Angela Marsons az egyik pillanatról a másikra tört be a krimi élvonalába Elfojtott sikoly című regényével. Főszereplőjét, Kim Stone felügyelőt a világ minden táján imádják, most magyarul is megjelent Marsons második regénye, az Ördögi játszmák. Ennek kapcsán beszélgettünk az írónővel.
Angela Marsons: Ördögi játszmák (Evil Games). Fordította: Dr. Imre Balázs. General Press, 2016.
A honlapodon egy cikk fogadja a látogatót, amelyben a publikáláshoz vezető utadról írtál, és olyan mintha lelkesítő nyílt levél lenne a világ minden amatőr írójának. Miért érezted fontosnak, hogy írj a visszautasítás éveiről?
Az Elfojtott sikoly című regényemnek hihetetlen volt a fogadtatása; az olvasók, a bloggerek és a kritikusok is a szívükbe fogadták Kim Stone felügyelőt. Fontosnak tartottam arról beszélni a feltörekvő íróknak, hogy ne csüggedjenek, a siker nem jön egyik napról a másikra, nekem is sok évbe telt, mire a munkáimat megoszthattam a közönséggel. Szeretnék minden írót arra biztatni, hogy ne adják fel az álmukat, legyen az bármennyire nehéz, mert bármikor beérhet a gyümölcse.
Több interjúdban is olvastam, hogy fontos volt számodra, amikor rátaláltál Kim Stone karakterére, és amikor úgy döntöttél, hogy a történetek Black Countryban fognak játszódni, ahol magad is laksz. Emlékszel a pontos pillanatra, vagy ez egy hosszabb folyamat volt?
Kicsit indulatból kezdtem el írni az Elfojtott sikolyt. Éveken keresztül írtam könyveket úgy, hogy próbáltam azzal kalkulálni, hogy a kiadók biztosan minden szempontból elfogadható hősöket szeretnének látni a regényekben. A számtalan elutasítás után elhatároztam, úgy és olyan könyvet írok, amilyen igazán belőlem jön, ekkor kezdett Kim Stone karaktere formálódni. Egy kicsit attól tartottam, hogy elszáll a lelkesedésem írás közben, ehelyett viszont egyre inkább éreztem a megfelelő hangütést és a történetet. Írás közben egyre több történet és megoldandó ügy jutott az eszembe annak ellenére, hogy még fogalmam sem volt róla, hogyan fogadják majd Kim Stone-t az olvasók.
Eleinte tartottál attól, hogy Kim Stone-t tökéletlensége miatt nem fogják szeretni az olvasók, viszont pont mintha ez lenne a siker kulcsa. Te is így látod?
Egyetértek. Én is jobban szeretek olyan főhősökről olvasni, akik egy kicsit mások az átlagnál. Persze azt is tudtam, hogy Kim Stone-t nem szeretheti mindenki, de ez a való életben is így van. Nem szerethet mindenki mindenkit. Néhány kiadó egyébként próbált kapacitálni arra, hogy kicsit puhítsak a főszereplőmön, de úgy éreztem, hogy maradnom kell az én elképzeléseimnél.
Kim Stone önmagában is izgalmas szereplő, de kapott maga mellé Bryant személyében egy igazán különleges kollégát is. Nehéz volt Kim mellé munkatársakat találni?
Kim és Bryant jeleneteit a legizgalmasabb megírni. Az elején tisztázni szerettem volna, hogy semmi esély köztük szerelmi viszonyra, így az olvasók sokkal inkább élvezhetik kettejük évődését. Ez arra is jó lehetőség, hogy egy kis humor segítségével könnyítsek a sötét hangulatú regényeken. A Kim körül levő szereplők arra is alkalmasak, hogy személyiségének más aspektusait villantsa fel akkor, amikor különböző emberekkel találkozik. Stacey-vel egy kicsit anyáskodnia kell, Dawson pedig rengeteget tanul Kimtől.
Az egyik magyar olvasód azt írta, hogy már teljesen beleunt a krimikbe, azonban a te könyvedet alig bírta letenni, annyira imádta a szereplőket. Szerinted Kim Stone képes akár újra megszerettetni a krimiket az olvasókkal?
Ezen egyáltalán nem gondolkodtam az elején, de én is sok üzenetet kaptam olyan olvasóktól, hogy kicsit már megcsömörlöttek a krimiktől, vagy éppen most fedezték fel ezt a műfajt, szóval szerintem Kim képes lehet erre.
Most jelent meg magyarul a második regényed, amelynek címe Ördögi játszmák. Ebben szó van nemi erőszakról, gyermekmolesztálásról, és a pszichológia erejéről is, amit nem csak pozitívan lehet használni. Mi inspirálta ezt a regényt?
Szeretek olyan regényeket írni, amelyeknek erős nők a főszereplői. Szerettem volna látni, hogyan birkózik meg Kim egy hasonlóan intelligens és erős akaratú ellenféllel; és a szociopatás személyiségzavart is a tényleges formájában akartam bemutatni. Ezeket az embereket túlságosan gyakran ábrázolják valamilyen gyengeséggel, ami egyszerűen nem felel meg a valóságnak. A kegyetlen és rideg tulajdonságokat mindenképpen egy nőben szerettem volna megtestesíteni, még akkor is, ha ezek a problémák egyáltalán nem nemspecifikusak – ő lett Kim ellenfele ebben a könyvben.
Angolul most jelent meg az ötödik Kim Stone-regény, és azt mondtad, hogy egyáltalán nem fáradtál még bele.
Ez azért lehet, mert tényleg mindig is ezt szerettem volna csinálni. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy azzal foglalkozom, amit szeretek és ugyanakkor a munkámnak nevezhetem. Tényleg hálás vagyok minden egyes napért, amikor Kim Stone történeteivel foglalkozhatok, és az olvasók még mindig ugyanúgy élvezik, mint én. Minden regény egy másik kaland, és rajtuk keresztül én is sokat tanulok Kimről, a munkatársairól és magamról egyaránt.
Magad is nagy krimifaló vagy, a kedvenceid listáját könnyen megtalálhatjuk, de mi volt az utolsó nem krimi, ami teljesen elvarázsolt?
Renita D’Silva regénye (A Mother’s Secret), egyszerűen képtelen vagyok letenni az ő könyveit. Ahogyan megjelenik egy új könyve, már olvasom is! Az ő regényei a családi kapcsolatról szólnak, titkokkal és árulással átszőve. Renita könyvei szuggesztívek, érzelmesek és teljesen elfeledkezek magamról olvasás közben.
A mostani terv szerint még tizenegy Kim Stone-regény fog megjelenni. Mi lesz utána?
Boldogan fogok Kim Stone-regényeket írni, amíg az olvasók is kíváncsiak rá. Úgy érzem, hogy Kimen és munkatársain keresztül olyan témákat boncolgathatok, amelyek engem is végtelenül izgatnak, és közben az olvasók számára is szórakoztató utazásokat kínálok.
