Buja Strauss-operaélmény egyenesen a Metropolitanből
Ha operáról van szó, legszívesebben a Metropolitan előadásait nézem. Nem, nem veszek repülőjegyet és nem utazom sok órát New Yorkba, én csak felülök Budapesten a kettes villamosra és leszállok a Müpánál. Itt ugyanis online közvetítésen keresztül érkezik el hozzánk a nem is akármilyen komolyzenei élmény. Most éppen Richard Strauss híres-neves A rózsalovag-ja, melyet Simone Young fog vezényelni.
Ha most a kedves olvasó azt gondolná, hogy ezeket a közvetítéseket nézve, mondjuk, látjuk a Metropolitan nézőterét és hangyaméretű énekesek szaladgálnak a színpadon, akikből nem sokat érzékelünk, pozitívan ki kell ábrándítanom. Az online közvetítések nem csak azt az élményt nyújtja, mintha a neves operaház nézőterén ülnénk, hanem úgy érezzük, mintha egyenesen a színpadon lennénk, az énekesek közvetlen közelében.
Útikalauzunk is lesz, a közvetítéseket ugyanis egy-egy neves operaénekes vagy karmester moderálja, akik olyan különleges helyszínekre visznek el minket az előadás szünetében, mint például a jelmeztár, vagy végignézhetjük, milyen mérnöki pontossággal rendezik át a színpadot két felvonás között. Betekinthetünk időnként egy-egy soron következő előadás énekes próbájába, és beszélgetéseket hallgathatunk a darab szereplőivel.
Szerintem ez sokkal izgalmasabb és érdekesebb, mint a büfés sorban állás a szünetben, természetesen az sem bűn, ha megéheztünk előadás közben. A közvetítésekkel tehát a fantasztikus vizuális élményen kívül olyan helyszínekre juthatunk el és olyan folyamatokba tekinthetünk be, amelyekre más alkalommal bizonyosan nincs lehetőségünk.
Az énekesek beszélgetés közben nem csupán a darabbéli szerepeikről osztják meg gondolataikat, de beengednek minket a két felvonás közti kis leengedés, lélegzethez jutás fázisaiba is, amitől nagyon hiteles és emberközeli lesz minden ilyen közvetített előadás. Úgy érezhetjük, hogy a jegyünkért valóban egyedi operaélményt kapunk, amely sokáig él még emlékeinkben.
A soron következő előadás Richard Strauss darabja. Strauss sokáig rendkívül vitatott szerző volt, az utolsó német romantikusként tartják számon. Nézzük csak mit írt róla Romain Rolland, Nobel-díjas francia író:
„Shakespear-i barbár figura: művészete olyan, akár egy zuhatag, egyszerre hoz aranyat, homokot, követ és szemetet; szinte egyáltalán nincs ízlése, csak fékezhetetlen, az őrülettel hatásos ereje.”
Ugye nehéz mindehhez elképzelni egy kifejezetten visszafogott kinézetű, első ránézésre akár hivatalnoknak is gondolható figurát, aki szigorú, kemény feleség irányítása alatt élte az életét?
A rózsalovag bemutatójáig tartottak a zenéje körüli kemény viták. Elődeinél nagyobb zenekarral dolgozott, zenéjében történeteket mesélt olyannyira plasztikusan, hogy ő maga is úgy nyilatkozott egy ebédnél:
„Bármit le tudok fordítani a hangok nyelvére. ha kell, érzékeltetem önnel, hogy az evőeszközt áttettem a tányér egyik oldaláról a másikra.”
Miközben a kritika szétszedte művészetét, a közönség szemében már érlelődött a világ legnagyobb zeneköltője címet érdemlő zeneszerző, aki négyéves korában kezdett el zongorázni, és hatévesen már komponált. Hangszerelése rendkívül sokoldalú volt, még Debussy is így nyilatkozott róla:
„Strauss zenéjében süt a nap…, senki nem vonhatja ki magát ellenállhatatlan hatása alól.”
A rózsalovag megalkotásakor Strauss úgy vélte, hogy szükség van egy komikus műre az operairodalomban. Arra szövetkezet hát állandó szövegírójával, Hugo von Hofmannsthallal, hogy nem csak hogy kacagós-kuncogós operaművet készítenek, de hahotázósat.
Hofmannsthalt a kor egyik legkiválóbb írójának tartották. A végeredmény remekmű lett, amelyet a szoprán hang felmagasztalásaként tartanak számon, és amelyben Strauss lírai vonzódását is átélhette. A sok keringő és az énekszólamok szépsége teszik különlegessé ezt a művet, melyben még egy nadrágszerep is akad az egyik szoprán hang számára.
Mi más állhatna ennek a történetnek a középpontjában mint a szerelem, és egy okos asszony, aki belátva életkorát, jóval fiatalabb szerelmét átengedi egy fiatal és szép örökösnőnek. Persze addig még fordulatokban bővelkedik a történet, melyet rendkívül gazdag dallamok kísérnek, és amelyek az első pillanattól magukkal ragadják a nézőt.
A látvány, a hangzás és a szereposztás is fantasztikus lesz, semmiképp ne maradjanak otthon, nézzék meg ezt az előadást, és a még hátralévő Metropolitan közvetítéseket is a Müpa-ban, nem fogják megbánni!
Ez most cikk, vagy szponzorált tartalom (magyarul reklám)