2024. március 1-jén avatták fel Kormos István (1923–1977) emléktábláját a Magyarországi Evangélikus Egyház székházában, az Esterházy Péter és Gitta Könyvtár épületénél.
Az ünnepségen Prőhle Gergely köszöntötte a megjelenteket, az avató beszédet Várady Szabolcs mondta el. Az eseményen közreműködött Mácsai Pál, zárszót mondott és áldást adott Fabiny Tamás püspök. A Magyarországi Evangélikus Egyház és az Evangélikus Országos Gyűjtemény szeretettel várta az érdeklődőket március 1-jén, pénteken 15 órakor a Szentkirályi u. 51.-ben.
Kormos István a magyar gyermekirodalom meghatározó alakja, József Attila-díjas (1955, 1972) és Radnóti-díjas (1977) költő, műfordító. Ki ne ismerné Vackort az első béből? A pisze kölyökmackó történetének megálmodója dolgozott biciklista kifutóként, tisztviselőként, lektorként és dramaturgként, amíg 1950-ben az Ifjúsági, később Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadóhoz nem került szerkesztőként.
Verses meséi, népmese-feldolgozásai, gyermekversei és meséi még ma is helyet kapnak a gyerekszobák könyvespolcain. Korai költészetében a népi hagyományokat követte, melyek később egybeolvadtak nála a modern francia líra vívmányaival. Műfordításaiban a francia és orosz irodalmat tolmácsolta. Csukás István így beszélt róla K. I., aki voltam című tanulmányában:
„Kormos igazi műfaja, megnyilatkozása a dal volt. Tehetsége a ritka tehetségek közül való, amely eldúdolja, elzümmögi a fájdalmat; muzsikálva, hogy elviselhessük.”
Kormos István születésének századik évfordulójára jelent meg a Piros delfinek című válogatáskötet a Trend Kiadó gondozásában. Elemi erejű metaforákkal, rejtelmes tájakkal, lényekkel, tárgyakkal és szavakkal átszőtt lírája érzékenyen szólítja meg az olvasót.
