Egy élet öt felvonásban
(Tudósítás a kismartoni Esterházy-kastélyból, 2016. október 14.)
A recept igen egyszerű … akár sima, akár rögös az út … járjunk tánclépésekben rajta.
Ezek Ottrubay Melindának, a pesti Operaház vezető táncosnőjének szavai a Zeneakadémián tartott előadása során. Két évvel később elnyeri a primabalerina assoluta címet is, majd a szerelem közbeszól: Melinda 1946-ban hozzámegy Esterházy V. Pál herceghez, és alig huszonhat évesen örökre otthagyja a színpadot. Főnemesi férje oldalán immár a való életben kell bizonyítania, hogy a legsúlyosabb sorscsapások közepette is képes egy primadonna mosolyával és fegyelmével végigtáncolni az életen.
A kismartoni Esterházy-kastély legújabb kiállítását teljes egészében ennek a rendkívüli asszonynak szentelték. Az általános ismertető színházi műsorfüzetre emlékeztet, maguk a termek pedig a dráma egy-egy felvonásának felelnek meg. Először betekinthetünk Melinda polgári családjának életébe, láthatjuk táncos karrierje kezdetét, na meg az öltözőbe rejtett rózsacsokrokat, amelyekkel a herceg elnyerte a gyönyörű művésznő szívét. A második terem az én személyes kedvencem, itt ugyanis Melindát, a balerinát láthatjuk archív felvételeken. A kör alakú mozivászon azt az illúziót kelti, mintha az Operaház nézőtérén ülnénk. (A bravúros megoldás Peter Koger és Gregor Streng médiaművészek munkája.)
A harmadik teremben azonban már nyoma sincs vidámságnak. 1944-ben járunk, Esterházy Pál zsidó gyerekek mentésével kockáztatja életét és bizonyítja emberségét. A háború után, mint minden arisztokrata, ő is elveszíti földjeit és egész vagyonát. De Rákosinak ez sem elég: a herceget koncepciós perbe fogják, majdnem kivégzik, majd, hogy mégse legyen belőle mártír, évekre bebörtönzik. Ennek részleteit hallhatjuk korabeli rádiófelvételeken, és azt is megtudhatjuk, milyen rettenetes áldozattal kerülte el Melinda a kitelepítést, hogy férje közelében maradhasson.
1956. október 30-án Pál idő előtt szabadul, majd a házaspár akciófilmbe illő módon (amit dokumentumfilmben idéznek fel a hiteles tanúk) külföldre menekül. A sötét kisszobák után tágas szalonba érünk, a kastélyparkra néző ablakból csak úgy árad be a napfény: ez a negyedik részleg Esterházyék zürichi, szerény és visszavonult életét, illetve jó pár személyes tárgyát tárja elénk. Az ötödikben pedig azt tudhatjuk meg, hogyan gondoskodott Melinda, Pál legfőbb bizalmasa és örököse, 1989-ben elhunyt férje hagyatékáról.
A vezetés végén Dr. Ottrubay Istvánnal, az Esterhazy Privatstiftung jelenlegi igazgatójával beszélgettünk, aki néhány személyes élményt is megosztott a nagynénjéről:
Öten voltunk testvérek, Melinda mindannyiunkat nagyon szeretett. Egész életében vidám és egészséges maradt, talán a tánc miatt. Végül békésen aludt el. A férje egy kicsit ridegebb volt, sajnos nagyon mély nyomot hagytak a lelkében a börtönévek, amelyekről soha nem beszélt.
A most megnyílt kiállítás egy ötéves munkafolyamat eredménye, amelyben 2014-ben bekövetkezett haláláig maga Esterházy Melinda is közreműködött. Az öt terem kreatív koncepciója, az informatív kísérőszövegek, a kép- és videóanyag, valamint a kiállított személyes tárgyak mindenképpen méltó emléket állítanak neki.
Én nem úgy akarok táncolni, ahogyan más, hanem úgy, ahogyan én tudok!
– mondta a fiatal Melinda, amikor arról kérdezték, kire szeretne hasonlítani. Ő maga viszont méltóságával, fegyelmezettségével és a nehéz időkben is megőrzött sugárzó életörömével sokunk számára lehet követendő példa.
Kiállítóhely: Esterházy-kastély, Esterházyplatz 1, 7000 Eisenstadt/Kismarton
