Az Észt Filharmónia Kamarakórusának adventi koncertje, Müpa, 2022 november 27., ahol többek között elhangzanak Arvo Pärt művei
Az év legsötétebb heteiben, az adventi időszakra készülve még azok is hajlamosak a befelé fordulásra, a spirituális élmények iránti nyitottságra, akik különben nem gyakran foglalkoznak transzcendens kérdésekkel. A koncerttermek ilyenkor műsorra tűzik a Messiást és a többi híres adventi klasszikust, és a karácsonyi egyházzene, a szent énekek és zsoltárok megérintik a zenehallgatót, aki, ha vallásos, a zene nagy érzelmeket kiváltó ereje révén még intenzívebben élheti meg hitét, de még az agnosztikus vagy éppen ateista zenerajongókat is gyakran elönti az áhítat.
„Milyen jó lehet vallásosnak lenni!”
– hallottam egyszer a Müpa kijáratánál Bach Karácsonyi oratóriumának előadása után.
Az Észt Filharmónia Kamarakórusa
A szakrális zene megkerülhetetlen kortárs alakja, a 87 éves észt zeneszerző, Arvo Pärt műveit a magyar közönség is jól ismerheti. A komponista hazánkban is járt már, legutóbb akkor láttam a Müpában, amikor 2018-ban a Fesztiválzenekar adta elő Te Deum című művét. Pärtről mindenki mindenhol elmondja, hogy olyan, mint egy szent. Ezzel nehéz lenne vitatkozni. Visszavonultan, egyszerűen él, és már a külseje, tartása, haj- és szakállviselete és pillantása is egy reneszánsz festmény szentjét idézi: tiszta, végtelenül egyszerű és nyugodt. Kikapcsolódásképp krumplit pucol, árulta el a Gramophone magazin újságírójának adott interjújában. De amit a Müpában megfigyelve és interjúit olvasva észrevehettem: Pärt ugyan valóban modern kori szent, de egyáltalán nem ájtatoskodó vagy humortalan. Finom humora, elméssége, humanizmusa folyton meg-megcsillan. A Müpában 2018-ban például láttam, amikor a páholyban közvetlenül mögötte ülő hölgyek hangos tanakodása hallatán („Arvó Part – mondta egyikük harsányan – az meg ki?”) tréfásan megvillant a szeme, és szelíden elmosolyodott.
Most ismét a Müpában csendülnek fel végtelen nyugalmat, magasztosságot és egyszerű tisztaságot sugárzó művei. Az Észt Filharmónia Kórusának előadásában a Magnificat,a Berlini mise és a Karácsonyi bölcsődal című darabokat hallgathatjuk meg advent első vasárnapján, november 27-én este a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Pärt számára, akinek művészetére „szent minimalizmusként” vagy „misztikus minimalizmusként” szokás hivatkozni, a csend éppoly fontos, mint maga a zene.
„A csend az a pillanat, amikor a legközelebb vagyok Istenhez”
– mondta. Számára a zene csupán az, ami a csendet körülveszi. A csend a lényeg, a kezdet és a vég.
„A csend lehet az is, ami rajtunk kívül van, és az is, ami az emberben van. A lelkünk csendje, amelyet még a külső zavaró tényezők sem érintenek, valójában sokkal döntőbb, de nehezebben elérhető”
– tette hozzá az NPR-nek adott interjújában.
Arvo Pärt 1935-ben született Észtországban. A sztálini diktatúrában nőtt fel, a legendás zeneszerzőnél, Heino Ellernél tanult zeneszerzést. Először szeriális zenét írt: 1961-ben komponálta meg a Maailma samm című művet, a szeriális irányzat talán leghíresebb észtországi művét, amelytől azonban azóta többé-kevésbé elhatárolódott.
„A műveim olyanok, mint a gyermekeim – soha nem tagadnám meg a korai darabjaimat, de aggódom miattuk. Nem vagyok nyugodt ezekkel a gyermekeimmel kapcsolatban”
– mondta. A szovjet hatóságok a szeriális zenét nyugatiasnak és dekadensnek tartották, és a szigorúan központosított zenei élet döntéshozói nem nézték jó szemmel Pärt művészetét. Alkotásainak többsége ráadásul már ekkor nyíltan vallásos volt – ez szintén nem volt jó pont Sztálin világában. Ezért éveken át a rádióban és a filmiparban tudott csak elhelyezkedni, miközben otthon továbbra is lázasan komponálta műveit, amelyek sokáig nem találták meg közönségüket. A hatvanas évek végén elfordult a szeriális zenétől, és a középkori egyházzenét kezdte tanulmányozni. 1976-ban alkotta meg saját stílusát, amelyet a „harang” latin nevéről nevezett el „tintinnabuli” stílusnak, és amely a mai napig jellemzi művészetét.
Pärt 1980-ban emigrált Észtországból, és 1982 és 2010 között Berlinben élt. Ma újra Észtország a hazája, ő pedig országának egyik leghíresebb alakja. Rajongótábora széles: állítólag Björk, Nick Cave és Rufus Wainwright is nagy tisztelője, de norvég metálbandákra is hatott, és az izlandi Sigur Rós együttes a koncertjei előtt rendszeresen lejátssza a Für Alina című, meditatív, tintinnabuli stílusú zongoradarabját.
Pärt gondolatébresztő, nagy hatású, szakrális, mégis mélyen humanista művészetét a honfitársai hozzák el Magyarországra Tõnu Kaljuste vezényletével. Az adventi koncert gerincét Pärt alkotásai képezik, de mellettük négy másik északi szerző művei is megszólalnak majd. Nystedt, Sibelius, Maasalo és Kreek szakrális darabjai mellett Kodály Laudes Organi című kórusműve is elhangzik.
