Vannak a nagyon népszerű Verdi-operák, amelyeket folyamatosan játszanak világszerte – és vannak az olyan ritka gyöngyszemek, mint például A lombardok. A keresztes hadjáratok korában játszódó történet librettóját ugyanaz a Temistocle Solera írta, akinek összesen öt Verdi-opera szövegét köszönhetjük, köztük a Nabuccóét és az Attiláét is. Az alábbi beszélgetésben, amelyet Ivan Repušić karmesterrel folytattam, szóba kerülnek ezek az operák és még sok más érdekesség is. A horvát származású karmester 2017 óta vezeti a Müncheni Rádiózenekart, akikhez A lombardok április 26-i koncertszerű előadásán a Bajor Rádió Énekkara és tíz kiváló szólista-szereplő csatlakozik majd.
Már csak pár nap, és élőben vezényelheti A lombardokat. Mit gondol erről az operáról? Vajon miért nem játsszák gyakrabban?
A lombardok Giuseppe Verdi negyedik operája, alig egy évvel a Nabucco La Scala-beli átütő sikere után írta. Mondhatjuk úgy is, hogy ezek az operák “ikrek”. Mindkettőben jelen van a vallás, a hazaszeretet, a háborúban álló nemzetek, és a családon belüli konfliktusok. Mindkét művet lenyűgöző kórusjelenetek teszik felejthetetlenné. Verdi “a kórusok atyja” volt, máig népszerű zeneszerző. Viszont ezek a korai művei egy konkrét kontextusban születtek: Itália forrongott a szabadságvágytól, mindenáron függetlenedni akart a Habsburg Birodalomtól. Manapság viszont már kevésbé vonzó téma, hogy régi vallásháborúk agresszorait hősként lássuk a színpadon, talán ezért is játsszák A lombardokat viszonylag ritkán.
Ettől még tény, hogy ez egy csodálatosan megírt zene, gyönyörű kórusokkal, ritmikus menetelésekkel, hazafias imákkal, himnuszszerűen vágyakozó, nagyívű dallamokkal (például ilyen az O Signore dal tetto natio), vagy éppen kicsi, éteri hangszereléssel és lebegő harmóniákkal (Giselda Salve Maria imája, Giselda és Oronte szerelmi duettje, a keresztelési jelenet/tercett hegedűszólóval, Giselda álombeli látomása, vagy a barlangi remete jelenete).
Honnan jött ennek az előadásnak az ötlete? Ki és hogyan hozta össze a fellépőket?
Több oka is volt annak, hogy összejött ez az előadás. Ugyan, mint említettem, a korai Verdi-operákat nem nagyon játsszák a nagy intézmények, viszont a Müncheni Rádiózenekar pont hogy ideális ezekhez a művekhez. Amikor elkezdtem velük dolgozni, szerveztem egy ciklust Verdi korai operáiból Münchenben. Eddig a Luisa Miller, A két Foscari (budapesti vendégszerepléssel!) és az Attila került műsorra, illetve fel is vettük őket élőben a BR Klassik sorozathoz.
A lombardokat 2020-ra terveztük, de a covid-járvány miatt csúszott három évet. Annál jobban örülök most, hogy együtt dolgozhatunk a Bajor Rádió Énekkarával és a nagyszerű szólistákkal. A Müncheni Rádiózenekar művészei fantasztikusan értik az operákat, és az évtizedes tapasztalatok által ennek a műnek is profin szólaltatják majd meg a szépségeit és árnyalatait.
Gyakran vezényel romantikus zenét? Melyek a kedvenc darabjai?
Igen, nagyon szeretek későromantikus darabokat vezényelni, de pont ezért nagyon sok kedvencem van, nem tudnék közülük választani.
Karmesteri szemszögből miben különbözik igazán egy koncertszerű előadás egy szcenírozott operaelőadástól?
A koncertszerű előadáson teljesen a zene áll a középpontban. Persze nagyon más élmény ezt a kétféle előadást vezényelni, de egy ilyen különlegesség esetén, mint A lombardok, tényleg érdemes elmerülni a zenében, amelyhez talán a koncertszerű előadás jobb kereteket kínál.
