni, csapjunk oda, mert itt nincs elterjedve a pszichedélia, és imádni fogják, azt is, hogy olyan ösztönös és természetes a koncertünk. Hát, így lett. De eddig akárhol voltunk külföldön, nagyon szerettek minket, és ez nagyon jó érzés, hiszen a számaink nagy többsége magyarul van.
– Hogyan viszonyulnak az amerikaiak a balkáni népzenéhez, ami a Meszecsinkára is erősen hatott?
Emil: A Drom klubban játszottunk most, East Village-ben. Onnan párszáz méterrel található a „Mehanata” nevű bolgár klub, amely a balkáni zene kánaánja New Yorkban. Amikor négy éve játszottunk ugyanott, be akartunk nézni a Mehanatába, de hosszú sor állt előtte. Hát így.
– Magyar, cigány, bolgár, spanyol, finn, angol és arab nyelven is énekeltek. Sokféle népzene hatott rátok. Mondhatjuk, hogy számotokra minden egyes utazás inspiráció?
Annamari: Abszolút. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy ennyifelé mehetünk. Sok emberrel, életfelfogással, helyzettel találkozunk, ami mind hatással van ránk.
– A Meszecsinka lényegében egy nemzetközi együttes, Emil, te például bolgár vagy. Kérlek, mesélj kicsit a bolgár népzenéről! Mennyiben különbözik a magyartól?
Emil: Másnál is van külföldi vonal. Krolikowski Dávid, a dobos félig lengyel, Vajdovich Árpi bőgősnek pedig horvát felmenői vannak. Nem vagyok a bolgár népzene szakértője, felnőttkorban fogott meg. Nagyon sokféle, a gyors táncos horótól a ritmus nélküli, végtelenül szép dallamú dalokig. De hozzátartozik a külföldön jobban ismert cigány fúvós zene vagy a kisázsiai hatásokat ötvöző dalvilág. Szerintem nagyon más, mint a magyar, ahogy a két nép habitusa is különböző.
– Nemrég jelent meg a Nehéz című számotokhoz készült klip. Ilyenkor nyilván fontos, hogy a mozgókép illeszkedjen a dal hangulatához. Mennyire szóltatok bele a klip koncepciójába és milyen volt a forgatás?
Emil: Számunkra a klip nem egy külső promociós eszköz, hanem ugyanolyan alkotásunk, mint a zene. Annyiban más, hogy technikailag nem értünk hozzá, ezért szakembereket vonunk be a készítésébe. Eddig szinte minden klipünknek mi voltunk a társ-forgatókönyvírói és rendezői, így volt most is. Wurki barátunk – akivel tavaly forgattuk le a balkán turnés klipet – hozta az Amnesia Pix csapatot, egymásra hangolódtunk és két téli éjszaka alatt leforgattuk a klipet. Erővel teli helyszíneket választottuk, amelyekhez kötődnek korábbi élményeink, így nem volt nehéz a dalhoz illő hangulatot teremteni.
– Január 27-én a Meszecsinka Együttes mellett Chris Eckman, a Tünet Együttes és Szijj Ferenc is színpadra lép a Müpában, a műsorvezető pedig Nádasdy Ádám író lesz. Mennyire ismeritek az ő művészi munkásságukat?
Emil: A Tünet Együttes egyik táncosával tavalyelőtt klipet forgattunk . A Chris Eckman zenekara, a Walkabouts, világhírű, igaz, eddig csak felületesen ismertük. De most közelről fogjuk megismerni, közösen megcsináljuk egyik dalát, Annamarival együtt fogják énekelni.
– Milyen produkcióval készültök a Bábel-estre?
Emil: Az új, „Álomban Ébren” című lemezről fogunk dalokat játszani, állandó vendégünk, a moszkvai örmény Karen Arutyunyan is velünk lesz. A Bábel-Est lényege a közös produkció, ettől lesz egyedi és megismételhetetlen az előadás. A már említett Walkabouts-Meszecsinka közös produkció mellett a Tünet Együttes VJ-e koncertünk alatt képeket fog festeni egy nagy kivetítőre. Mi sem tudjuk, hogy fog elsülni, ezért számunkra is meglepetés lesz az egész. Nagyon várjuk!
