Egy ódon bérház a zegzugos lépcsőfordulókkal, pincével, padlással, gangokkal és mindenféle lakóival már önmagában is elég izgalmas világ, hát még ha van a háznak saját macskája és banyája is, akkor garantált a varázslat és a csoda!
Szeptemberben újra megjelent a Móra Kiadónál Böszörményi Gyula Lopotnyik című mesekönyve.
Hogy mennyi történetet rejt egy omladozó négyemeletes bérház, azt csak a falak tudják, meg Lopotnyik, a kopott szőrű, tépett fülű, töredezett bajszú kalandkereső macska. Böszörményi Gyula mesekönyvében 12 történeten át nyomozhatunk Lopotnyikkal és kis segítőjével Lucával, hiszen egy öreg házban mindig történik valami.
Böszörményi olyan világot hozott létre, ahol a legnagyobb természetességgel keverednek a hétköznapok nyűgjei a varázslattal. Senki sem lepődik meg, hogy a macska beszél, a ház liftje egy feladott álláshirdetésre jelentkezik és egy tolókocsis kisfiú pedig előre látja a jövőt. A ház zárt világa pont így hiteles, és az első betűtől az utolsóig szerethető.
Mint minden magára valamit is adó, roskadozó bérháznak, a Pukkancs utca 5-nek is van saját banyája, a zsémbes és félelmetes Topsics néni, akit Lopotnyik, a macska egy-két jól irányzott dorombolással könnyedén megszelídít és mindig sikerül rávennie a banyát, hogy különböző varázslatokkal húzza ki a lakókat a slamasztikából. Bár a mesék külön-külön is abszolút megállják a helyüket, ha egymás után olvassuk a történeteket, akkor kiderül, hogy a bérház lakói valódi közösséggé válnak a könyv végére, hála Lopotnyiknak és Lucának.
Amit még mindenképp említeni kell, az a könyv zseniális nyelvi humora, tele szójátékokkal és sajátos szóalkotásokkal. Látszik, hogy Böszörményi tobzódott az általa megalkotott nyelvben és a furcsa szavak pont olyan természetességgel simulnak a mondatokba, ahogy Topsics néni felül a seprűjére, hogy elrepüljön a kerületi banyaklubba. Elég csak a címeket vagy a mesék felütését elolvasni, hogy az embernek megjöjjön a kedve a humoros történetekhez. Például így kezdődik a Lopotnyik és a Mikulás-csíny című fejezet:
„Tudod-e, miként esett az a rémeset, mikor egyetlen kajla macskabajuszon függött a világ összes gyerekének boldogsága?”
Böszörményi saját magát is beleírhatta a Pukkancs utca 5. varázslatos világába. KisCsiga és családja a tizedik fejezetben érkezik a ház lakói közé, a kisfiú kerekesszékben ül és lift híján el sem hagyhatja az emeletet. Egy régebbi interjúban így mesélt az író a gyermekkoráról:
„Másfél szoba, ennyi volt a világom. Szabadságnak ott volt az erkély, ahová kiültem nézni a téren játszó gyerekeket. Levelet írtam nekik, hogy „sziasztok, itt vagyok fent, barátkozzunk”, a papírból repülőt hajtogattam, útjára bocsátottam. És aztán! És aztán semmi nem történt, pedig még sok-sok papírrepülőt írtam tele és hajtogattam meg és bocsátottam útjára, de legföljebb fölkapták, rápillantottak, eldobták. Az élet nem mese.”
Az élet valóban nem az, és ezért is olyan jó elmerülni a Pukkancs utca világában, ahová, ha kell, Luca, Lopotnyik és Topsics néni bármikor intéznek egy beszélő liftet, hogy KisCsiga is szabadabban mozoghasson.
Böszörményi Gyula az olyan nagy mesélők közé tartozik, mint Csukás István vagy Lázár Ervin. Tökéletesen beszélte a gyerekek nyelvét, miközben a történetek a felnőtteket is rabul ejtik, könyve egyszerre szórakoztató, nevettető és szívfacsaró. Mesei öröksége olyan kincs, amely még rengeteg gyermeket és felnőttet fog elrepíteni a csodák világába.
Böszörményi Gyula a Librarius 2010-es indulása óta egészen 2022-ben bekövetkezett haláláig munkatársunk volt. Remek, egyedi hangú írásait az archívumunk őrzi.
