A Nyugat-Szicília San Pantaleo szigetén található, mintegy 2500 éves múltra visszatekintő szent édesvízi medencének a csillagokkal való összehangoltságát derítették ki régészek.
A medencét először az 1920-as években tárták fel az ősi Motya szigetváros romjai között, ami az i. e. első évezredben egy nyüzsgő föníciai kikötő volt. Eredetileg úgy vélték, hogy ez a jellegzetesség egy „Kothon” volt – egy mesterséges kikötő -, mivel hasonlóságot mutatott a közeli Karthágó ősi katonai kikötőjével, de az újraelemzés kiderítette, hogy ez a feltételezés téves.
A kutatást Lorenzo Nigro, a római Sapienza Egyetem régészprofesszora végezte a Szicíliai Felügyelőséggel együttműködve.
Nigro professzor elmondta, hogy a korábbi kutatások helyén egy Ba’al-templomot találtak a Motya Kothon szélén, amelynek központi eleme a szent medence volt. Ez a váratlan felfedezés szükségessé tette a Kothon 2010-ben kezdődő újbóli vizsgálatát. A Kothonon belül teljesen lecsapolták és feltárták a mesterséges medencét.
Az ásatások során kiderült, hogy a medence nem szolgálhatott kikötőként, mivel nem volt összeköttetésben a tengerrel, hanem természetes források táplálták. A medence hosszabb és szélesebb volt, mint egy modern olimpiai úszómedence, így ez volt az egyik legnagyobb szent medence az egész ókori Földközi-tenger térségében.
A régészek további templomokat is találtak a Kothon mellett, valamint sztéléket, oltárokat, áldozati adományokat és egy talapzatot a tó közepén, amelyen egykor a gyakran termékenységistennek tekintett Ba’al szobra állt.
A szakértők szerint ezek a jellemzők együttesen megerősítik, hogy a „Kothon” nem kikötő volt, hanem egy szakrális medence a klasszikus kor előtti Földközi-tenger egyik legnagyobb kultikus komplexumán belül. A helyszín feltérképezése azt is megmutatta, hogy a medence a csillagokhoz volt igazítva.
