A supedlalében akkor van elegendő halszelet, ha megáll benne a kanál, ha elborul, akkor még mehet bele a hal – és ez csak egy azokból a régi halászhagyományokból táplálkozó főzéstechnikai útmutatókból, amelyeket Zákonyi Botond új könyvében, a Supedlalé és a teflonos keszeg avagy Balatonból bográcsba címűben olvashatunk.
Pontosabban halfőző szakácskönyvében. Azért használom óvatosan ezt a szót, szakácskönyv, mert az újkori könyvkiadás hagyományai szerint többnyire szuper optikákkal fotózott színes könyvekre gondolunk. De aki ismeri Zákonyi Botond világát, az jól tudja, mindez távol áll tőle. A Balaton, a horgászat, a halászat, a halak szerelmesének, és merem állítani, egyik legjobb ismerőjének életpályáját szorgalmasan, következetesen és hitelesen építette fel, és amelynek legújabb állomása, most már kimondom, egy halfőző szakácskönyv.
De még mindig nem vagyunk pontosak, mert ez a szakácskönyv úgy kínálja magát olvasásra, ahogyan csak Botond tud mesélni, főzős történetek ízesen, tóparton, nádkunyhó mellett, domboldalon, átitatva a halkészítés történelmi idejével.
A könyv elején átvesszük a bográcsozás alapelemeit, a fa és a kés kiválasztásától az irdalásig, és a Tüskevár hangulatában utazva körbejárjuk a Balatont, hol, kivel, miből készült bográcsos, de a finom borokat és pálinkákat is a szánkban érezzük.
Fölkerül az étlapra az angolnapaprikás, a pácolt amur, a bőrös halászlé, a göngyölt, pácolt garda, a karácsonyi kék hal, a pontyfasírt, a csuka mundérban, a tízujjas balin, a kecsegekompót, fogas szerényen és gazdagon, halászlék tájegységekre bontott ízvilága, az utolsó fejezetekben megérkezünk a tengerhez is, hogy a tengeri halfőzésből is ízelítőt kapjunk. És persze még előtte kiderül a címadó szerzeményről, hogy mi is az a teflonos keszeg, amit eleinte telefonos keszegnek olvastam, pedig, tegyük hozzá, ez a könyv inkább a természetvágyó, csendes emberek olvasmánya.
Erre hangol a könyv előszavában az író, amikor néhány megindító mondatban Fekete Istvánt idézi:
“Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyet kívánok. Hívó lámpafényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet és kevés embert. De az aztán Ember legyen!”
Hasonlóképpen járunk jól, mint tettük azt előző művénél (Parti szél), ha meghallgatjuk magát a szerzőt, Zákonyi Botondot, mit gondol a most megjelent könyvről az utószóban. (Nem mellesleg a könyv ajánlását Straub Dezső színművész írta, aki jó ismerője Botond életének, műveinek.)
Manapság mindenki szakácskönyvet ír, tegyük hozzá, nagyszerűeket. Ám az élet úgy hozta, hogy számos halas és természetvédelemről szóló filmnek lehettem szövegírója, szerkesztője rendezője. A helyszínek változatosak voltak a Balaton partjától az óceánig, a dzsungel sűrűjéig, Szibéria folyóitól a tátrai patakokig. Ahol a nap végén enni kellett. Gyakorló horgászként túl voltam az egyszerű halászlé elkészítésén, a keszeg és garda nyársalásán, ropogósra sütésén, így nekem jutott az alkalmi séf szerepe.
Többször körbejártam a Balatont autóval, kerékpárral, gyalog. Jóban vagyunk. Manapság már lassabban járok, több idő jut barátokra, újakra, akik főznek. Így kezdődött. Evés közben jön meg az étvágy -szokták mondani. Igaz ez a receptgyűjtésre is, nemcsak a nagymamák megsárgult receptjei, de az újak is inspiráltak. Így leltem rá a törpeharcsa-paprikás szegfűszeggel vörösborosan leleményére, a boros puliszkás compóra, a Kisfaludi csukapörköltre juhtúrós csuszatésztával, a paloznaki rakott küszre, a halászok által főzött supedlalére, ami halászlé a javából, a teflonos keszegre és társaikra. Külföldi forgatásaink kapcsán volt alkalmam ellesni a paraguay indiánok hallevesének (Pira caldo) receptjét. Spanyolországban megtanultam az ottani halleves főzését, amelybe a végén dalmát cseresznyéből készült likőr is került! Boszniában citromos-rozmaringos pért faltam, a Drávaszögben olyan paprikás halat ettem, amit zsírpapírba csomagolva vásárokban árultak. A Neretva deltájában nyársra húzott angolna tett a hívévé, a Maldív-szigeteken aprított füstölt tonhal reszelt kókuszdióval, citrommal, hagymával mutatott rá a tonhal sokszínű felhasználására..
A könyv többségében az én szűkebb pátriámról, a Balatonról, halászairól, horgászairól, halairól szól, sütésről-főzésről, sátor előtt bográcsban, hegyoldalban nyársra húzva, pincesoron tepsiben, a Berek rejtekén nádkunyhó előtt.
Zákonyi Botond
A könyvet a Püski könyvkiadó forgalmazza Bp. I. ker Krisztina krt. 26.
