Szemtelenül fiatal, rendkívül energikus, és valami olyasvalamit tud, amit nagyon kevesen. Lahav Shani izraeli karmestert most láttam először élőben, de azonnal elkezdtem tudakozódni felőle, amint a koncertről hazaértem. A Müpában a Budapesti Fesztiválzenekar élén állt, és Sibelius valamint Rachmaninov művein kívül egy izraeli zeneszerző, Cvi Avni művével is megismertetett minket. De nem is a koncertről szeretnék elemzést adni, hanem arról, amit az izraeli csodagyereknek titulált karmester művel a zenekarral és aktuális közönségével.
Leonard Bernstein adta azt a rendkívül érzékletes képet a karmesteri munkáról, hogy azt úgy kell elképzelni, mintha a zenekar minden tagjától indulna egy láthatatlan szál a karmester kezéhez. Ő összefogja ezeket a láthatatlan szálakat, és kézmozdulataival mozgatja az összeset.
Ám Shanit nézve az embernek az az érzése támad, hogy ezek a szálak nem csak a kezéhez, de egész testéhez kapcsolódnak, és ő minden izmával, a testfelületének minden apró részével vezényel. A dobütéseket látom nemcsak a lábában, de még a derekában is, minden mozdulata együtt hullámzik, él a zenével. Hiába csak a hátát látom (sajnos), mégis el tudom képzelni, hogy arcizma minden rándulásával jelez valamit a zenekarnak.
Mint rendszeres komolyzenei koncertre járó, sokfajta karmestert láttam már, de amit ez a mindössze harmincöt éves, Tel Aviv-i születésű férfi tud, olyat csak nagyon ritkán lehet látni.
Itt például az Izraeli Filharmonikusokat vezényli:
Bennem már az is őszinte csodálatot és tiszteletet ébreszt, ha egy karmester kotta nélkül lép az emelvényre, Lahav Shani zeneileg rendkívül bonyolult műveket ráz ki látszólag a kisujjából, és ez a kép most azért is igen érzékletes, mert sokszor még karmesteri pálcát sem használ. A teljes kotta minden apró finomságával a fejében van, mit neki egy hegedűverseny vagy Rachmaninov utolsó műve, a Szimfonikus táncok, amely bizony jócskán feladja a leckét zenésznek és karmesternek egyaránt.
Olyan remek mesterei voltak, mint Zubin Mehta és Daniel Barenboim, így valóban a legjobbak útmutatásait követhette, és fiatal kora ellenére válthatta Zubin Mehtát az Izraeli Filharmonikusok élén. Mivel nagymamája magyar gyökerekkel is rendelkezik, így reményeim szerint sokszor láthatjuk még őt magyar színpadokon. A koncert előtt egy interjúban így nyilatkozott erről:
„A nagymamám Csehszlovákiában született, és igen, Magyarországon nőtt fel, és itt is maradt egészen a negyvenes évek közepéig. A második világháború alatt életveszélyben, bujkálva élte túl a szörnyűségeket Budapesten. A háború után elhagyta Magyarországot és Izraelbe ment, de szoros kapcsolatban maradt ezzel az országgal. Gyerekkoromban szinte minden évben Budapestre utaztunk, amit nagyon élveztem.”
A Fesztiválzenekarral sem az első kooprodukció volt ez, 2019-ben már játszottak együtt, és akkor is megnézte őt a nagymama személyesen is.
A zenész családból származó Shani zongorázik is, de a nagybőgő sem áll távol tőle, Zubin Mehta zenekarában ezen a hangszeren játszott. Nagyon érzékletesen beszélt egy 2022-es podcastben arról, hogy mit gondol a vezénylés és a hangszeres játék közötti legfőbb különbségnek:
„Amikor vezényelsz, mindig másoktól függsz. Megvannak ugyan a zenei ötleteid, és mozgathatod olyan gyorsan a kezedet, amennyire csak akarod, de az mégsem ad ki hangot. A zenészeknek szeretniük kell azt, ahogyan vezényelsz, és egyet kell érteniük veled. Meg kell győznöd őket, és akkor lehet, hogy úgy játszanak, ahogyan te gondolod, hogy játszaniuk kellene. Viszont amikor zongorázol, te magad vagy a billentyűzet, ilyen egyszerű az egész. Ha jó formában vagy, és ha gyakorolsz, jó esély van rá, hogy képes vagy megszólaltatni az általad elképzelt hangot. Szerintem nagyon egészséges megőrizni a fizikai kapcsolatot a hanggal, a hangszerrel karmesterként, mert nem szabad elfelejteni, hogy mit is jelent a zenészek számára egy-egy zenemű hangjainak a megszólaltatása. Nem csak arról van szó tehát, hogy a zenészek azt csinálnak, amit te akarsz, és azt teszik, amit te mondasz nekik. Mivel ők a hangszereik által fejezik ki magukat, így ez az egész egy együttműködés lesz. De ha egy karmester gyakran játszik egy hangszeren, akkor nem veszíti el ezt az érzést, és nem veszíti el azt az érzést sem, hogy mit jelent mások számára megszólaltatni egy hangszert.”
Zongoratudását most a Schindler listája című film híres betétdalának eljátszásával mutatta meg a Müpa közönségének. A hangszeren már hat éves kora óta játszik, és tudását Berlinben tökéletesíthette. Ha belenézünk ebbe a videóba, nem csak vezényelni, de zongorázni is láthatjuk őt, itt épp Prokofjevet játszik:
Számos külföldi tapasztalattal rendelkezik, volt a Bécsi Szimfonikus Zenekar első vendégkarmestere és a Rotterdami Filharmonikus Zenekar vezető-karmestere, járja a nagyvilágot és neves zenekarokat vezényel, évente összesen mintegy kilenc hetet tölt Izraelben vezényléssel. 2013-ban nyerte meg a Nemzetközi Gustav Mahler karmesterversenyt, azóta sikere töretlen.
Shani kitűnő példája annak az új zenei generációnak, amely szeretne és mer is újítani, a nagy elődök hagyományainak megőrzése mellett. Figyeljünk rá, szerintem sokat fogunk még róla hallani, addig is érdemes nézni-hallgatni a video- vagy hangfile-megosztókon fellelhető felvételeit.
Anna előző írása a berlini szilveszteri koncertről
