Végső búcsút vettek pénteken Havasi János Herczeg Ferenc-díjas újságírótól, szerkesztőtől családtagjai, barátai, tisztelői a Tolna vármegyei Kaposszekcső evangélikus temetőjében, ahol a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. néhai rádiós médiaszolgáltatási igazgatója a gyermekkorát töltötte.
Havasi János május 7-én, életének 72. évében hunyt el Pécsen.
Hamvai előtt a család nevében fiatalabb fia, Havasi Dániel mondott búcsúbeszédet.
Szava szerint a rokonok és ismerősök mellett sokféle világnézetű barátai és munkatársai is búcsúznak tőle. „Nyitottsága, kompromisszumkészsége lehetővé tette, hogy őszinte érdeklődéssel forduljon mások felé” – fogalmazott.
Azt mondta, édesapja idő előtt távozott, tele tervekkel, de emléke itt marad; „hátrahagyott öröksége nem egyhamar fog elhalványulni”.
Arról is beszélt, hogy Havasi János sohasem tekintette hátránynak vidéki származását, csak előnyeit hangoztatta: a közösségi életet, a természetközeliséget, a hagyományos értékeket, az erős gimnáziumot.
Mint mondta, fiatalon a közösség oszlopos tagja volt, joghallgató létére újságot szerkesztett, régészkedett, falukutatásban vett részt, zenekarokban játszott, és örök fiatal volt halála előtt is.
„Olyan apánk volt, aki jelen volt az életünkben, és akinek az életében mi is jelen voltunk. Mindig itt lesz velünk, nehéz felnőnünk hozzá, de példaképként mindig magunk elé állíthatjuk” – emelte ki.
Aradi András esperes igehirdetésében azt mondta, úgy ismerte Havasi Jánost, „mint aki az életet szolgálta”, újságíróként, hadisírkutatóként, a délszláv háború dokumentaristájaként az embert kereste.
Szűcs Eszter kaposszekcsői lelkész Havasi János életútját ismertetve elmondta, 1952. július 12-én született Havasi Dezső evangélikus lelkész és Havasiné Frank Irén gyermekeként. Kaposszekcsőn nőtt fel, a Pécsi Tudományegyetem jogi karának elvégzése után újságírást tanult. Kezdetben a Dunántúli Napló, a Jelenkor és az általa alapított A Helyzet című lapoknál dolgozott újságíróként, főszerkesztőként. Ezután a Művelődési és Közoktatási Minisztérium sajtóosztályának vezetője, majd a párizsi Magyar Intézet sajtókapcsotokkal megbízott igazgatóhelyettese lett. 1995-től a Duna Televízió tudósítója, majd közönségszolgálati igazgatója, 1999-től 2004-ig a Magyar Televízió Aranyfüst című magazinjának szerkesztőségvezetője, ezután 2010-ig a Regionális, Kisebbségi és Határon túli műsorok főszerkesztője volt. 2010-ben az MTVA közéleti főszerkesztőjévé nevezték ki.
2012-től a határon túli kapcsolatokért felelős kabinetvezető-helyettesként, illetve a Kós Károly Kollégium titkáraként dolgozott; 2015 októberétől a Párizsi Magyar Intézet igazgatója, a magyar nagykövetség kulturális tanácsosa, majd 2020. január 1-jétől a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. rádiós médiaszolgáltatási igazgatója volt.
2013-ban jelent meg Lánykák, az idő eljárt című munkája, amelyet édesanyja elmesélése, levelei és saját helyszíni kutatásai alapján írt. A könyv alapján forgatták a 2018-ban bemutatott Örök tél című történelmi filmdrámát, amely a Magyarországról szovjet lágerekbe hurcolt magyar embereknek állít emléket.
Munkáját 2009-ben a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója Sándorov Péter-díjjal ismerte el, 2010-ben a Magyar Hadisírgondozásért kitüntető címben részesült, 2019-ben Párizs városa nagyérmének ezüst fokozatával tüntették ki; 2020-ban a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét vette át, 2021-ben Herczeg Ferenc-díjat kapott. Ugyanebben az évben lett Kaposszekcső díszpolgára.
Havasi Jánost a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. és az MTVA saját halottjának tekinti.
