Palya Bea 2014-ben jelentette meg Nő című albumát, amely fordulópont volt az életművében. “Úgy érzem, most állt bennem először teljesen egységes egésszé össze, ami valójában vagyok” – nyilatkozta akkor. A dalok nyers őszinteséggel, évszázados zenei hagyományok megidézésével, de nagyon is kortárs módon mesélnek arról, milyen nőnek lenni.
Az Emberállat című dal például József Attilát parafrazeálja, miközben egyértelműen arról a folyamatról szól, ahogy egy nő kislányt szül; az Én Istenem egy csodaszép fél-feldolgozás a Shnirele Perele című klezmer-dalra, amelynek magyar szövege Palya Bea szerzeménye; a Szavak nélküli pedig talán a lemez legbensőségesebb darabja, egy anya szeretetáramlása a kisbabája felé, a kimondhatótól a kimondhatatlanig.
Ennek a majdnem egy évtizede született gyűjteménynek több folyománya is lett. Az egyik a folytatáslemez, a 2016-os Tovább nő, amely ugyanolyan izgalmas zenei világot, szókimondó, őszinte szövegeket, egyetemes és egyéni tapasztalatokat tár elénk, mint az elődje. A másik pedig egy koncertsorozat, amely a világ minden tájáról mutatja meg a Nőt – és mutat is egy Nőt, mindig valaki mást. Egészen pontosan olyan női előadókat, akiknek Palya Bea becsüli a munkásságát, és akikkel szívesen dolgozik együtt. A sorozat a Selymeim címet kapta, és 2015-ös indulása óta már jó pár nemzetközi előadó állt a magyar énekesnő mellett a budapesti hangversenyterem színpadán.
Az eddigi vendégek mind más gyökereket, nyelvet és zenei stílust hoztak magukkal. Çiğdem Aslan kurd, Noa jemeni-izraeli, Souad Massi algériai berber, Beate S. Lech norvég, Michal Elia Kamal iráni-török és Mayra Andrade zöld-foki énekesnők után ezúttal egy nyelvrokon, az észt Mari Kalkun csatlakozik Palya Beához. Ismeretségük Tallinnban, egy ottani Palya Bea-koncert kapcsán szökkent szárba, és hamar kiderült, hogy zenei és emberi szempontból is nagyon jól megértik egymást. “Közös kreativitás szempontjából talán az egyik legizgalmasabb »Selymeim«-alkalom lesz” – jósolja Palya Bea az április 29-i koncertről.
Na de milyen is Mari Kalkun zenéje? Dalai nagyrészt saját szerzemények: a természet csodáiból, az észt népzenéből, népi és műköltészetből, és persze maga Mari Kalkun tehetségéből születnek. Akárcsak a népköltészet, ő maga is gyakran egyensúlyozik a líra és az epika határán. Vannak dalszövegei, amelyeket költők írtak a falusi életről, az erdők mélyéről, a vidéki tájról – vagy éppen énekmondóként áll a színpadon, és valamilyen ősi történetet mesél el, amelyet talán ő maga gyűjtött össze egyik etnomuzikológiai körútján.
Ezek után nem nagy meglepetés, hogy otthon van az Észtország területén élő kisebbségek zenei hagyományai, valamint a különféle helyi dialektusok világában is. Többféle hangszeren kíséri magát, amelyeket ő maga készít.
A Selymeim szokásos menetrendje szerint a két énekesnő először külön-külön lép fel, majd együtt játszanak. Palya Bea nyilatkozatai azt sugallják, ezúttal leginkább az utóbbi részt várja.
Mari Kalkun honlapja szerint “az észt nyelvnek és dialektusainak hömpölygő hangzása meditatív hangulatot kelt, amelybe belefonódik a hagyományos éneklés, más néven regiaul, valamint a népzene is”. Vajon hogyan válaszol majd erre a magyar nyelv és a saját különleges zenei világa segítségével Palya Bea? Április 29-én megláthatjuk a Müpában!
