Korábban jön el a világvége, mint gondoltuk – új elmélet az univerzum sorsáról
A legfrissebb számítások szerint az univerzum „csak” 10⁷⁸ év múlva pusztul el
Az univerzum vége már nem olyan messze van – csillagászati értelemben
Tíz a hetvennyolcadikon év. Egy olyan szám, amit még leírni is nehéz felfogni, nemhogy értelmezni. Mégis, ez az új becslés az univerzum halálának időpontjára – és ez a korábbi számításokhoz képest, amelyek tíz az ezeregyszázadikon évvel számoltak, szinte „hamarosan” elérkezik. Legalábbis a hollandiai Nijmegen Radboud Egyetem három tudósa – Heino Falcke asztrofizikus, Michael Wondrak kvantumfizikus és Walter van Suijlekom matematikus – erre jutott közös kutatásukban, amelyet a Phsy.org tudományos portál ismertetett.
Fehér törpék és az univerzum utolsó fényei
A kutatás középpontjában az univerzum leghosszabb életű égitestjei, a fehér törpék álltak. Ezek a csillagmaradványok, amelyek a Naphoz hasonló csillagok életének végső állomásai, évmilliárdokig képesek fennmaradni. A tudósok Stephen Hawking elméletére, a Hawking-sugárzásra alapozták modelljüket. Ez az a kvantumfizikai folyamat, amely szerint még a fekete lyukak is lassan „elpárolognak”, azaz tömegüket apró részecskék formájában sugározzák ki az űrbe.
A meglepetést az jelentette, hogy a tudósok szerint ez a folyamat nemcsak a fekete lyukakat érinti, hanem bármilyen, gravitációs mezővel rendelkező objektumot. Tehát a neutroncsillagok, sőt még a fehér törpék is lassú párolgásra vannak ítélve – és ezzel együtt az univerzum összes anyaga.
A sűrűség határozza meg a párolgást
A kutatás szerint a párolgás sebességét nem más, mint az égitest sűrűsége határozza meg. Ez a felismerés lehetővé tette a fehér törpék eltűnésének kiszámítását, és végső soron annak az időpontnak a becslését, amikor az univerzum utolsó égitestei is feloszlanak – és semmi sem marad, csak hideg, sötét űr.
„Az univerzum vége sokkal hamarabb jön el, mint várták, de szerencsére még mindig nagyon távol van” – fogalmazott Heino Falcke, a tanulmány vezető szerzője.
Az emberiségnek más gondjai lesznek előbb
Walter van Suijlekom matematikus szerint azonban nem érdemes aggódni a világvégéről szóló hírek miatt – legalábbis rövid távon. Hiszen bolygónk jövője már jóval korábban eldől: a Nap nagyjából egymilliárd éven belül annyira felmelegszik, hogy az óceánokat felforralja, majd nyolcmilliárd év múlva vörös óriássá válva elnyeli a Földet.
A kérdés tehát nem az, hogy az univerzumnak vége lesz-e – hanem az, hogy mi addig meddig jutunk el. A világvége kérdése örök filozófiai és tudományos téma, a jelenlegi kutatás pedig arra emlékeztet minket, hogy még az örökkévalónak hitt világegyetem is végességgel bír. Az emberi időskálán belül ez persze semmit sem változtat – de a csillagászati időben egy új, figyelemre méltó pontot jelöl.
