A Borklubban még nem szólt semmit. Sokat viccelődtünk, kóstoltuk a borokat, örültünk a szép őszi időjárásnak, dicsértük a borászt, tehát minden a szokások szerint zajlott.
Megvitattuk a labdarúgó-pletykákat, visszaidéztük a bajnok kosárlabdacsapat megünneplését, és mint mindig, reménykedtünk egy még jobb sportszezonban.
Egy héttel később látom a telefon kijelzőjén, a polgármester keres. Vajon mi lehet a gond?
Te, Sanyi, mit csinálsz jövő hónap huszonharmadikán?
Jövő hónap huszonharmadikán? Egy biztos pont, megyek a Tehetséges Paksi Fiatalok díjkiosztójára, de hát veled együtt leszek, mert ti szoktátok átadni a díjakat az Atomerőmű főnökkel közösen.
Jól van, de most nem arról beszélek. Lesz a délutáni ünnepi önkormányzati ülés, ott kellene megjelenned.
Ott szoktam lenni, de ez most miért ilyen különleges dolog?
Na, akkor elmondom. Valami eszement őrült kitalálta, hogy idén te legyél a városban a Pro Urbe díjas. Ezzel még nem is lett volna semmi baj, de ráadásul mi ezt mindannyian meg is szavaztuk. Így aztán azt tudom mondani, szánj erre időt, vegyél fel valami rendes ruhát és még azt teszem hozzá, néhány szó belefér, de ne legyen hosszú, maximum két-három mondat, amit mondani akarsz. Világos minden?
Világos, de hogyhogy rám esett a választás?
Ezzel most már ne foglalkozz, túl vagyunk rajta és örülj! Meg amúgy is, rengeteg dolgom van, ne tarts föl fölöslegesen.
Úgy lesz, köszönöm a hívást, és mindent, amit kell. További szép napot!
Juhász Sándor, a kosaras golfos
Juhász Sándor korábbi írásai
