Konkretizmus és vizualitás: a Magyar Műhely köréhez tartozó kísérleti tendenciák
1. Bevezető
A Magyar Műhely jelentősége a hatvanas évekbeli indulástól napjainkig érzékelhető. Országhatárokon átívelő sokszínű kultúraszervezői tevékenysége nem csupán kézzel fogható eredményeket hozott. A „Magyar Műhely és köre” kifejezés több korszakot magába foglaló, egyenletes fejlődési ívet leíró szerveződésre utal, amelynek hatása túlmutat a színvonalas folyóiratén. Szellemi műhelyként lehetőséget adott kultikus nyugat-európai szerzők bemutatására, elősegítette az itthon alig publikáló magyar írók megjelenését, emellett számos hiánypótló kötetet adott ki. Dolgozatomban a Magyar Műhely jelentőségének a magyar és az európai irodalom kontextusában történő vizsgálatára teszek kísérletet. A folyóirat 1962-es alapítása óta eltelt több, mint 50 év fordulatokban gazdag időszak volt, ezalatt mindvégig a lap az alapító szerkesztőgárda által képviselt szellemiséghez hűen működött. A változó idők és a változó politikai helyzet olykor alkalmazkodásra késztették a Magyar Műhelyt is. A lap története során több ponton érzékelhető egyfajta szemléletváltás, ez olykor a szerkesztőgárda „vérfrissítésével” vagy új témák, új művészeti ágak felé nyitással járt együtt. Az elmúlt évtizedek kísérleti irodalmi irányainak bemutatása és a mai kultúra jelenségeinek kritikai olvasata egyaránt jellemzi a folyóiratot, így a történeti áttekintés mellett előremutató kitekintésre is lehetőséget ad.
Jelen vizsgálódásom fő iránya a Magyar Műhely viszonya a kísérleti költészeti tendenciákhoz. Milyen szerephez jutnak a folyóirat története során a konkrét- és vizuális költészet irányok? Hogyan illeszthető a lap profiljába az efféle kezdeményezések bemutatása, felkarolása? A Magyar Műhely kimondottan pártolta a konkrét és vizuális költészet megjelenését, átmenetként a képzőművészeti irányok szerepeltetése feléi.
Az ide vezető döntések háttere foglalkoztat: milyen kezdeményezések és igények hatottak a vizuális művészet hangsúlyosabb reprezentációja felé?
Elemzésemet a Magyar Műhely életében kulcsfontosságú szerepet betöltő alkotó-szerkesztők vizuális költészethez köthető munkáival folytatom. Sajátosan izgalmas vetülete egy csekély anyagi forrásokból működő folyóirat életének a nyomdai munkálatok kivitelezése. A Magyar Műhely esetében az elhivatott szerkesztőgárda magára vállalta az általuk alapított lap tipográfiai munkálatait, amely az évek során a lap egyedi ismertetőjegyévé vált. A különleges képi megjelenés a műhelytagok által közösen kialakított „arculatként” képviselte a lapot, sajátos aspektussal gazdagítva a tartalmi elemzést. A három alapító-szerkesztő, Nagy Pál, Bujdosó Alpár és Papp Tibor tipográfiai munkásságát a vizualitás és a konkrét költészet kapcsolódási pontjaiként veszem górcső alá.
A folyóirat eszmetörténeti jelentőségének a vizuális költészet szemszögéből történő vizsgálata további kutatások fejlődési folyamatának fontos állomása lehet. Páratlanul régóta tartó és színvonalas tevékenysége a Magyar Műhelyt a korszakalkotó lapok körébe sorolja, különös tekintettel ma is aktív, nemzetközi működésére. A Budapest-Bécs-Párizs tengelyen folyó műhelymunka és a rendszeres találkozások alkalmat adtak a helyi sajátosságok és a külföldről érkező hatások, irányzatok értékelésére, értelmezésére, a művészeti ágakon átívelő, kreatív közös gondolkozásra és alkotásra.
i MM 68/1. szám 1983.okt.15 A Magyar Műhely szerkesztősége tudatja, hogy átálltak az ofszet nyomtatásra, ami lehetővé teszi a vizuális költészeti munkák hangsúlyosabb bemutatását.
Forrás: L. Simon, László (szerk.) (2002) Magyar Műhely: 40 év, Budapest: Magyar Műhely, 143.o.
Írta: Szirmai Panni
