Urbán András rendező munkássága áll az ötödik alkalommal megrendezett szarajevói színházi fesztivál, a péntekig tartó Sarajevo Fest középpontjában.
A fesztivál idei alcíme: Mi marad?. Ez az alcím a nagyon gyorsan változó világválságokra utal, arra, hogy már „semmi sem szent”, de ha „minden elvet eltaposunk”, akkor mi marad – veti fel a kérdést Haris Pasovic fesztiváligazgató.
A szemlével egy időben nemzetközi színházi fórumot is tartanak, amelyen több mint 30 európai rendező, producer és színházi vezető vesz részt. A fórum témája a Kelet- és Nyugat-Európa közötti kulturális együttműködés.
A péntekig tartó rendezvényen két olyan előadást mutatnak be, amelyet Urbán András rendezett.
Az egyik Végel László Neoplanta című regényének adaptációja, amelyet 2014-ben mutatott be az Újvidéki Színház, és amelyet számos fesztiválon díjaztak, a másik pedig Urbán András legújabb rendezése, A hallgatás poétikája a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház művészeinek előadásában.
Ez utóbbi előadás a színházi hanggal, a hangtól a szóig terjedő úttal foglalkozik. Az előadásnak nincs szövege, arra törekszik, hogy bemutassa, milyen hatással vannak a színházi nézőre a különböző hangok, zörejek, morajok.
A hallgatás poétikája után, december 1-jén Haris Pasovic fesztiváligazgató beszélget Urbán Andrással a rendező tevékenységéről, színházi víziójáról, elképzeléseiről, terveiről.
Nemrég írtunk Urbán András rendezőzőről, akkor a Szabadkán kezdődő Desiré Central Station kortárs nemzetközi színházi fesztivál kapcsán:
Legyen már vége valaminek! – kezdődik a szabadkai színházi fesztivál
