Egy fantasy világ, ami tudományos alapokon nyugszik? Sorra vesszük, hogyan készült el A néma csillag dala térképe, és T. B. Byrt hogyan töltötte meg élettel a vörösbolygó múltját.
Számos irodalmi világépítés teljesedett már ki térkép formájában, hogy annak segítségével könnyebben követhessük a főhősök utazásait – elég csak J. R. R. Tolkien A gyűrűk urájára, vagy George R. R. Marting Tűz és jég dala sorozatára gondolni.
De mi van akkor, ha az elképzelt világ nem pusztán a fantázia szüleménye? Ha egy idegen bolygó hegyei, völgyei, tengerei és óceánjai – a jelenlegi ismereteink alapján – mind-mind ott vannak, ahol azoknak lenniük kell?
Fantasy vagy sci-fi?
T. B. Byrt épp ezt tette: olyan világot álmodott meg, amivel szokatlan megközelítésből tette képlékennyé a fantasy és a sci-fi műfaji határait. Ő ugyanis nem a semmiből rajzolt fel egy, a történetéhez igazodó világot, hanem a Mars felszínét letapogató műholdak, és a csillagászati mérések által megalkotott, domborzati térképeket „töltötte fel” élettel.
Mutatjuk is, hogyan nézett ki ez a folyamat.
A bolygó
Legelőször vegyük az alábbi képet, amin a Mars kiterített, domborzati térképe látható. Ez egyelőre nem sokat árul el a testvérbolygónk titkairól, mert csak egy rakás vörös homokot látunk rajta.
De szerencsére vannak ennél jóval beszédesebb térképeink is a Marsról.
A domborzat
A következő kép ugyanis már sokkal többet árul el nekünk a bolygó magaslatairól. Hisz noha itt is azt látjuk, mint az előző képen, de ennél a térkép típusnál már színekkel vannak jelölve a felszíni szintkülönbséget. A kéktől (alacsonyan fekvő felszínektől) egészen a vörösig (magaslati pontokig).
Mi több, ez már egészen úgy néz ki, mint egy vízzel borított bolygófelszín.
Víz és élet
Most kezdődik a varázslat. Ugyanis ha az előző képet képzeletben „feltöltjük” megadott mennyiségű vízzel, éghajlattal, csapadékzónákkal és növényzettel, akkor az alábbi végeredményt kapjuk.
Világtérkép
Alakul. Bár az előző kép még sokkal inkább emlékeztet bennünket egy földi táj térképére, így ezt még fantasy stílusban újra kellett alkotni ahhoz, hogy megkapjuk a végleges, a könyvben is látható világtérképet.
Felemás bolygókép ez: északon egybefüggő óceánok mossák a felszínt, míg délen szintúgy egybefüggő földrészek jelentik a szárazföldi élet színterét. A déli pólusnál a fagyos sarkvidéki területek húzódnak, míg a hatalmas, egybefüggő földrészek belső területei óriás kiterjedésű sivatagokat formáznak, épp úgy, mint a Földön a Pangea szuperkontinens idején.
Hiedelmek
Felmerülhet a kérdés: vajon miként tekintettek a világukra azok, akik egy ilyen helyre születtek?
Ha elvonatkoztatunk a saját világképünktől, és belegondolunk egy ilyen adottságokkal rendelkező bolygó sajátosságaiba, akkor nem meglepő a regényben is érintett teremtéstörténet. E szerint ugyanis a világot egy feje tetejére fordított tálként képzelték el a benne élők. Hisz gondoljunk csak bele, hogy egy világ, amit száraz lábbal körbe tudnak sétálni, mégis van neki vége – azaz pereme –, amit az óceánok parvonala rajzol, akkor az éppen így nézne ki képzeletben.
Egy feje tetejére fordított tál, aminek a peremét a víz mossa a világ északi végén – vagy másként mondva, a tál peremén.
A tál alján pedig egy megközelíthetetlen, fagyvidéki halálzóna található a déli sarki jégvilággal.
+1 érdekesség: Rejtett földrész?
Ha figyelmesen megvizsgáljuk a harmadik és a negyedik térkép közötti különbséget, akkor megakadhat a szemünk egy nagy szigeten, ami nem szerepel Byrt térképén – észak-keleten, az általa Viarrónak nevezett óceánon. Ez persze logikus is, hisz a történet szerint a civilizált faj – egészségügyi és vallási okokból – nem merészkedhet a hullámok közé, hogy felfedezze a tengereket, és az azokon túli világot. És noha a rajzolt partvonalak mentén felbukkan néhány kisebb sziget, azok mind annyira közel helyezkednek a száraz lábbal elérhető földhatárhoz, hogy azokat tiszta időben, szabad szemmel is láthatták a „marsi térképészek”.
Mi több, a könyvben – mindennemű spoiler nélkül, de – az egyik szereplő egy régi történetet mesél el a társainak, amiben az említett partszakaszt említi, ahol egy ismeretlen szerkezet – talán egy hajó – roncsait találták meg.
Felmerülhet hát a kérdés, hogy Byrt világában is létezik ez a sziget?
