1918-ban, ezen a napon született Benkő Gyula, aki kis megszakítással csaknem 60 éven át játszott a Vígszínházban és több mint 100 szerepben lépett színpadra. A Színművészeti Akadémia elvégzése után, alig 20 évesen szerződött a Víghez: “Balga voltam! Fiatal! Egy kivételesen kényeztetett csikó — egy álomistállóban.” – írja Facebook-oldalán a Vígszínház, majd így folytatja:
És valóban: különösen szerencsés pályakezdés volt az övé. Sorra kapta a jobbnál jobb szerepeket, és a közönségsikert Shaw Candida és Warrenné mestersége című darabjaiban eljátszott szerepek gyorsan meg is hozták számára, majd 1943-ban főszerepet játszott Remenyik Zoltán Az atyai ház című drámájában.
A második világháború után a Radius Moziban újraindult Vígszínház nyitóelőadásban, Gorkij Éjjeli menedékhelyében Aljoska szerepét játszotta. 1946-ban Balázs Béla Mozart című darabjának címszerepében, majd Csehov Három nővérének Tusenbach-jaként láthatta a közönség.
1948 tavaszától a színház élére kijelölt háromtagú igazgatóság egyik tagja volt Somló István és Tolnay Klári mellett. Igazgatói tevékenysége ideje alatt is folyamatosan játszott.
1949-ben, az államosítást követően sok más kollégájával együtt az Ifjúsági Színház tagja lett, az itt eltöltött két évad üresjárat volt a pályáján, egysíkú, sematikusan megírt figurákat kellett játszania.
1951-ben Várkonyi Zoltán főrendező hívására az újjáépített Vígszínházban működő Magyar Néphadsereg Színházához szerződött. A színház nyitóelőadásában, Szigligeti Ede II. Rákóczi Ferenc fogsága című történelmi drámájának címszerepében volt látható. 1949-1955 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, 1962-1968 között a Színházművészeti Szövetség főtitkára volt.
Több mint félévszázados pályafutása alatt változatos szerepkörökben mutatta meg tehetségét: volt Christian a Cyrano de Bergeracban, Trepjlov Csehov Sirályában, Mercutio a Rómeó és Júliában, Márió Niccodemi Hajnalban, délben, este című kétszemélyes darabjában, Oswald Ibsen Kísértetekjében. Emlékezetes alakítást nyújtott a Háború és békében Andrej Bolkonszkij hercegként, főszerepet játszott Majakovszkij Poloska című tündérkomédiájában. 1961-ben az Orfeusz alászáll című színműben a főhőst, Val Xaviert játszotta, és ez az előadás a hazai Tenessee Williams kultusz elindítója lett. 1965-ben nagy sikert aratott Miller Közjáték Vichyben című drámája, amelyben Monceau-t játszotta, majd Euripidész tragédiájában, a Trójai nőkben Menelaoszt alakította.
Finom elegancia, a figurák megjelenítésének aprólékos kimunkálása és művészi fegyelem jellemezte alakításait. Utolsó vígszínházi szerepe Szomory Dezső Hermelinjében volt: “A lelkiismeretem, a színház iránti szeretetem ma sem hagy nyugodni: szívesen eljátszom a Hermelinben ezt a kis szerepet is. Lassan a korom, az egészségi állapotom a nagyobb feladatoktól eltávolít, de ha lesz ilyen és lesz hozzá erőm, boldogan vállalom.”
Életének hetvenkilencedik évében 1997. június 30-án hunyt el, hamvait – kívánsága szerint – „kedvenc vadászhelyén” szórták szét.
“Itt valami elromlott, valami végzetes hiba történt. A mi nemzedékünknek sokkal többet adtak át tapasztalatban, életismeretben a régiek. Nyilván mert volt erre befogadó készség. Azért is szomorú ez, mert a mi pályánk – az esetek túlnyomó többsége ezt bizonyítja – nagyon rövid életű. Kimondom: ez egy boldogtalan pálya! A természet ellen semmit nem lehet tenni. Nem lehet megkerülni az öregséget, és nincs boldog öreg színész…”
